Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-418
24 bi8. országos ülés 1909 február 13-án, szombaton. Barta Ödön : Evek sora óta; majdnem négy év óta folyik már egy eljárás az egész járásban és a szomszédos járásra kiterjedóleg is . . . (Zaj. Halljuk/ Halljuk/) Beck Lajos: Ha Beniczkyt meghallgattuk, hallgassuk meg most Bartát is! (Zaj a középen.) Barta Ödön: Kérem, én közbeszólás nélkül hallgattam végig a képviselő urat. (Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Vázsonyi lármázik folyton. (Derültség. r Zaj.) Barta udön: Én hozzá is intézem kérésemet. Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni, hiszen kímélnünk kell egymás idejét is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én egészen nyugodtan fogom elmondani, a mit mondani akarok. (Halljuk!) Évek hosszú sora óta folyik egy közigazgatási vizsgálat (Halljuk! Halljuk!) folyik jjedig azért, . . . (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Barta Ödön: . . . mert 1905. évben a bilkei rabbi azt a feljelentést tette a bíróságnál, hogy az őrizete alatt állott, de nem általa vezetett, és pedig azért nem általa vezetett, mert magyarul írni-olvasni nem tud, . . . Hencz Károly: Hm! Hm ! Barta Ödön: . . . anyakönyvek az ő távollétében elvesztek. Azt a közbeköhintést, t. képviselőtársam, honorálom. Én nagyon mélyen fájlalom, bogy megtörténhetett és megtörténlietik, hogy ebben az országban még igen sok olyan egyházvezető férfi van — akár rabbinak, akár pópának hívják az illetőt, az rám nézve egészen mindegy — (Elénk helyeslés jobbfelöl.) a ki magyarul írni és olvasni nem tud; a kinek nincs meg a magyar kultúra iránti kellő érzéke; a ki nem fejtheti ki a magyar kultúra érdekében azt a tevékenységet, a melyet a szellemi, a vallási vezetőnek kifejteni hivatása, (Helyeslés.) Én csak a tényt konstatálom, hogy e helyett az írástudatlan rabbi helyett a kerület egy más embert alkalmazott anyakönyvvezetőül. Hogy helyesen, jogosan tette-e; hogy helyes volt-e az, hogy ezt megengedték, ezt nem bírálhatom el; ez nem tartozik az én judikaturám alá. Tény az, a mit konstatálok, hogy elvesztek az anyakönyvek és nagyon természetes dolog, hogy ennek folyományaként megindult egyrészről egy bűnügyi vizsgálat, a melynek czélja volt elsősorban azt megállapítani, hogy ki a bűnös abban, bogy az anyakönyvek elvesztek. Nagyon természetes az is, hogy ezen anyakönyvelveszés kapcsán a bünvizsgálat arra is kiterjedt. — ki kellett terjednie — hogy kik azok, a kiknek érdekében állhatott azon anyakönyvek eltűnése és ennélfogva nagyon természetes, hogy annak a bűnügyi vizsgálatnak nagyobb kiterjedésűnek kellett lennie, mint a minő egy igen egyszerű ténynek, t. i. az ellopás tényének vizsgálata. Ezzel parallel megindult egy közigazgatási vizsgálat, a melyet már bátor voltam jelezni és a melyre t. képviselőtársam is rámutatott, a mely vizsgálatnak az volt a czélja, hogy megállapittassék, vájjon azok, a kik abban a bizonyos időben, 1885-ig visszamenőleg sor alá kellett volna, hogy álljanak, vagy mondjuk, a kik a 60-as években születtek, helyesen vannak-e anyakönyvelve, vagy nem történt-e a tekintetben visszaélés. Az anyakönyv másodpéldánya a vármegye birtokában megvolt; az nem veszhetett el és az tényleg meg is van. A vizsgálat nem egyedül ezen anyakönyvnek alapján indult meg, hanem minthogy a mint azt méltóztatnak igen jól tudni, a kultúrában elmaradott egész ottani felsőmagyarországi zsidóság körében az anyakönyvek vezetése nagyon hiányos volt és igy igen gyakran megtörtént, hogy u. n. utóanyakönyvelés vezettetett keresztül tanúkihallgatás és más adatok alapján; ezek az utóanyakönyvezések mind felülvizsgálat alá vétettek, vagy legalább az esetek legnagyobb részben megtörtént ez, mert a vizsgálat még folyik. Ennek talán belátható esztendőkben sem lesz vége, de ez alatt az idő alatt is, inig ez történt, megállapítást nyert a szerint a beadvány szerint, a melyet én készen kapva elolvastam, az, — hogy pl. csak egy esetet mondjak el, a melyre t. képviselőtársamat is figyelmeztettem — bogy egy Braun Áron nevű ember . . . Hencz Károly: Milyen Áron? Barta Ödön: Mindegyik csak ilyen nevű lesz, kérem; ne is méltóztassék vele fáradni; (Derültség és mozgás. Elnök csenget.) nagyon természetes dolog ez, kérem. Ennek az embernek az édes anyja (Halljak! Halljuk!) — a temetőben feltalálható sirkő tanúsága szerint, a melyet ezelőtt 32 esztendővel valószínűleg nem hamisítottak meg oly tendencziával, hogy az 1908-ban majdan megindulandó vizsgálat rendén bizonyítékul használják — azt mondják ebben a memorandumban és számra hivatkoznak, aktaszerü bizonyítékot neveznek^ meg annak igazolására, hogy ennek a Braun Áronnak az édes anyja 32 év előtt meghalt, ez megállapittatott a temetőben lévő sírkővel, és az utóanyakönyvelés felülvizsgálata alkalmával megállapittatott valami még kevéssé kulturnépből kikerült tanuk részéről, mint a minők a vádlottak, a mely tanuk még műveletlenebbek, mint a vádlottak, ilyen tanuk segítségével lett megállapítva, hogy ez 26 éves. Szmrecsányi György: 1500 esetben lett igy beigazolva ? Barta Ödön: Nem is tudok 1500 esetről s nem is terjeszkedhetem ki képviselőtársam egész interpelláczionális beszédére, de ha ki is terjeszkedném, azt mondanám, nem tudom, hány eset fordult elő, mert én azóta, a mióta a vizsgálat folyik, egyetlenegyszer jelentem meg a kerületben és távoltartottam magam mindentől,
