Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

433. országos ülés 1909 márczius 5-én, pénteken. 433 A mi a remunerácziókat illeti, bocsánatot kérek, ebbe nem mehetnék bele. Egy alapelv az, hogy a kikötött szerződésszerű illetményeket levonhatjuk. De hogy valaki a tiszta jövedelmet hogy osztja fel, vájjon azt maga használja fel, vagy mással osztja meg, ezt egy adózásnál nem lehet figyelembe venni. Ha azonban ezt figyelembe veszszük itt, figyelembe kellett volna venni a kereseti adónál is. Méltóztassék csak azt venni, milyen tág tere nyilnék itt a visszaéléseknek, ha megengedtetnék a levonása az ilyen remuneráczióknak, a melyek nem ellenőrizhetők. Kérem a t. házat, hogy azt a módosítást, a melyet Éber képviselő ur beadott és a mely kvalifikáczióul szolgál, méltóztassék elfogadni, a többi módosítást azonban méltóztassék mellőzni. (Helyeslés.) Elnök : Ha senki sem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdeni a t. házat: méltóztatik-e a 17. §-nak meg nem támadott részét változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem 1 (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Éber Antal képviselő ur a 17. §. 7. pontjához azt a módosítást nyújtotta be, hogy ezen szavak után: tartalékalapba helyeztettek*, tétessenek ezen szavak : »vagy ugyanezen czimen a mérlegben leírattak*. Kérem a t. házat : méltóztatik-e a 17. §. 7. pontját változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Éber Antal képviselő ur módosításával, igen vagy nem % (Nem!) Ha nem, akkor kijelentem, hogy a 17. §. 7. pontja Éber Antal képviselő ur módosításával íogadtatlk el. A 8. pont után Lázár Pál képviselő ur a következőket kívánja tétetnk : »Továbbá a tisztviselőknek önként adott (nem kikötött) jutalmak*. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Lázár Pál képviselő urnak a 8. pont után javaslatba hozott toldását elfogadni igen vagy nem ? (Nem !) Ha nem, akkor kijelentem hogy az nem fogadtatik el, hogy ennél, fogva Lázár Pál képviselő ur módosítása elesik. A 17. §. 12. pontjához Lázár Pál képviselő ur a következő módosítást nyújtotta be (olvassa) : »A 17. §. 12. pontjának utolsó előtti sorában a »kamatok« szó után tétessék : »kifizetett elsőbbségi kötvénykamatok*. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 12. pontot változatlanul elfogadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Lázár Pál képviselő ur módositásával, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a 12. §. változatlanul elfogadtatik a pénzügyi bizottság szövegezése szerint és ennélfogva Lázár Pál képviselő ur módosítása elesik. Most még az utolsó előtti bekezdéshez Éber Antal képviselő ur azt a módosítást nyújtotta be, hogy e szavak után: »hozzájárulási összegeire*, tétessék : »illetve a leírások összegeire«. Kérdem a t. házat : méltóztatik-e a szakasznak utolsó előtti bekezdését változatlanul elfogadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Éber fCÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911, XXIV. KÖTET. Antal képviselő ur módosításával, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, akkor kijelentem, hogy a szakasz utolsó előtti bekezdése Éber Antal képviselő ur módositásával fogadtatik el. Következik a 18. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 18. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni % Van valaki szólásra feljegyezve í Vertán Endre jegyző: Éber Antal! Éber Antal : T. képviselőház ! A 18. §. tartalmazza az ellentételeit az előző szakaszban foglaltaknak, nevezetesen azon tételeket, a melyekre nézve kifejezetten megállapíttatik, hogy mi nem vonható le különösen a mérlegben. Nem akarom a vitát nyújtani, s bár ez a szakasz szervesen összefügg az előzővel, abszolúte nem akarok vitatkozásba bocsátkozni a felett, hogy a pénzügyminister urnak az álláspontja, vagy az én álláspontom helyes-e. Én csupán jelezni akartam álláspontomat, de ismétlem, a vitát abszolúte nem akarom elvi fejtegetésekkel hosszabbítani, csak ezen szakasz utolsó bekezdésére vonatkozólag volnék bátor egy konkrét propozicziót tenni. Ez az utolsó bekezdés t. i. a pénzügyi bizottságban jött létre az értékpapír árfolyam-ingadozásainak figyelembevétele szempontjából. Az eredeti javaslat ugyanis csak annyit tartalmazott, hogy a rész vény vállalatok tárczájában levő értékpapírok árfolyamának emelkedése vagy csökkenése, a mennyiben azok a papírok eladás utján nem realizáltatnak, az adóalapemegállapitására semmi befolyással nincs. Ez igy látszólag rendkívül igazságos volt, mert annak látszott kifejezést adni, mint hogyha a részvénytársulatra nézve — egyenlővé tétetvén az, ha a tárczájában levő értékpapír árfolyama emelkedik vagy csökken — semmiféle méltánytalanság nem történhetik, minthogy sem az egyik, sem a másik figyelembe nem jön. Azonban figyelembe véve a kereskedelmi törvény intézkedéseit, nagyfokú igazságtalanság származnék abból, ha ez a megállapítás alkalmaztatnék az értékpapir-tárczára vonatkozólag. Mert ha pl. egy pénzintézet százezer koronáért koronajáradékot vásárol, pl. 98-as árfolyamon és a következő évben az árfolyam leszáll 92-re, akkor 6000 K olyan veszteséget szenvedett, a melyet/ a kereskedelmi törvény imperativ rendelkezései szerint le kell irni, vagyis a következő év mérlegébe már neki ezeket a papírokat csak 92-es árfolyamon szabad felvennie. Ha most a következő évben a papírok árfolyama 95-rc megy fel és ezen az árfolyamon el is adja a papírokat, akkor neki 3% árfolyam-nyereséget kell kimutatni, mely után a fináncz meg is fogja adóztatni, pedig ő a beszerzési árral szemben tulaj donképén" nem 3%-ot nyert, hanem 3%-ot vesztett. Ennélfogva voltam bátor már a pénzügyi bizottságban azt a módosítást proponálni, hogy a mennyiben valamely vállalat kimutatja azt, hogy az értékpapírok eladásánál a beszerzési árral szemben effektív veszteséget szenvedett, ez figyelembe vétessék az adóalap megállapításánál. Ézt akkor a pénzügyi bizottság 55