Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

43C 433. országos ülés 1909 szabbodással találkozunk. Egyáltalában igazságtalan, jogosulatlan, semmivel sem indokolható, hogy e szakaszt igy, a mai alakjában meghagyjuk. Épen azért még egy szempontot leszek kénytelen felemlíteni és ez az, hogy van a 19. §-ban egy helyes nóvum, t. i.

: a törvény megszoritja ezen szövetkezeteknek a gesztieziój át azzal, hogy a kamatlábat mikép állapithatják meg. Ez helyes nóvum, a szövetkezeteknek nem is lehet kifogásuk ellene. De másrészt, ha közgazdasági szempontból ezt a helyes nóvumot megállapítottuk, akkor egyáltalában nem méltányos dolog, hogy másfelől az adózás tekintetében rájuk nézve hátrányosabb következtetésekre jussunk, hátrányosabb megállapodásokat vigyünk a törvénybe. Ez a nóvum helyes, de az adózás tekintetében maradjon meg a régi állapot. Abban a reményben, hogy a méltányosság elől el nem zárkózhatunk és abban a tudatban, hogy ezen szövetkezeteknek nagyon elenyésző töredéke az, a mely nem felel meg a szövetkezeti ideának, a szövetkezeti hivatásnak, a 19. §-hoz a következő módositást terjesztem be, kérve, hogy azt elfogadni méltóztassék. A 19. §. első bekezdésénél »3%-kal meghaladó« szavak után tétessék : »de 8%-ra bármikor emelhetők Ez természetes dolog. Továbbá ezen szavak után : »az üzletrészek 5%-ának erejéig adandó adómentességben«, tétessék »6°/

0 erejéig«. Bátorkodom ezt a módositást ismételten a t. ház szives figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván még valaki szólni ? Polónyi Géza: T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő ur által benyújtott módositást helyesnek tartom, a mennyiben körülbelül megfelel a részvénytársaságokkal szemben a jövedelmi adónál tett konczessziónak. De, t. képviselőház, a mi nekem igen rövid észrevételem, az a következő : Én tartok tőle, hogy esetleg félreértésekre adhat okot ez a kifejezés, hogy »önsegélyző«. Tudom, t. képviselőház, hogy ez nem azzal a szándékkal vétetett be a törvénybe, hogy ezzel a szakasz a humanitárius és önsegélyző egyesületeket tekintse csak ezen adóalanyoknak, a kik ide tartoznak. Mégis meg kell, hogy említsem, hogy a kereskedelmi törvény nem ismer önsegélyző szövetkezetet, itt pedig azok a szövetkezetek vannak, nézetem szerint, adóalanyul kezelve, a melyek a kereskedelmi törvény alá tartoznak. Igaz, hogy ezek a szövetkezetek bizonyos tekintetben segélyt nyújthatnak, ez azonban visszterhes. Az is kétségtelen, t. képviselőház, hogy itt nem az úgynevezett belügyministeri engedély alá tartozó önsegélyző egyesületekről lehet szó, mert hiszen maga a szöveg megmondja, hogy ezek, habár nem nyerészkedésre alakult vállalatok, csak korlátolt, limitált üzletrészi kamatoztatás mellett részesülhetnek ebben a kedvezményben, tehát maga a törvény provideál arról, hogy azért ők kamatot mégis szedhetnek. márczius 5-én, pénteken. Ez tehát az önsegélyezés kriterionjával ellenkező dolog. Szóval, én nem szándékozom módositást sem benyújtani, csakhogy félreértés ebből a gyakorlati életben fel ne merülhessen, akarom, hogy ha komolyan méltóztatnak kívánni, hogjf a szövetkezetekről itt ez a megfelelő gondoskodás történjék, akkor legalább egy felszólalással dokumentál tassék az, hogy ez alatt a szakasz alatt nem a belügyministeri engedély alá tartozó u. n. önsegélyző egyletek értendők, hanem a kereskedelmi törvény alá tartozó szövetkezetek. Ismétlem, nem szándékozom módositást benyújtani. Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Nagy Ferencz: T. ház ! A mit Polónyi Géza képviselő urnak méltóztatott most megelőzőleg a terminológiára nézve említeni, azon nagyon könnyen segíthetünk azáltal, hogy összhangzásba hozzuk ezen javaslatot a kereskedelmi törvénynyel és ezt a szót, hogy »önsegélyző«, egyszerűen kihagyjuk. Es akkor szövetkezetekről beszélni in genere nem lehet, mert nagyon természetes, hogy azok az egyesületek, a melyek a bemgyminister hatásköre alá tartoznak, itt nem fognak értetni. En azonban azt hiszem, hogyha megmaradna is az »önsegélyző» szó . . . Polónyi Géza : Én is azt mondtam ! Nagy Ferencz: . . . az sem okozna semmi bajt, mert hiszen először is a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról van itt szó, tehát azokról az egyletekről már eo ipso nem lehet beszélni ebben a javaslatban, másodszor pedig jól méltóztatnak tudni, hogy mit jelent az az »önsegélyző« szó. Az önsegélyző kifejezés, s általában az önsegélynek az elve az az óriási nagy harcz volt, a mely különösen Németországban Schultze-Delitzsch és Lassalle között folyt, a mikor az egyik az államsegélyt akarta, a másik pedig azt mondta, hogy segítsetek magatokon. Ez az önsegély elve. A szövetkezetnek épen ez a tulaj donképeni princzipiuma, a mi, hogy belejön-e a kifejezésbe, vagy sem, egészen mindegy. A kereskedelmi törvény feleslegesnek tartotta ezt a kifejezést a terminológiába belevenni. . . Polónyi Géza: De ezt értette ! Nagy Ferencz: ... ez a törvény szükségesnek tartja. Tulajdonképen azonban ugy áll a dolog, hogy ez még megfelel a kereskedelmi törvény előtti terminológiának. Még mielőtt t. i. a kereskedelmi törvény életbe lépett volna, használták ezt a kifejezést. Én tehát nem tartom valami fontosnak a dolgot. Ha méltóztatik hozzájárulni, hagyj uk ki egész egyszerűen, ugy az első, mint a harmadik bekezdésben ezt a szót, hogy »önsegélyző«. Akli or azután egyszerűen az lesz, hogy: a szövetkezések. »Azok a szövetkezetek« ez lenne az első bekezdésben, és hasonlóképen a harmadik bekezdésben, hogy : »a szövetkezete Tehát megint kimaradna ez a szó: »önsegélyző«. Ilyenformán