Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

hlQ. országos ülés ly09 február 15-én, hétfőn. 33 Barabás Béla : Személyes kérdésben ! Hencz Károly: Nincs személyes kérdés, csak uiegtámadtatás ! (Zaj ás ellenmondások.) Barabás Béla: Minthogy ez megtámadtatás nem volt, az elnök ur utján azt a kérést vagyok bátor a t. házhoz intézni: mivel én ezt a dolgot meglehetősen alaposan ismerem, engedjék meg, hogy csak röviden személyes kérdés czimén ismertessem azt. Ha ezen a czimen méltóztatik megengedni, igénybe veszem a t. ház türelmét, különben nem. Elnök : A t. házhoz kérés van intézve. Meg méltóztatik engedni 1 (Igen!) Méltóztassék. Barabás Béla: T. barátom, Nagy György, a ki ezt az indítványt itt felhozta, igen helyesen cselekedett volna, ha először hozzám fordul és informáltatja magát az ügy állásáról, mert akkor bizonyára nem jött volna ide indítványával. (Mozgás.) De mert idejött, bizonyos tekintetben köszönettel tartozunk neki, mivel alkalmat adott a t. ministerelnök ur igen helyes, korrekt és hazafias felfogásának nyilvánítására, másrészt a t. ház engedelmével alkalmat adott nekem is arra, hogy e kérdést a lehető legrövidebben ismertessem. (Halljuk !) A dolog lényege a következő. Az aradi tizenhárom vértanú kivégeztetésének helye és területe magántulajdont képez. Egy Aradon működő bizottság már évek hosszú sora óta azon igyekszik, hogy a nemzet kegyeletes érzületének megfelelően nemcsak, hogy ez a terület megvétessék, de az ott ismeretlen helyen most is nyugvó csontok kiásassanak és méltó helyre, méltó mauzóleumban eltakarittassanak, s azon a helyen egy nagyszabású és a nemzeti kegyeletnek megfelelő park létesíttessék, a hová a nemzet minden hű fia és leánya eljárhasson kegyeletes érzületének lerovására. Ez volt a czél és ennek a czélnak érdekében akartuk a területet megszerezni. A megszerzés akadályát elsősorban az képezte, hogy az illető tulajdonosnő egyáltalán nem akarta azt eladni. 5—10 holdra lett volna szükségünk a 132 holdat képező egész területből, de mert ez az 5—10 hold épen a közepén van a birtoknak, ezt a tulajdonosnő sehogy sem akarta eladni. De végre hajlandóságot mutatott, hogy az egész területet eladja. Meg is alkudott vele annak idején, körülbelül 10 évvel ezelőtt, Arad szab. kir. város polgármestere. Akkor még nem kért sokat a területért, de azután észrevette a nagy mozgalmat, a mely az országban megindult és bizony holdanként 1100 négyszögölével 1500 koronát kért. Már most ha én, vagy a bizottság nekilát, összegyűjti a pénzt és elmegyünk oda megvenni, akkor ki vagyunk téve annak, hogy a vételárat ismét felemeli. Nem volt más hátra, mint az, hogy a mi vezérünket, Kossuth Ferenczet felkérjem, legyen erkölcsileg támaszunkra és segítségünkre, hogy ez a föld megszereztessék, helyezze nekem kilátásba, hogy a mennyiben szükség lesz bizonyos összegre, a nemzeti kormány is szives készséggel járul a költség fedezéséhez. De addig semmi szin alatt KÉPVH. KAPlA 1906 —1911. XXIV, KÖTET. nem' óhajtanám igénybe venni e segitséget, míg maga a nemzet, az egyének, a polgárok nem adják össze filléreiket, (Helyeslés.) minthogy e vételnek erkölcsi értéke és a czélnak megfelelő kegyeletes tartalma csak ugy lesz, ha ahhoz hozzájárul minden kicsiny gyermek az ő filléreivel, minden állampolgár az ő nagyobb adományával. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Csak az országgyűlés nem. (Zaj.) Barabás Béla : Az országgyűlésre szintén rá fog kerülni a sor: mint főrendek és képviselőkre, mert ezek is meg lesznek keresve, hogy adományaikkal járuljanak hozzá. Hisz én akartam azt az indítványt tenni, de senkire semmi néven nevezendő pressziót nem akarok gyakorolni. Meg lesznek keresve a főrendek is, a képviselők is, és ki-ki a mennyit óhajt vagy bir, okvetlenül adni fog. (ügy van!) Kossuth Ferencznek erkölcsi támogatásával végre odáig jutottunk, hogy sikerült a tulajdonostól egy előleges szerződést megkapnunk, melyben ő ez év végéig kötelezi magát arra, hogy a 132 holdat tevő területet. 1500 koronával számítva holdját, a mi körülbelül 200.000 koronának felel meg, nekünk eladja. Hogy ez a szerződés kezeink közt van, annak érdeme — meg is nevezem az illetőt — egy kormánytisztviselőé, Radisics István földmivelésügyi ministeri titkáré, (Éljenzés.) a ki rokoni összeköttetésben lévén az asszonynyal, óriási anyagi áldozatot hozott, mert ha ez a szerződés nincs meg, akkor a már élete messze korán levő asszony után ő örökölné a területet, mig ha, az így megvétetik és a pénz odaadatik a tulajdonosnak, ki tudja, fogja-e örökölni ? Mondhatom, nagy anyagi áldozatot hozott, és az ő közbenjárásával sikerült ezt a szerződést megkapnunk. Most már ez meglévén, elkezdtük a gyűjtést, melynek legeslegelején vagyunk. De mondhatom, eddig oly aprólékos, az iskolásgyermekek lelkületében fölkeltett érzésnél fogva olyan megható adományok gyűlnek, hogy én csodálkozom rajta, mennyire belemarkolt ez a kérdés a nemzet lelkületébe. Nemrég egy román papot választottak meg Arad megyében és az egyik román atyafi előállt, egy koronával megkezdi a gyűjtést és csakhamar összeszed kizárólag román emberektől néhány koronát és azt küldi be. (Éljenzés.) Épen ma kaptam 6 koronát — tessék megfigyelni — Brüxből, Csehországból három kis leány aláírásával : Ilonka, Mária, Erzsébet. (Éljenzés.) A vezetéknevüket még oda sem teszik a szelvényre és ezt irják (olvassa) : »Idegen országból, idegen kenyérből küldjük e néhány garast, keveset bár, de igaz magyarsággal, hogy a mi Golgothánkmegszentelt földjéből egy tenyérnyi darabot megváltani segítsünk.« (Éljenzés.) íme, mikor ilyen jelenségekkel találkozunk, akkor azt hiszem, nem lesz szükség semmi más adományra, mert a nemzet fiai össze fogják adni ezt a pénzt és ezzel meg fogjuk a birtokot szerezni. Csak még egyet jegyzek meg. Több helyről iskolákból érkezett hozzám pénz, és ezzel az én 5