Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-418

418. országos ülés 1909 február 13-án. szombaton. 21 Beniczky Ödön : ... a mi neki annál nagyobb érdeme, mert a vonatkozó anyakönyvek valamely ismeretlen véletlen folytán elvesztek. Vázsonyi Vilmos: Ezért jó az állami anyakönyv ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Beniczky Ödön: Tehát ez a deputáczió itt járt és előadja a bemgyniinisternek, hogy ez a dr. Nagy Ernő vizsgálatában pártosan, elfogultan és igazságtalanul jár el. De panaszuk van nemcsak Nagy Ernő aljegyző ellen, hanem a járás főszolgabírója ellen is, a ki Nagy Ernő vizsgálatait felülbírálva, azokat szintén elfogultságból és pártoskodásból állandóan helybenhagyja. Panaszuk van továbbá a vármegye alispánja ellen, a ki a hozzá érkező felebbezések daczára a főszolgabíró végzéseit állandóan pártosan és elfogultan helybenhagyja. Kérik tehát a belügyministert, hogy oktassa ki kötelességeikre mindezeket a közigazgatási hatóságokat . . . Máthé László : Nem kell azokat kioktatni! Elég tisztességes alispánunk van ! Beniczky Ödön : Azt ne nekem tessék mondani, hanem nekik. Kérik tehát a belügyministert, oktassa ki kötelességeikre ezeket a közigazgatási hatóságokat és közártalmu, a kerület közbékéjét feldúló működésüknek vessen véget azáltal, hogy a közigazgatási vizsgálat folytatását az egész vonalon beszünteti. (Mozgás és zaj. Felkiáltások a középen : Hallatlan !) Azonban nemcsak a közigazgatási hatóságok ellen van ennek a deputácziónak panasza. Panaszszal fordulnak az igazságügyministerhez is és kérvényükben előadják, hogy az ilosvai kir. járásbíróság az anyakönyvi hamisításokból kifolyó bünpereket csekély személyzet és óriási munkahalmazat okából kedvetlenül, tehát elfogultan, (Derültség jobbjelől.) előítéletesen, mindig az ártatlanul vádoltak hátrányára dönti el. Markos Gyula : Szegény ártatlanok ! Beniczky Ödön : Hiába felebbeznek, a beregszászi kir. törvényszék épen ugy, mint az ilosvai kir. járásbíróság, szintén elfogultan, az óriási munkahalmazat miatt bosszankodva, tehát pártosan a perekben mindig az ártatlanul vádoltakat marasztalja el. Panaszkodva felemiitik, hogy januárban ez a kir. törvényszék elitélt 134 vádlottat . . . Zboray Miklós : Gyalázat ! (Derültség a középen.) Beniczky Ödön : . . . és hátra van még ebből az egyetlen egy ilosvai járásból 1200 bűnügy. Tekintettel tehát egyrészt az ilosvai kir. járásbíróságnak, másrészt a beregi kir. törvényszéknek nyilvánvaló elfogultságára, kérik a deputácziózók az ő kérvényükben, . . . Fried Lajos (a teremből kifelé, menve) : Vissza jövök. Tudom én ezeket a dolgokat. (Zaj. Halíjuk ! Halljuk !) Beniczky Ödön : Tekintettel tehát az ilosvai járásbíróság, a beregszászi törvényszék nyilvánvaló elfogultságára, kéri a kérvényben a deputáczió a magyar királyi igazságügyniinister közbenjárását, hogy a lakosság feldúlt nyugalmának helyreállítása, (Derültség.) valamint a közbékesség visszaállítása érdekében eszközölje ki ugy a már lefolytatott bünperekre, mint a még csak ezután lefolytatandókra a királyi pertörlést. (Mozgás és élénk derültség.) De az igen t. honvédelmi minister úrhoz is van ezeknek a deputáczióknak szavuk. (Halljuk ! Halljuk!) Kérik a magyar királyi honvédelmi ministert, hogy ugyancsak a feldúlt nyugalom lecsillapítása érdekében vesse magát közbe a legfőbb hadurnái, hogy mindazok, a kikre az anyakönyvi hamisítás kiderült és a kik ennek következtében utóbb katonáknak besoroztattak, mindezek a katonaságtól tartósan szabadságoltassanak és hazabocsáttassanak . . . (Derültség.) Rakovszky István : Ehhez már mégis csak szemtelenség kell! (Zaj. Elnök csenget.) Beniczky Ödön : . . . a még ezután besorozandók pedig be ne soroztassanak; (Derültség.) hiszen, mondja a kérvény, magyar honpolgárok ők is, az édes közös magyar hazának gyermekei. (Derültség.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Beniczky Ödön : Hát volt-e már valahol vagy valaha példa . . . (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Szrnrecsányi képviselő ur ezekkel akar minket azonositani ? Szrnrecsányi György: Dehogy ! Vázsonyi Vilmos: Mi nem azonosítjuk magunkat ! Csitáry Béla (közbeszól). Elnök: Kérem Csitáry képviselő urat, ne tessék közbeszólásaival a szónokot zavarni. Csendet kérek ! Beniczky Ödön : Hát volt-e már valaha és valahol a világon példa arra, hogy folyamatban lévő bűnügyet, sőt ily bűnügyek ezreit ilyen kérvényekkel próbáljanak deputácziók megakasztani, vagy legalább is befolyásolni 1 (Helyeslés a jobbközépen.) Es micsoda vakmerőség az, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) a mely az elkövetett büntömegek világos öntudatával beszélni mer közigazgatási hatóságok, királyi törvényszékek és katonai hatóságok elfogultságáról és pártoskodásáról ? (Igaz ! Ugy van I a jobbközépen.) És micsoda vakmerőség az, a mely ilyen bűnök tudatában közigazgatást, igazságszolgáltatást, hadsereget ilyen inzultussal merészel illetni % (Ugy van ! Igaz ! a középen.) Szrnrecsányi György : Szemtelenség ! Beniczky Ödön : Es micsoda vakmerőség az, t. képviselőház, a mely, ha titokban is, a kulisszák mögött is, de büntetlenséget akar szerezni egy egész országrészt behálózó bűnszövetkezet üzelmei számára ? (Igaz ! Ugy van! a jobbközépen.) És micsoda állapotok vannak itt ebben az országban, a mikor a távoli földnek ezek az emberei, ezek az alig megérkezettek, alig megtelepedettek, alig megmelegedettek, itt Budapesten összeköttetése-