Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-431

378 £31. országos ülés 1909 sét tartjuk ugyan szem előtt és az képezi a tárgyalások alapját, azonban kétségtelen, hogy midőn ezt bírálat alá veszszük, lehetetlen bírálatunknál figyelembe nem vennünk a pénzügyminister urnak a klubokban, a függetlenségi pártban és itt a házban is a kontingentálásról tett nyilatkozatát. Mert hiszen kétségtelen, hogy a kereseti adónak kontingentálása egy olyan lényeges mometum ezen adónem elbírálásánál, a mit figyelmen kivül hagyni nem lehet. Igen fontosnak tartom, t. ház. hogy ezt a kereseti adónemet alaposan megbíráljuk, mert hiszen jól tudjuk, hogy egyetlen adónemnél sem nyilvánult meg az aggodalmaknak olyan sokasága és mérve, mint épen a kereseti adónemnél. (Zaj. Halljuk ! Halljuky) Azonban, t. ház, már az általános vitánál is voltam bátor rámutatni, — és itten újólag rámutatok arra — hogy tulajdonképen ezeknek az aggodalmaknak egyik lényeges és főoka az, hogy az általános kereseti adó alá nem egy társadalmi osztály, nem egy foglalkozási ág tartozik, hanem — mint az egyenesadó statisztika VIII. kötetéből kiviláglik — 334 adóköteles foglalkozási ág és adóköteles foglalkozás, körülbelül 200 ipari, 80 kereskedelmi, egy csomó állásközvetitési, jogbérlési a legkülönbözőbb tudományos, művészeti és értelmi foglalkozás. Nagyon természetes tehát, hogy ennél az adónemnél 334 foglalkozási nemnek és foglalkozási ágnak aggodalmai nyilvánulván meg, (Zaj. Halljuk! Halljuk !) az aggodalmaknak egy nagyobb komplexumával találkozunk és állunk szemben. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Sándor : Azonban épen azért, mert ennyi foglalkozási ággal állunk szemben, nézetem szerint fő fontosságú dolog, hogy az összes adónemek között elsőrendű helyet és pozicziót biztosítsunk a mérlegelésnél és bírálatnál az általános kereseti adóról szóló törvényjavaslatnak. És én akarok is azon aggodalmakkal foglalkozni, hogy azokból egyrészt elimináljam a helyeseket és igazságosakat, másfelől rámutassak azokra, a melyek, nézetem szerint, nem alaposak, mivel sem a törvényjavaslatnak szövegezésével, sem a törvényjavaslat intencziójával nem kongruálnak. Mindenekelőtt, t. ház, rámutatok arra, hogy nézetem szerint egy nagyon helytelen felfogás az, mintha Magyarországon a kereskedelmi, ipari, a művészeti és értelmi foglalkozások nem volnának kellően megadóztatva. Azok a 360 koronás átlagok, a melyeket a pénzügyi bizottság a maga indokolásában felhoz, azok az átlagok, a melyekről azt állítják, hogy Magyarországon a kereskedők, ügyvédek, sőt azok a sokat emlegetett kéményseprők is 360 koronát fizetnének átlagban, ez csak a mesében van meg, de a valóságban nem létezik. Hogy a pénzügyi bizottság mégis felvette a maga érvelésének csoportjába ezt, annak a nyitja nagyon könnyen megtalálható, ha nézzük az egyenes adóstatisztika VIII. kötetét, a hol foglalkozási ágak szerint vannak ezek a kereskedők csoportosítva. Ugyanis, t. ház, a mikor márczius 3-án, szerdán. az országban olvasták a kereskedők, ügyvédek, közjegyzők, hogy összesen 360 korona átlag szerint adóznak, mindenki kereste, hogy hol van az a valamirevaló kereskedő, iparos vagy ügyvéd, a ki 360 korona után adót fizet, és bizony ilyen valamirevaló ügyvédet, kereskedőt, közjegyzőt, orvost, művészt nem talált senki ebben a hazában. Hanem az a 360 koronás átlag tényleg kijön akkor, ha azt veszszük, hogy Magyarországon 440.000 ember fizet 26 millió korona kereseti adót. Akkor kijön az az átlag, de ha megnézzük az adóstatisztikát, azt látjuk, hogy azért van ez az átlag, mert a 334 foglalkozási ág közé olyan foglalkozások vannak felvéve, a melyek abszolúte nem numeráinak, a melyek a valódi kereskedelemnek, a valódi iparnak foglalkozásai közé fel nem vehetők, ezek nyomják le ezt az átlagot arra a 360 koronára, a mely átlag azonban a valóságban és az igazságban nem létezik. Ha ugyanis megnézzük az adóstatisztikát, akkor azt látjuk, hogy ott az iparosok közé fel vannak véve a szitakészitők 264, a gyertyagyártók 184, a tintakészitők 120, a fáklyakészitők 100, a posztónyirók 180, a vájolók 69 korona átlaggal, vagyis olyan iparágak, a melyek tényleg nem hoznak hasznot és a melyeknek a kereskedelem körében való jelentőségét, azt hiszem, senkisem fogja állítani, pedig pl. a madárkereskedők 105, a zsirkészitők 140, a pecsenyesütők 81, az ablaktisztítók 108, a moslékárusok 108 korona adótétel átlagban szerepelnek. Nagyon természetes, a mikor ezek is fel vannak véve a foglalkozási ágak, az ügyvédek, a közjegyzők, a rendes kereskedelmi és ipar keretébe mint foglalkozási ágak, és az átlag ezek szerint számíttatik ki, akkor nagyon természetes, hogy kihozhatja a pénzügyi bizottság és a statisztika, hogy 440.000 III. oszt. kereseti adó alá eső egyén 28 millió koronát, vagyis átlag 360 koronát fizet. A valóságban azonban ez nem létezik, mert az átlag sokkal magasabb. Ha ugyanis megnézik az adóstatisztikát, azt látják, hogy az ipari ágak átlag 700 koronát, a kereskedelmi ágak is sokkal magasabb adót fizetnek. Pl. a vidéken a fűszerkereskedő 1280, a vegyeskereskedő 922, a terménykereskedő 870, a rőfös-kereskedő 821, az ügyvéd 917, a közjegyző 2400 korona átlagos adót fizet, vagyis t. ház, kétségtelen, hogy nem áll ám az, a mit érvelésül felhoznak a kereskedelem és szellemi foglalkozás megadóztatása ellen, és a mely érv itt az általános vita során oly sokszor felhányatott, hogy Magyarországon mizerábilisan nevetségesen vannak a III. osztályú kereseti adó alá eső adókötelesek megadóztatva, mert ime, látszik, hogy az átlag nem az a bizonyos 360 korona, hanem annak három- vagy négyszerese. De még tovább megyek annál a kérdésnél, hogy mennyi adót ad a kereskedelem, az ipar és az értelmi foglalkozás Magyarországon. Nagyon egyszerű számítással reá lehet mutatni, hogy sokkal j többel, mint a mennyit itt feltüntettek. Ez a ' száraz igazság, a melyben nincs semmi animozitás