Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-418

28 Í18. országos ülés 1909 február lä-án, szombaton. és melyek érdembevágók. De ez a hallgatás is elég érdekesen beszél. Én tehát interpellácziőm tárgyát képező összes vádakat fenntartom, különösen pedig az alábbi ötöt, a melyeket nem mondom, hogy kiszínezni, de bővebben megmagyarázni nem akartam a múlt alkalommal, mert láttam, hogy az oláhok úgyis nagyon örültek közös nyomorúságunknak, örültek annak, hogy a mi megyénkben is vannak olyan ázsiai állapotok, mint néhol ő náluk. De mivel kénytelen vagyok most e pontokat megmagyarázni, kérem a t. ház türelmét, ígérem, hogy rövid leszek. Práger Sándor körjegyző ur, a ki a főispán és az alispán védőszárnyai alatt mai napig is él és tovább uralkodik, a következő öt pontban immár kétszeresen elmarasztaltatott: Jegyzőkönyvhamisitáson kapatott rajta több izben, különösen pedig 1907. márez. 27-én, a mikor a község pénzéről elszámolt. Ez a dolog ugy történt, hogy ő azt vette jegyzőkönyvbe, hogy a pénzek és értékpapírok megszámláltatván, rendben találtattak, holott kérték, hogy mutassa elő a pénzt, az értékpapírokat, ámde nem tudta előmutatni, sőt nem is akarta, mert nem voltak rendben. Ezt beigazolták már két izben is. Másodszor az államkincstárt szándékosan és tudatosan megkárosította a hadmentességi adó körül, a mely protekczió bizonyára nem az államkincstár részére kamatozott, hanem egészen másnak. Ezzel bővebben nem foglalkozom. Harmadszor a községi pénztárt hűtlenül kezelte, a pénzek kamatait saját hasznára forditotta. Ez is be lett igazolva. Negyedszer a belügyministeri leiratot, a mely ő ellene, a jegyző ellen szólott, egyszerűen elsikkasztotta. Ötödször a képviselőtestület határozatát nem hajtotta végre. Tisztelettel kérdem tehát most nem a főispántól, hanem a belügyministertől, hogy igazak-e ezen vádak, igen vagy nem ? De feleljen a főispán ur is, hogy igazak-e, mert ha nem igazak e vádak, akkor a rágalmazó én vagyok. Sőt t. ház, ha ezen vádak nem bizonyulnának igazaknak, a miben kételkedem, a mennyiben aktaszerüleg bizonyosak, akkor hajlandó volnék mandátumomat letenni. Próbálja meg ezt a teherpróbát a főispán ur is: vájjon, ha nekem van igazam, lemond-e a főispáni állásról % A győrmegyei főispán hazafiságát soha kétségbe nem vontam, mert ki kell emelnem, hogy a nemzeti küzdelem idején jól viselte magát, de ugy járt, mint a kutyák közé került farkas, kénytelen együtt ugatni a többi kutyával, nehogy őt is megharapják. Elnök: Kérem, képviselő ur, tessék kifejezéseit a parlamenti illem szempontjából jobban megválogatni. Markos Gyula: Én Aesopusból veszem a példát, az pedig esak elég klasszikus. Hogy egy kissé nagyon is jellemző, arról én nem tehetek. Elnök : Ne tessék az elnöki figyelmeztetést megjegyzések tárgyává tenni. Markos Gyula : A dolog érdeme szerint ugy látszik, hogy jónak tartotta a t. főispán ur ezt a dolgot részint agyonhallgatással, részint pedig elsimítással tudomásul nem venni, sőt, hogy minél több barátot szerezzen magának a megyei intelligencziából, még egy kicsikét méltóztatott neki lódítani is, (Derültség.) a mennyiben azt állította, hogy én az összes tisztikart vádoltam meg hazafiatlansággal és kötelességmulasztással. Ezt a deczentralizáczióját a bizalmatlanságnak én egyszerűen visszautasítom, és pedig visszautasítom azért-, mert nekem eszem ágában sem volt az egész tisztikarnak sem hazafiságát, sem kötelességtelj esitését meggyanúsítani, csak azokét, a kiket megneveztem. Csizmazia Endre: Végül 1 Markos Gyula: Nem végül. (Elénk derültség.) Sajnos, még van egynéhány pont, a melyre okvetlenül ki kell terjeszkednem. Mezőfi Vilmos: Szívesen hallgatjuk! Markos Gyula: Én meg is neveztem, hogy kik voltak a ludasok. Az aüspán, a főispán és a jegyző. Mezőfi Vilmos: A Herkó Páterben le kell pingálni őket! (Zaj. Derültség.) Markos Gyula: Bocsánatot kérek. Ezeknek már az sem használna. Azonban a Gennari védangyalát ugy látszik, nem voltak hajlandók elérteni, mert nekik egy kissé madárnyelven volt mondva. Hát most megmagyarázom. Hogy ezt az embert, ezt a többszörösen elitélt, többszörösen elmarasztalt embert szinte érthetetlen okokból miért favorizálják, miért dédelgetik, miért akarnak minden áron a szerecsenből hófehér angyalkát csinálni, megmondom most. (Halljuk/ Halljuk!) Azért, t. ház, mert tudvalevő dolog, hogy a főszolgabíró ur anyagi viszonyai nem a legjobb lábon állanak. (Derültség.) Mint egy rozoga házat, évenként és hónaponként jóbarátok és más egyebek tatarozzák. (Elénk derültség.) Ez a jegyző, a ki előbb szegény ember volt és mióta ott megszedte magát, nagyon gazdag : a Gennari mentőangyala szerepét játsza. A főszolgabíró ur adósságait fizeti és végrehajtatásait jótékonyan fedezi s ez köztudomású dolog. Könnyű akkor, kérem alássan. (Elénk derültség.) Ne méltóztassék ezeket víg kedélyhangulatban hallgatni. (Derültség. Felkiáltások : A te kormányod csinálja !) Bocsánatot kérek, nem az én kormányom. Éz a régi darabont-kormány bűne ! (Zaj. Elnök csenget.) Jónak látta a méltóságos főispán ur kijelenteni az én eljárásomra, hogy azt az egész intelligenczia, már t. i. a győri intelligenczia elitéli. Bocsánatot kérek, a főispán ur fogalomzavarban van, mert a mit ő most intelligencziának nevez, azt. mi két esztendővel ezelőtt még korrapcziónak neveztük. És ez az is. Ha engem ezek elitélnek, az csak megtisztelő rám nézve. Hoffmann Ottó: De meg is buktatnak! Markos Gyula: Ne fájjon attól a te fejed, mert én buktattam meg őket már kétszer nagy