Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-432

4Ü8 432. országos ülés 1909 márczias í-én, csütörtökön. külön megállapítás, összetartozandó üzleteknél egy bizottság, még pedig az illetőnek lakhelyére nézve illetékes bizottság állapítja meg az adót és különíti el azután az egyes községek szerint. A fő az, hogy ne az adminisztráczióra bizassék, hogy önkényüleg különítse el, hanem már az adó­megállapításnál történjék az illető bizottság által az elkülönítés. Azt hiszem, ez megnyugtatásul szolgálhat. Különösen a faiparnál merült fel igen sok panasz arra nézve, hogy a községek egészen mellőztettek és az egyes faiparágak harmadik helyen, a hol nem is lehetett apprecziálni és megítélni a nyereséget, minden közelebbi alap nélkül állapították meg adóikat. Ezért kérem a módosítás mellőzését. Éber Antal: Teljesen megnyugtatva a nyert felvilágosítás által, tisztelettel visszavonom módo­sításomat. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 18. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szö­vegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelen­tem ki. Következik a 19. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 19. %-t.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra feljegyezve ? Hammersberg László jegyző: Petrogalli Oszkár! Petrogalli Oszkár: T. képviselőház! Az igen t. pénzügyminister ur tegnap az általános vita során elhangzott észrevételekre adott válaszában a többi közt szives volt kilátásba helyezni a 19. §-nál egy olyan módosítás elfogadását, a mely ezen általános kereseti adót 29 millió koronában kontin­gentálja. A ministerelnök ur ezen kijelentésére támaszkodva bátorkodom ennek megfelelő rendel­kezéseket tartalmazó indítván}^ benyújtani és a t. ház becses engedelmével azt röviden megindo­kolni. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy ezen adó­nem ellen a legtöbb támadás azért hangzott el az érdekelt körök részéről, mert nem volt az adóösszeg kontingentálva és igy tényleg fenforgott az a le­hetőség, hogy az ezen adó alá tartozó érdekeltek egyelőre ki sem számitható és a mindenkori pénz­ügyi kormányzat kénye-kedvétől függő adó-eme­léssel állanak szemben. Az eredeti ministeri javaslat kontingentálta ugyan 28 millió koronában ezen adót, de ez a minimális kontingens alapján állott, azaz azt az összeget állapította meg, a melyet a pénzügyi kormányzat minden körülmények közt köteles behajtani ezen adóból az állampénztárba, fel­ruháztatván azon szankczióval, hogy a mennyi­ben ez az eredmény el nem éretnék, a pénzügy­minister urnak minden különös törvényes fel­hatalmazás nélkül joga van 40 százalékig terjed­hető pótkivetésre. Miután a kontingentálás ezen neme csak a fiskus és nem az adózó polgárok érdekét tartotta szem előtt, csak természetes, hogy az érdekelt köröknél megnyugvást nem keltett. A pénzügyi bizottság honorálta is ezen elhangzott aggodalmakat és ez a rendelkezés a pénzügyi bizottság szövegezéséből ldmaradt. Azonban a helyzet meggyőződésem szerint ezzel nem javult, sőt ellenkezőleg némileg rosszabbodott azzal, hogy a mindenkori pénzügyminister igy egyáltalában minden direktívától megszabadult. Ezen adó­nemnél is biztositanunk kell az összes adótörvény­javaslatoknak azon intenczióját, a melyet maga a pénzügyminister ur fejezett ki javaslata indoko­lásában legpregnansabban akként, hogy a javas­latok czélja megvalósítani a 48-as törvényhozás azon nagy elvét, hogy az adóztatás általánossága mellett egyúttal behozassék annak arányossága is, és nem az adóemelés a czél. Ennek pedig egye­düli biztositéka a maximális kontingens meg­állapítása. A kereseti adónak fejlődő jellegénél fogva ezen kontingens is csak növekedő kontingens lehet; miután az utolsó kilencz esztendőnek sta­tisztikai adatai szerint az évenkénti adóösszeg 2 százalékkal növekszik, ezen növekedési kulcsot is két százalékkal kívánnám fixirozni. Az összeg megállapításánál pedig egyrészt azt tartom szem előtt, hogy adóemelés ne legyen, másrészt pedig adóleszállitás se álljon elő, mert a mai viszonyok közt senki joggal nem várhatja, hogy ezen adó­nemnél adóleszállitás álljon be. Az 1909. évre költségvetésileg előirányzott összeg ezen adóknál 29,446.000 korona, tehát 2 százalékos növekedési kulcs 590.000 koronának felel meg, ugy hogy a törvény várható életbeléptetésének idejére, 1911-re ez a kontingens 30,500.000 koronában volna e szerint megállapítandó. Ezen kalkulácziónál azonban nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy ez az uj adó és uj adótörvényeink már a létminimumnak intéz­ményét elfogadták és ez az intézmény speciel erre a törvényre is kiterjed, ugy hogy a létminimum folytán az állam ezen adónemeknél itt igen jelen­tékeny és tetemes bevételtől esik el. Kern állanak ugyan pozitív számadatok rendelkezésemre, de azt hiszem, nem tévedek, hogyha ezen adónál, az államnak az igy beálló jövedelemcsökkenését 2 milliónál jóval nagyobb összegre becsülöm. Ezzel szemben számításomnál figyelembe kell vennem egyrészt azt, hogy a javaslatban a kontin­gentált összegnek megállapításánál nem a bevételi, hanem a kivetési eredményt veszem és pedig az elsőfokú, tehát a legnagyobb kivetési eredményt, a mely tetemesen mögötte marad a bevételi ered­ménynek, másrészt pedig figyelembe kívánom venni azt a körülményt is, hogy nagyobb kiterje­désű és adózóképességű iparvállalatoknak, külö­nösen szeszgyáraknak 15 évre engedélyezett adó­mentessége, most, e törvény életbeléptetéséig fog lejárni, tehát a rendesnél nagyobb növekedés várható a törvény életbeléptetése idejéig. Mindezen körülmények mérlegelése alapján ugy vélem, hogy a kontingensnek 29 millió koroná­ban történő megállapítása esetén azon szempont,

Next

/
Oldalképek
Tartalom