Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-432

árczms í-én. csütörtökön. 410 432. országos ülés 1909 m — őszintén megvallom — az országban csináltam, köszönettel elfogadom. Készemről tehát hozzájárulok ahhoz az indítványhoz. Ez azonban nem jelenti azt, mintha ezeknek a kereseti ágaknak óriási megterhelése indokolt volna. Az igen t. pénzügyminister ur rendkivül ügyesen tudja parirozni azokat a dolgokat, a melyek neki nem konveniálnak. így tett azon hivatalos adatokkal és bizonyitékokkal is, a melyeket átadtam neki, és a melyekben bebizonyítottam, hogy szemben azzal, a mit Bécsben egy 8000 koronás ügynöki foglalkozás kereseti adóban, jövedelmi adóban, és községi adóban fizet, nálunk az uj törvény alapján háromszor annyi adót fognak fizetni ezek a kereseti ágak, mint a menynyit Ausztriában jelenleg fizetnek. Bebizonyítottam azt is, hogy lehetetlen elképzelni, hogy Magyarországon, a hol a kereseti ágak olyan sok mindenféle teherrel vannak túlhalmozva, háromszor annyi adót, vagy legkevesebb dupla annyi adót fizessenek, mint Ausztriában. Rámutattam arra, hogy nem felel meg az igazságnak az az eljárás, hogy mi, a kik Ausztriával gazdasági közösségben élünk, ilyen egyenlőtlen alapon adózzunk. Azt mondom tehát, hogy a jövőben ezen kereseti ágaknak igenis nagyon erősen meg kell küzdeniük az élettel, és meg kell keresniök azt a többletet is, a melyet az állam adó alakjában minden egyes kereseti ágtól megkíván. Az sem áll teljességgel, — és ezt ki kell emelnem, ha el is fogadom ezt a javaslatot — hogy ez az eljárás megfelel a mai viszonyoknak. Utalok arra, hogy a kereseti ágak eredménye 1906-ban 25-6 milliót tett ki. Ez a 25'6 millió azonban szintén csak akként képződött, hogy az exlex utáni évben voltunk, mert az előző évek 22—25 milliót tettek ki. Ha a pénzügyminister ur arra való tekintettel, hogy az államnak nagyobb szükségletei vannak, a srófot erősebben kezelte és ma már ott tart, hogy 29% miihót képes kihozni, erre csak az a megjegyzésem, hogy ezen az alapon akár 100 milliót is képes kihozni ezekből a kereseti ágakból, a mi azonban még nem bizonyítja azt, hogy ezen kereseti ágak képesek is annyi adó elviselésére. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a középen. Burdia Szilárd a terembe lép. Zajos éljenzés a jobboldalon.) Hogy ez az adó 29 millióban lett kontingentálva, ez által csak azt a sérelmet látjuk kiküszöbölve, a mely abban kulminált, hogy azt hittük : a mostani adóalapon, a melyen — mint most kitűnik — egy minimális kontingens volt megáUapitva, ezek a szabad kereseti ágak óriási módon lesznek megadóztatva, tehát nem 30 millió lesz az adó, hanem 50—60 millió. Akkor a t. pénzügyminister ur azt hitte, hogy nem tud többet kipréselni, mint 25—26 miihót, ellenben a 29 millió a lehetetlenségek közé tartozott, míg ma már ott vagyunk, hogy a pénzügyminister ur 29 millió maximális összeget mutat ki. Őszintén mondom, hogy ettől a kormánytól köszönettel veszem a 29 millió kontingenst, mert meg vagyok arról győződve, hogy ha ezt el nem fogadjuk, ha ez a javaslat törvénynyé nem válik, azon gyűlöletnél fogva, a melynek örvendenek azon az oldalon a szabad kereseti ágak, később majd még sokkal több kereseti adót kell fizetniök. Lázár Pál: Ez nem áll! Nincs gyűlölet! Ráfogás! Sándor Pál: Hogy áll-e az, a mit én mondtam, e tekintetben most vitatkozásba elegyedni nem akarok. Egyszerűen csak kijelentem, hogy az, a miről önök azt hitték, hogy mi politikai indokokból csináljuk ezeket a heccz . . . ezeket az agitácziókat (Derültség. Felkiáltások ; Hecczeket, hecczeket!) ebben az országban, az összeesik azzal a pillanattal, a mikor a pénzügyminister ur ő excelencziájának köszönetet mondok, hogy 29 millió korona maximális kontingenst akar megállapítani. (Zaj.) Elnök : Ki következik % Hammersberg László jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. képviselőház ! Egészen röviden csak a következők kijelentésére szorítkozom. Ha valaki ma egy jövendőbeli kormány iránt várakozásainak ad kifejezést, az nem lehet más, mint pártpolitikai enuncziáczió, mert hogylnem adópolitika, az, azt hiszem nyilvánvaló dolog. T. i. kezdeni a dolgot ott, t. képviselőház, hogy nem elég a múlt kormányok működését támadni, de a már keletkezőfélben levő kormány ellen is ilyen inszinuácziót intézni, talán nem egészen politikus vagy legalább is nem adópolitikai dolog. (ügy van!) Kmety Károly: Előrelátás! Polónyi Géza: De, t. képviselőház, én az előttem szóló képviselő urnak tartozom egy felvilágosítással. Az a kifejezése, hogy ebben a parlamentben — czélzott különösen a függetlenségi pártra — ez a párt valamely gyűlöletről tenne tanúságot, nem felel meg a valóságnak, s ezt a kifejezést a leghatározottabban vissza is kell utasítanom. (Élénk helyeslés balról.) Ellenkezőleg, t. képviselőház, a tegnap eseményei mutathatták meg a képviselő urnak, hogy a függetlenségi pártban, a hol van véleményszabadság és meggyőződés, egyik vagy másik tagnak lehet más nézete, de a párt, mint ilyen, igenis honorálja a kereskedő és iparososztály érdekeit. (Igaz ! Ugy van ! balról.) Es méltóztatott ugyancsak tegnap meggyőződhetni arról, hogy ez a párt nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is honorálja ezt és érzékkel viseltetik a kereskedelmi érdekek iránt. (Igaz! ügy van!) Ezt kötelességem volt megjegyezni azoknak nevében, a kikkel nem egyformán gondolkozva, együtt cselekedtem. T. képviselőház ! A mi magát a kontingentálás kérdését illeti, mély sajnálatomra most sem látom egészen megfelelően megoldottnak a kérdést. Mert én azt a princzipiumot, hogy valamely adónemnél kivételesen és épen csak a kereső-osztályoknál állapittassék meg egy adónem, azzal, hogy ez az egyedüli, a melynek évenkint 2%-kal