Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

•'i25. országos ülés 1909 február 2^-én, szerdán. 235 joga és mi folytonosan firtatjuk e dolgot, kíváncsi rá az egész ország közvéleménye, (Ugy van ! balfdől.) s a ministerelnök ur még sem hajlandó nyilatkozni, hogy akarja-e az önálló bankot vagy nem. Különösen most, hogy Kossuth Ferencz Bécset már megjárta, s a magyar kormány megtudta, hogy mi a magyar kormány nézete az önálló bank felállítása kérdésében, azt hiszem, semmi akadálya sincs már, hogy végre a magyar pénzügyminister is, a ki egyúttal a magyar kormánynak feje, tájékoztassa a parlamentet, a közvéleményt arról, hogy csakugyan akarja-e az önálló bankot vagy nem. (Helyeslés balfelöl.) Épen azért nem fejeződött be ma az ujonczvita, hogy módot adjunk a ministerelnök urnak, hogy még az ujonczok megajánlása előtt tájékoztasson bennünket arról, mit akar az önálló bank kérdésében a magyar kormány. (Zaj.) A múltkor ugyan már interpelláltam erről a pénzügyminister urat és ekkor nem adott rá választ; azt hiszem, most már meg fogja adni, mert szerencsénk van őt körünkben üdvözölhetni. Ezt az alkalmat tehát, remélem, meg fogja ragadni a ministerelnök ur, hogy ne legyen szükség arra, hogy máskor is, minden interpellácziós napon ilyen kérelmet terjeszszek eléje. A következő kérdéseket vagyok bátor a t. pénzügyminister úrhoz, mint a kormány fejéhez is intézni : »1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy Bilinszky osztrák pénzügyminister ur a közös bank felállítása mellett nyilatkozott és annak a reménységének adott kifejezést, hogy a bankközösség továbbra is fenn fog maradni ? 2. Minthogy a bankközösség fentartásához a két államkormánynak és a két állam törvényhozásának megegyezése szükséges, hajlandó-e a ministerelnök ur a házat tájékoztatni arról, hogy volt-e valami alajjja azon mondásnak, hogy a bankközösség továbbra is fenn fog maradni? 3. Hajlandó-e ezek után végre-valahára a miniszterelnök ur tájékoztatni a házat arról, hogy mi a magyar kormány programmja az önálló magyar nemzeti bank kérdésében ?« (Helyeslés balfelől.) Mivel a kérdés nagyon aktuális, mivel e miatt nincsen nyugodt parlamenti kormányzás, mivel Magyarországnak igazi közérdeke, különösen a bonyolult külviszonyok tekintetéből is kívánja, hogy ez a kérdés, az izgalomnak ez az oka, elimináltassék, kérem a t. ministerelnök urat, szíveskedjék interpellácziómra válaszolni. Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. (Felkiáltások balfelől: Halljuk a ministerelnöJeöt!) ' Ki következik? Csizmazia Endre jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi VÜItlOS : T. ház ! A külügyministerhez közel álló sajtó orgánumai napok óta hirdetik, hogy a Szerbiával való háború elkerülhetetlen szükséggé lett. (Mozgás. Elnök csenget.) Hirdeti, hogy az osztrák és magyar monarchia nagyhatalmi állása szükségessé teszi, hogy Szerbiába büntető expediczió induljon. Hogy ezek a háborús hirek nem légbőlkapottak és hogy a tényleges felfogásnak és szándéknak is megfelelők, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy hetek óta halljuk és olvassuk, hogy csapattesteket mozgósítanak ; legújabban azt olvastuk, hogy márczius 1-én a 4. hadtest, márczius 15-én pedig ismét két hadtest fog mozgósittatni. Sőt a honvédelmi minister ur ajkairól volt alkalmunk hallani, hogy a kiszolgált tüzérek vissza fognak tartatni azon esetre, ha a háború ki fog törni. Az a körülmény, hogy a honvédelmi minister urnak egyáltalában háborúról méltóztatott ebben a házban szólani, valószínűvé, sőt kétségtelenné teszi, hogy az irányadó körök immár megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy nem kizárt az, hogy hadat fognak üzenni és Szerbia ellen háborút fognak viselni. Nem csoda tehát, t.- ház, ha eme híresztelések folytán, a melyekkel a közönség ugy az osztrák mint a magyar sajtóban különösen a kormány felfogásához, a kormány politikájához közelálló lapok czikkeiben találkozik, az ország lakosságát lázas izgatottság fogta el. Senkit sem fog meglepni az, hogy az ország ipara, kereskedelme és gazdasági élete szinte megbénult eme híresztelések következtében és csak természetesnek találhatja a t. ház azt, hogy azon ifjak szülői, a kik most tesznek eleget kötelezettségüknek, félve és remegve néznek a jövő elé, mert nem tudják, mikor hangzik el az a parancs, a mely fiaikat a szerb csatasikra fogja vezényelni. (Mozgás.) Ha közelebbi megfontolás tárgyává teszszük ezeket a híreket és aggodalmakat, felmerül az a kérdés, hogy miért hangoztatják a Szerbiával vagy bármely külföldi állammal való háború elkerülhetetlenségét? ! A gondolkodók azt kérdezik, hogy mi kényszeríti Magyarországot arra, hogy fegyverkezzék ; hogy hadi erejét mozgósítsa ; mi kényszeríti az országot arra, hogy egy véres háborúra előkészüljön ? Hol van az az ellenség, a mely Magyarország területi épségét, Magyarország népét, Magyarország jogát és szabadságát korlátozni akarja ? Hol az az ellenség, a mely a magyarok földjére vágynék, a mely Magyarországba betörni akar és hol van az ország lakosságában az a közérzés, a mely indokolttá teszi azt, hogy mi hadat üzenjünk ; hogy mi Szerbiát haddal támadjuk meg ? Hiába keresem és kutatom ezt a közérzést; ez a közérzés, ez a vágy, ez a szenvedély Magyarország népétől idegen. Ellenben Magyarország népe akarja a békés munkát, fejlődést, akarja a boldogulást, akar e hazában jogot. Magyarország népe nem akar véres háborút semmiféle szomszéd állammal. Annál kevésbbé'akarja ezt a háborút, mert semmiféle hasznát annak Magyarországra és a magyar népre nem látja be. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Azt állítják, azt hangoztatják, hogy a nemzeti becsület követeli meg, hogy Szerbiának okvetetlenkedéseire és Szerbia fővárosában Belgrádban egy szerb királyfi fenyegető, provokáló beszédeire fegyverrel válaszoljunk. A nemzeti becsületre 30*