Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

262 426. országos ülés 1909 február 25-én, csütörtökön. Polónyi Géza: Nem leszámítani, hanem nem számítani, ne legyen adóalap. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Ha azt mondom, hogy 800 korona az alap és abból fizetek 16%-ot, az egyszerű, a képviselő ur szerint pedig 800 koronából le fog számíttatni, mondjuk, 15% vízvezetékre . . . Polónyi Gcza: Nem ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: . . . szemétkihordásra. Polónyi Géza : Dehogy ! Csak nem kell hozzászámítani ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: ... lépcső világításra. Polónyi Géza: Az más! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Es összevesz a háztulajdonos az adószedő közeggel, hogy igaz-e, hogy 3.50 forintot vagy á forintot számit szeméthordásra ; és ezt mondja a képviselő ur egyszerűsítésnek ? Polónyi Géza: Tévedés ! Nem mondom, hogy leszámítsák, de nem szabad hozzászámítani! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Ez, t. ház, teljesen világos dolog, mert ha én nem bíbelődöm azzal, hanem a bruttó összeg után egy mérsékeltebb százalékot alkalmazok, ez az egyszerűbb. Van ebben még egy adóaTányossági szempont is. Ezek a költségek nagyobbak szoktak lenni kvalifikáltabb házaknál és kisebbek egyszerűbb házaknál, ugy hogy az adóteherviselés arányossága szempontjából is ezen tisztán számítási egyszerűsítésnek látszó tételben bizonyos könnyítés van olyan lakásokra nézve, hol a levonások semmit, vagy igen csekélyét tettek ki. A kik tehát mindig azt hangoztatják, hogy az egyszerűbb lakásokon, kisebb embereken könnyitsünk, azok ezen reáladónál is ezen felfogásnak lehetőleg engedjenek tért. A mi a képviselő urnak a negyedik pont ellen való észrevételeit illeti, melyeket nem annyira argumentumokkal, mint azzal akart elintézni, hogy kifogásolja a szövegezését a negyedik pontnak, erre nézve vagyok bátor megjegyezni, hogy ez szó szerint van átvéve az 1883 : XLVI. t.-czikkből. Én megengedem, hogyha újra összeülnénk, lehetne itt egy pár szó módosítást is tenni, de mikor valami átment az életbe és az ellen kifogások nem merültek fel, igen veszélyes mindig ujabb és ujabb szövegezésekkel előállani. Én igyekeztem itt nem az ujitás színében tündökölni, hanem törvényeinknek azon pozitív intézkedéseit, melyek semmi bajra eddig okot nem szolgáltattak, már az adózás bizonyossága érdekében is változatlanul átvenni. (Helyeslés.) Ezek azok az indokok, melyeknél fogva a képviselő ur módosításának mellőzését kérem. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 13. §-nak meg nem támadott részét változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy az változatlanul elfogadtatik. Polónyi Géza képviselő ur azt javasolja, hogy a 13. §-nak harmadik bekezdése hagyassék ki. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 13. §-nak harmadik pontját változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Polónyi Géza képviselő ur kihagyási inditványával, igen vagy nem % (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik azt változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállam. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház a 13. §. harmadik bekezdését változatlanul elfogadja a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, ennélfogva tehát Polónyi Géza képviselő ur módosítása elesett. Következik a 14. §. Dudits Endre jegyző (olvassa a 14. %-t). Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, kérdem a t. házat, méltóztatik-é a 14. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 15. §. Dudits Endre jegyző' (olvassa a 15. %-t). Elnök: Ha szóim senki sem kíván . . . Polónyi Géza: Kérem! (Zaj.) T. képviselőház ! A 15. §-nál nagyon rövid leszek. Egyszerűen kijelentem, hogy én reáladókban házbéradó alapjául a bútorzat után járó jövedelmet adóalapnak el nem fogadom. Hogy ingóknak bérlete hogyan jut reáladóalapba, azt nem tudom megérteni. De miután csak kijelentem, hogy én bútorzatért adott bérösszegeket nem fogok házbéradóba beszámítani, egy kérdésem van. Tudtommal ezek az ingókra vonatkozó vagyonátruházási illeték alá is esnek. Nem tudom, hogy lesz ez kezelve a jövendőben, fog-e fizetni a bútorozott lakás után az illető házbéradót, azonkívül még külön illetéket, vagy nem. Ezt csak azért kérdezem, hogy annál jobban tudjam, hogy esetleg két bőrt is huznak-e le arról az emberről, a ki a lakást bútorzattal adja bérbe, vagy csak egyet. Tisztelettel kérek ebben a tekintetben felvilágosítást. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Ha a t. képviselő ur elmegy egy fürdőhelyre és bérel egy szobát, meg fog győződni, hogy bútorozott szobákat szoktak bérbeadni, s arról is meg fog gyáződni, hogy ép bőrrel menekül onnan. Erre szükség van, mert szokásos, hogy egyes lakhelyisógek bútorzattal adatnak bérbe. Ez nem arra vonatkozik, hogy ha valaki kibérel egy lakást és a lakásból egy szobát kiad hónapos szobának, hanem mikor maga a háztulajdonos bútorozva adja ki a lakást. Akkor meg kell állapítani együttesen a bérösszeget. Ha az illető bevallja, hogy fizet pl. 1000 vagy 2000 koronát, mást nem vehetünk alapul, mint az ő bevallását. Ebből aztán 30°/o-ot levonnak butorhasználat fejében, a mi, azt hiszem, elégséges. Most is igy van. Nem tudom, hogy azt