Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-430

362 Í30. országos ülés 1909 a törvényjavaslat rendelkezései azonban — és itt ne méltóztassanak tévedésben lenni azok, a kik csak a betéti kamat, illetőleg a tőkekamat kérdését látják, — nemcsak ezekről a dolgokról intézkednek, hanem intézkedik sok egyébről is, a mi nem a tőkét érintő dolog, hanem az egyeseknek gazdasági életében felmerülő kérdésekre vonatkozik, a melyek mindenkit érintenek, a kinek valamije van olyan, a mi még az egyenes adóknak más alapja alá vonva nincs. T. képviselőház ! Méltóztassanak csak ennek az 1. §-nak pl. a 6. pontját elolvasni. Méltóztassanak csak figyelembe venni azt, hogy itt nemcsak tőkéről, hanem örökbérletekről is szó van. Az örökbérlet pedig tulaj donképen egy a házadó alá eső dolog lenne, ha nem itt, a tőkekamatadónál adóztattatnék meg. Az örökbérletnél, az osztott tulajdon természeténél fogva, a felépítmény is másé, a telek is másé, s igy az emphitheusis-nek nevezett örökbérlet révén megosztva kerül a tulajdonosnak birtokába az örökbérlet tárgyát képező ilyen ház. így pl. az egész újpesti kerület, vagy a taxalista házak tényleg nem kerülnek a házbéradó alá, hanem a most 10%-nak javasolt, esetleg 5%-ra leszállítandó adótétel alá. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyin in ister (Itözbeszól). Polónyi Géza: Nem, kérem, az örökbérlet nem. Az örökbérlet itt van felsorolva : »az örökbér természetű birtokok haszonbérletéért fizetett évi szolgálmányok«. Én legalább azt értem ez alatt, hogy a taxalista házak és ezek az örökbérleti ingatlanok tőkekamatadó alá esnek. Wekerle Sándor ministerelnök és pénziigyminister (közbeszól). Polónyi Géza: Ha téveaek, akkor a szöveg ejtett tévedésbe. De, t. ház, bogy egyeoet ne mondjak, méltóztatnak látni, bogy a hitbizományi alapítványok hozadéka, azonkívül p. o. a 8. pontban a nem czégjegyzett leszámitolóknak összes courtage- és provízió-ügyletei a tőkekamat- és járadékadó alá tartoznak. Azonkívül a házadó alá nem tartozó jogokért járó haszonbérek és más szolgáltatások is idetartoznak. Szóval, csak arra akartam ezzel utalni, t. ház, hogy tévedés volna azt hinni, hogy itt csak a tőkékkel és azok kamataival állunk szemben. Figyelembe veendő, és itt mindjárt rá is térek tulajdonképeni első kifogásomra és észrevételemre, hogy ez a tőkekamatadóról és járadékadóról szóló javaslat elsősorban érinti azokat, a kiknek itt a képviselőházban pártjuk nincs, és azért talán mégis helyes, hogy valaki róluk megemlékezik. Érinti t. i. az árvákat és az özvegyeket. Hibás felfogás lenne 10%-os tőkekamat- és járadékadóról beszélni egy olyan országban, a hol bizony nagyon sok szegény árva és nagyon sok szegény özvegy van, a kiket nem volna szabad akár agrárius, akár merkantilis jelszavak szerint kezelni, hanem a kiket a humanizmus azon törvényei szerint kell kezelni, a melyek mindenütt és minden körülmények márczius 2-án, kedden. között szem előtt tartandók. (Igaz l Ugy van! balfélőí.) Azoknak a mélyen t. barátaimnak, a kik a tőkével szemben bizonyos agrárius jelszavakat hangoztatnak, — a mint azt még a betéti kamatadónál röviden érinteni fogom — szives figyelmébe ajánlom, hogy vigyázzanak, nehogy bekövetkezzék velük az a mi a méh legendájában van, hogy akkor, a mikor azt hiszi a méh, hogy fullánkja csak mást öl, a saját halálát idézi elő. Vigyázzunk, t. ház, nehogy az agrárius fullánkkal magunkon ejtsünk sebet. (Helyeslés balfelöl.) Különben a betéti kamatadónál majd részletesen szándékozom ezt a kérdést fejtegetni. A javaslat elleni első kifogásom a következő. Sokat hallottunk itt a létminimumról beszélni és mondhatom, hogy lélekemelő hangulatot is láttam itt e kérdésben megnyilatkozni. Hogj^ van hát az, hogy a tőkekamat- és járadékadónál a létminimum kérdése nem vetődik fel, holott igazán ez az a terület, a hol a létminimumról már csak azért is kell beszélni, mert az eddig itt fennállott és most ez a javaslat elvonja a létminimumot. Eszem ágában sincs a tülekedések harczába azt az elemet vegyíteni akarni, mintha én a pénzintézetek számára adandó létminimumra gondolnék. Ezt teljesen kizártnak tartom nemcsak a hangulatra való tekintettel, de azért is, mert nem találhatnám meg ennek igazságos alapját. Azonban Magyarország árváival és özvegyeivel szemben beszélünk a létminimumról; ezt már talán mégis jogosultnak tartom és én a tőkekamatadó alá esőknek három kategóriájára nézve a létminimumot feltétlenül visszaállitandónak tartanám. Méltóztatnak tudni, hogy eddig 630 korona erejéig a tőkekamatadó alá eső árvák oly értelemben voltak adómentesek, hogy az árvatárak a kimutatásokat csak azon tőkekamatadó alá esőkről mutatták be, a kik 630 K-n felüli jövedelemmel birnak. Felmerült az észrevétel, hogy egyrészt ez a létminimum nem mindig érvényesült, másrészt, hogy voltak olyanok is, a kik egyéb vagyonból eredő jövedelemmel is bírván, illetéktelenül élvezhettek egy létminimumot. Azonban ezen igen könnyen lehet segíteni. Ha megállapítjuk azt, a mi a kereseti adónál már ki van mondva, hogy a tőkekamatés járadékadónál csak azokat illesse meg a létminimum, a kik különben a jövedelmi adónál is létminimumot élveznek, akkor meg van találva az orvosszer arra, hogy azok, a kiknek tényleg más vagyonuk, más jövedelmük nincsen, mint a tőkekamat alá eső vagyon és az abból eredő jövedelem, hogy

T legalább ezek létminimumot élvezzenek. Nem akarok én egyes társadalmi kategóriák elleni lázítás színével biró érvekkel harczolni, de méltóztassanak megengedni: mit vétettek Magyarország szegény árvái és özvegyei, azok, a kiknek nincs más vagyonuk, mint a jövedelmi adó alá eső vagyon, hogy azok, tőkekamat- és járadékadó fejében — a mennyiben megmarad a 10% — ' 10%-ot fizessenek, holott a kereseti adó alá eső