Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-431

Í3Í. országos ülés 1909 12 millió korona értékűt; 1894-ben behoztunk 42 millió korona értékű árut Szerbiából és kivittünk 9 millió korona értékűt; 1895-ben behoztunk 34 millió és kivittünk 7 millió korona értékű árut; 1896-ban behoztunk 37 millió és ki vittünk 7 millió korona értékűt; 1897-ben behoztunk 45 millió és kivittünk mindössze 8 millió korona értékűt; 1898-ban behozatalunk 43 milüó és ezzel szemben áll 9 millió korona értékű kivitel; 1899-ben behoztunk| 511 millió korona értékűt, ezzel szemben kivittünk Magyarországból 10 millió korona értékűt ; 1900-ban behoztunk 33 millió és kivittünk 10 millió korona értékű árut; 1901-ben behoztunk 32 millió és kivittünk 8 milüó korona értékűt; 1902-ben 45 millió korona értékűt hoztunk be és kivittünk 9 millió korona értékűt; 1903-ban behoztunk 49 millió és kivittünk 14 millió korona értékű árut; 1904-ben behoztunk 52 millió és kivittünk 11 millió korona értékűt és 1905-ben behoztunk 57 millió korona értékű árut és kivittünkillO millió korona értékűt. Ebből látszik, t. képviselőház, hogy Magyarország nagyon is ráfizetett arra a barátságra, a melyet Ausztria kedvéért nekünk Szerbiával meg kellett kötnünk. De nemcsak abban mutatkozik a mi károsodásunk, hogy sokkal többet hoztunk be Szerbiából Magyarországba mint kivittünk, hanem abban is, hogy a Szerbiából behozott gazdasági termékek erősen lenyomták Magyarországon ugyanazon gazdasági termékek árát, ugy hogy mi ezen behozatal folytán kénytelenek voltunk búzánkat, húsunkat, a marha- és sertéshúst sokkal olcsóbban eladni, mint különben eladtuk volna, ha Szerbiából nem jöttek volna be ezen czikkek. (Helyeslések a balhöz&pen.) 1906. február 28-án lejárt ez a kereskedelmi szerződés és az, hogy lejárt és nem újíttatott meg, Magyarország állattenyésztésének és állatai árának örvendetes javulását idézte elő. Mindennek daczára, t. ház, a kormány Szerbiával — gondolom, osztrák behatás alatt — 1908. márczius 14-én kereskedelmi szerződést kötött. Ennek lényege az, a mi az előbbi szerződések is, hogy Ausztria az ő iparát elhelyezhesse, Szerbiában s ezzel szemben Szerbiából olcsó húst és gabonát kaphasson és ezáltal a mi gazdasági terményeinknek az árát leszorítsa. Hát, t. ház, hogy mily kárt csinál Magyarországon ez a kereskedelmi szerződés, a melyet a törvényhozás még nem is tárgyalt, hanem a melyet a minister ur 1908 szeptember 1-étől kezdődő hatálylyal 1908 deczember 31-ig hatályba léptetett, annak bizonyítékát szolgáltatja a Kőbányai Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaságnak múlt évi forgalmi kimutatása. Ebben meg van állapítva, hogy Szerbia 1908 szeptember 1-től deczember 31-ig Magyarországra 885.511 kilogramm, Ausztriába pedig 1,505.360 kilogramm sertéshúst hozott be. Daczára annak, hogy az a maximális mennyiség, a mely a szerződésben kontemplálva van, hogy t. i. Szerbia 70.000 darab levágott sertést hozhat be, nem éretett el, még márczius 3-án, szerdán. 395 ezzel a behozatallal is annyira lenyomta az árakat, hogy a míg szeptember előtt Kőbányán 133 fillér volt a sertéshús kilogrammja, tiszta kilogrammal számítva, deczember 31-én már csak 120'04 fillér volt, vagyis 10 fillér állandó áresés következett be. Ifj. Madarász József: De azért a hentesek nem adták olcsóbban ! Bozóky Árpád : Erről is beszélek mindjárt. A sertéshizlaló kimutatásában benne van az is, hogy már e négy hónap tanúsága meggyőzte azokat, a kik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, hogy a régebbi állapot, a mikor élő állatokat hoztak be a kőbányai telepre és ott hizlalták meg, még sokkal jobb volt, mert most, minthogy az állatot levágott állapotban hozzák, azt azonnal el kell adni, néha potom áron is és ez azután az élőállatok húsárát is lenyomja. De a mellett ugyancsak ezekre való tekintettel, a Kőbányai Sertéshizlaló Részvénytársaság csinált kimutatást arról, hogy micsoda kára volt a múlt évben a sertéshizlaláson. 1908. január 1-én a kőbányai állomány értéke 18,269.620 korona volt; ebből az értékből az eladások számitása folytán és az év végén megmaradt állomány számitása folytán 1908. deczember 31-én bejött mindössze 17,907.390 korona, tehát a sertéshizlalásra ráfizetett 367.230 koronát, nem számitva a szállásdijakat, a kamatokat, s az őröknek, szolgáknak fizetését sem. Ezek után azt lehetne kérdezni, miért nem volt Magyarországon a hus ára olcsóbb ? Azért, mert a mig a fogyasztóhoz kerül a hus a termelőtől, 5—6 közvetítő kezén megy keresztül és azok vágják zsebre a haszon legnagyobb részét. A vidéki kisgazdától, kisiparostól megveszi a sertést a vidéki kis kupecz, az eladja a nagyobb kupecznek, azok felszállítják Pestre a ferenczvárosi vágóhidra, ott rengeteg költséget kell fizetni, a bizományosnak is kell fizetni, azután megint nagy hasznot vág zsebre a nagyvágó, a kisvágó és a vendéglős. A mikor így 8—10 ember a haszonnak nagy részét zsebrevágta, a fogyasztó drágán jut ahhoz a húshoz, a melyet a termelő elég olcsón adott. A mikor mi a múlt esztendőben deczember 16-án tárgyaltuk a külkereskedelmi szerződésekre vonatkozó felhatalmazást, akkor azt mondta a kereskedelemügyi minister ur képviseletében Szterényi államtitkár ur, hogy tekintettel arra, hogy épen az a törvényjavaslat a szerb kereskedelmi szerződés szempontjából ugy az alkotmánypárt, mint a balpárt részéről erősen lett megtámadva, a hogy Szerbiával 1908 márczius 14-én megkötöttük a szerződést, azóta Szerbiával e tekintetben semmiféle egyezség nem történt, és azt hiszi, hogy nem is fog történni. M Azt hittük ennélfogva, hogy azt a szerződést, a melyet 1908. márczius 14-én megkötöttek és a melyet a minister ur rendeletileg 1908. szeptember 1-től kezdve deczember 31-ig életbe léptetett, nem fogják továbbra is'.' fentartani. Annál is inkább hittük ezt, mert egy alkotmányjogi akadálya is volt annak, hogy ez a szerződés továbbra is fentartas-