Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-428
310 428. országos ülés 1909 február 27-én, szombaton. zünk, csak kimarkolva egyet-mást, interpellácziót (Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) kívánok intézni a t. kormány tagjaihoz, hátha lesz valami haszna, valami foganatja. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen meg akarom interpellálni az igen t. igazságügyi minister urat, valamint az igen t. kereskedelemügyi minister urat a fővárosban a legújabb időben mind nagyobb mértékben tapasztalható u. n. házbéruzsoráról, valamint a fővárosban a legutóbbi évek során, de különösen a múlt év őszétől felburjánzott u. n. beraktározási kölesönüzletek tárgyában, a melyek mindegyike, t. ház, az uzsorának, az emberfosztogatásnak, (Igaz ! ügy van! a közéfen.) a minden produktív munka nélküli, kizárólag az élősdiségre alapitott gazdasági kizsákmányolásnak egy leleményesen kieszelt uj fajtáját képviseli és most már nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is terjedni kezd. Eszemben sincs, t. képviselőház, felszólalásommal a jóravaló kereskedelmi és üzleti forgalomnak jogosult és tisztességes érdekeit érinteni. Ennek ellenkezője a szándékom. De, t. képviselőház, a midőn látni kell a fővárosban járványszerűén elharapózott és elhatalmasodott bűnöknek mindeddig megtorlatlan garázdálkodását, (Igaz ! Ugy van! a középen.) a midőn, másrészt, látni kell a kifosztott, kiuzsorázott embertömegek a földi igazságba vetett minden hitének megsemmisülését, akkor t. képviselőház, kötelességünk oda figyelni, a künn zajló, eleven életre, melynek jajveszékelése ostromolja ezt a szép palotát és segélykiáltások közepette dörömböl kapuján. Ezeket a segélykiáltásokat, t. képviselőház, meg kell szólaltatnunk itt a házban. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a közéfen.) Kizárólag ezek az én felszólalásomnak motívumai (Halljuk! Halljuk!) és igyekezni fogok szavaimmal valahogyan ugy hozzáférkőzni az orvoslásra hivatott tényezőkhöz, hogy elhatározásuk megérlelődhessék. (Helyeslés.) T. képviselőház! A mióta a végrehajtási novella értelmében szegény embereknek bútorai, ágyneműi és mi egyebe le nem foglalható, és a kisembereknek kölcsönszerzése ilyen módon megnehezült ; a mióta, másrészt, a még emlékezetes nagy pénzválság az uzsora-szövetkezetek legnagyobb részét elsöpörte : ezek a foglalkozás és préda nélkül maradt pénzemberek — hogy igy nevezzem őket (Felkiáltások a közéfen : Hiénák !) — rávetették magukat egy egészen uj üzletágra, a melyet, bár a kereskedelmi törvénynek egy nagyon elasztikus paragrafusára igyekeznek alapítani, mindazáltal véleményem szerint nincs kétség benne, hogy ugy az 1883 : XXV., az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvényczikket, valamint az 1881 : XIV., a kézi zálogkölcsön üzletről szóló törvényczikket vakmerően sértik és kijátszszák. (Igaz ! ügy van I) hogy az igazságügyi bizottságnál fekvő uzsora-novellát ne is említsem. Ez az uj üzletág az u. n. beraktározási üzlet. Ez abban áll, hogy bárkinek bárminő holmiját, bútorát, szőnyegét, csillárját, ágyneműjét, ruhaneműjét, sőt fehérneműjét is beraktározzák és erre kölcsönt adnak. Az üzlet a következő módon köttetik meg : (Halljuk Halljuk !) Torna István szabómester pl. olvassa a lapokban a következő apróhirdetést, a mely a hozzá hasonlókkal együtt százezer számra jelenik meg mindennap majdnem az összes fővárosi lapokban (olvassa): »Pénz rögtön, bútorra, zongorára, varrógépre, kereskedelmi árura, a melyet a legjutányosabban bizományba vesz vagy beraktároz. Tauber és társa Nagymező-utcza 25. szám.« (Mozgás.) Vagy olvassa ezt (olvassa) : »Pénzelőleggel beraktározunk bútorokat, zongorákat, varrógépeket stb. Braun Gáspár beraktározási vállalata Kertészuteza 33.» (Mozgás a néppárton.) Vagy olvassa a következőt (olvassa): Pénzelőleggel beraktározunk bútort, zongorát, automobilt, mindennemű gépeket és kereskedelmi árut vidékről is. Legszolidabb kiszolgálás. Magyar kereskedelmi szállítási és beraktározási betéti társaság, Budapest, Királyutcza 76.« T. ház! Torna István szabómestert nyomja a házbér és a kenyér gondja és elmegy egy ilyen beraktározó vállalathoz. Azt mondja, hogy van neki egy eredeti karikahajós Singer varrógépje és arra kölcsönt szeretne kapni. A beraktározó átveszi a gépet és ad annak a szabómesternek 30—40 korona kölcsönt, Torna István szabómester pedig aláír egy írást, a melyben kötelezi magát, hogy a felvett kölcsönt visszafizeti; azonkívül fizet fuvardijat, tisztítási dijat, irásdijat, bizományi dijat, (Felkiáltások a néppárton: Hallatlan!) tüzkárbiztositási dijat, be- és kirakásnál felügyeleti dijat, be- és kitörés elleni biztosítási dijat, (Derültség.) és Isten tudja még miféle dijat (Derültség a néppárton.) — és végül 8% kamatot. (Felkiáltások a néppárton : Hallatlan ! Borzasztó !) Mezőfi Vilmos: Ez uzsora! Szmrecsányi György: A legkomiszabb és leggyalázatosabb fajta ! Nagy György: Az ügyészek ilyenkor hol vannak, hogy ezt nem veszik észre ? (Mozgás.) Beniczky Ödön: Hogyan áll már most a számla, t. képviselőház ? (Halljuk! Halljuk !) A nevezett szabómester nem képes egy hónap múlva a felvett pénzkölcsönt visszafizetni. (Mozgás. Elnök csenget.) Nem képes erre két, sőt három hónap múlva se. Azt természetesen a meddig csak lehet, el akarja kerülni, hogy drága varrógépjét, a melyet ő eredetileg részlet-törlesztésre 180—190 korona árban vásárolt volt meg, potom áron elkótyavetyéljék. Inkább fizeti tehát azt a biztosítási, rakományi és mindenféle dijat... Szmrecsányi György: És az uzsorakamatot! Beniczky Ödön : . .. a mely díj a 8% kamaton kivül és az összes dijak közül csak az egyetlenegy raktári dijat számítva, havonként három koronát tesznek ki. (Felkiáltások a néppárton : Hallatlan !) Tizenkétszer három korona ugyebár 36 koronát tesz, vagyis többet, mint a mennyire az eredeti kölcsön rúgott. (Felkiáltások jóbbjelol: Hallatlan!)
