Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-431
h-31. országos ülés 1909 márczius 3-án, szerdán. 387 Ismerem azt az érvet, hogy a progressziónak a kereseti adóra való alkalmazása kétszeres ingert nyújtana arra, hogy a jövedelmeket és kereseteket eltitkoljuk. Egy szerény mértékét a progressziónak azonban mégis szerettem volna látni a legkisebb keresetűek számára, kiket kétségtelenül a pénzügyminister ur is mentesíteni kivan, és a kiknek mentesítése az ő egyéni háztartásuk szempontjából lényeges könnyítés, az államháztartás szempontjából azonban csekély áldozat. Ezt a szerény mértékét a progressziónak szerettem volna legalább alkalmazva látni a legkisebb adózók kategóriájára nézve, kik még a létminimumhoz közel állanak. Minthogy azon véleményben méltóztatik lenni, hogy a mostani adózás enyhe és az a kis adózóra nézve legtöbbször tényleg enyhe volt, kívánatos, hogy az uj adózási rendszer által a kisebb adózókra nagyobb adóteher ne háramoljon. A minimális adótételeknél van ugyan erre irányuló tendenczia, mert hiszen ha én az adóköteles keresetet leszállíthatom annak felére, ez lényegileg egyenértékű azzal, mintha a kulcsot felére szállítom le. De én ezt a mérséklést sem tartom önmagában elégségesnek, mert ez az adókivető-bizottságok számára nem mint kötelező szabály, hanem mint lehetőség állíttatik fel ; én pedig az adózók ezen kategóriáját mindenesetre megvédve szeretném látni. Én az adózók ezen rétegére nézve, mondjuk a 2000 vagy 2500 korona keresetig mindenesetre alacsonyabb kulcsnak a megállapítását kívánnám. Azért kívánom ilyen szerény mértékben a progresszió alkalmazását, minthogy ismerem az igen t. pénzügyminister ur nézetét, és számolni kívánok másfelől az állam anyagi helyzetével is. Ez a progresszió 2%-kal alacsonyabban állapítaná meg a 2000—2500 koronáig előálló keresetet, mint a nagyobb kereseteket. Alsó fokon tehát a kereseti adó kulcsa 3, illetve 2% volna. Minthogy a kereseti adó kontingentálása czéloztatik, ezen osztályok felmentése tulaj donképen a tehernek az erősebb osztályok vállaira való áthárítását jelentené, a mi tökéletesen helyes és igazságos Hogy a kis adózók terhének könnyítése az állami háztartás szempontjából nem jelentene valami sokat, azt magyar statisztikai adatok hiányában a legújabb osztrák statisztikai adatokkal bizonyíthatom. 1907-ben Ausztriában 1200-tól 1800 koronáig terjedő jövedelem után jövedelmi adót fizetett 496.000, a mi az összes adózóknak 47%-a, ellenben az adózóknak ezen 47%-a a jövedelmi adónak csak 7'93%-át viselte. Ezen osztály, mely a létminimumhoz közel áll, az 1200—1800 koronás osztály, számra nézve nagyjelentőségű, azonban az általa fizetett adó csak reá nézve bir nagy jelentőséggel, az államra nézve fontossága nincs, csak az adminisztrácziót nehezíti és bénítja meg, valami említésre méltó pénzügyi eredmény nélkül. Megmarad tehát a kereseti adójavaslatban a progresszió hiánya és megmaradt a magas adókulcs is. Én itt nem akarok ismétlésekbe esni Nagy Sándor t. barátom felszólalása daczára sem. En csak azt kérdezem, hogy a mennyiben t. képviselőtársam azon a nézeten van, hogy az osztrák viruló ipar és kereskedelem több terhet visel, mint a magyar, hogyan fogja megmagyarázni azon számok csoportosítását, hogy Ausztriában a kereseti adónak összege 35 milfió volt az 1906. évben, most néhány millióval több, ellenben nálunk az 1908. évi statisztikai adatok szerint a III. oszt. kereseti adó és az I. osztályú kereseti adónak e) ós f) pontjai értelmében fizetendő adó — itt azt a kisiparos osztályt értem, a mely szintén a kereseti adó rovatába tartozik — együttes összegben 29 millió koronát felülhalad. Ezen 29 millióval szemben 35, vagy 38 millió, vagy a 30 millió kontingentálással szemben a 38 millió korona vájjon megfelel-e az osztrák és a magyar iparos, kereskedő száma, vagyoni ereje, forgalma és tőkéje közti különbséggel ? Ennyi differenczia volna csak Ausztria és Magyarország közt % Csak 5 vagy 8 millió koronát tenne ki, ha a minimumot és a maximumot szembeállítjuk ? T. képviselőtársam kétségbevonta azon adatok helyességét, melyek az adózók számából és az adó eredményének összehasonlításából származtak, és a melyek szerint egy osztrák iparos vagy kereskedő fejenkint 39 koronát fizetett akkor, a midőn a magyar 59 koronát, ámde hogyan tünteti el ujabb adataimat % Mikor a gyenge és kevesebb számú tagot számláló magyar ipar és kereskedelem csak 5 vagy 8 rnillió koronával kevesebb kereseti adót fizet, mint az osztrák, akkor egyfelől nem lehet azt állítani, hogy a magyar ipar és kereskedelem kellő módon ne adózott volna, de azt sem lehet állítani, hogy az osztrák nem fizetne kevesebb adót, mint a magyar. Ennek nemzeti szempontból való fontosságát már hangsúlyoztam az általános vita során, hangsúlyozták mások is. Azt hiszem, merő felesleges időtöltés volna ezt bővebben mégegyszer fejtegetni. Azonban mondhatom, midőn az osztrákok 1896-ban reformálták egyenes adórendszerüket, az volt a főérvük a ministeri indokolás szerint, hogy nekik a szomszéd német tagállamokkal, Szászországgal, Württemberggel, Bajorországgal kell versenyezniük, és azért az ő iparukat és kereskedelmüket nem szabad nagyobb teher alá vetni, mint a minő terhet viselnek a szomszéd német államoknak iparosai és kereskedői. Az osztrák ministerium tehát hazafiatlan volt Búza Barna t. barátom szerint, mert hivatkozott a szomszéd Németország iparának és kereskedelmének helyzetére. Búza Barna t. barátom szerint ez helytelen volt, mert egyszerűen azt kellett volna mondaniok az osztrákoknak : a kinek sok a teher, menjen a szomszéd Németországba és ott a Wittelsbach és Hohenzollern uralom alá helyezze magát a Habsburgok uralma helyett. A kulcsnak magasságáról és a progressziónak hiányáról szólva, meg kell említenem azt, hogy egy igen rossz progressziót igenis találok a kereseti adóknál; még pedig a minimális tételeknél. A mi49*
