Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

224 4-25. országos ülés 1909 lehet az a világ legnagyobb zsenije, lehet egy újkori Napóleon, soha hadügyminister nem lehet belőle, mert hiszen 42 esztendő története azt bizonyít] a, hogy magyar állampolgár még soha sem ült a hadügyministeri székben. De hát ha a hadügyminister nem lehet magyar állampolgár, nem az lenne-e a jogos követelés, hogy ugyanakkor legalább a vezérkar főnöke magyar állampolgár legyen, hogy e két legfőbb katonai méltóság közül az egyiket osztrák állampolgár, a másikat pedig feltétlenül magyar állampolgár töltse be 1 A gyakorlati életben azonban azt látjuk, hogy állandó, durva és minket sértő következetességgel ugy intézik a dolgokat, hogy a hadügyminister is, a vezérkar főnöke is osztrák állampolgár, osztrák felfogással és szellemmel, és a migigya vezetőség fejei osztrák állampolgárok, addig nem lehet a közös hadseregbe a magyar érzést, a magyar szellemet, a magyar gondolkozást beplántálni, magyar érzést, magyar szellemet, magyar gondolkodást nem lehet meghonosítani. E sérelmekre kötelességein volt rámutatni. Ilyen hangulat mellett, a paktumnak a többség által való ilyen értelmezése mellett nem is merem említeni, hogy határozottan állást foglaljon a parlament az önálló magyar nemzeti hadsereg mellett. Hiszem, hogy végczélul tűzte ezt ki magának a függetlenségi párt; de nem ezt kell tenni, hanem a megvalósithatás első órájában meg kell valósítani. Nyugodt lelkiismerettel senki sem szavazhatja meg e javaslatot, míg a nemzet az önálló magyar nemzeti bankkal szemben intézményes biztosítást nem nyer. Az önálló bank kérdésében a helyzet a következő : A függetlenségi és negyvennyolczas pártnak a ministere, Kossuth Ferencz, tegnap járt a királynál. Elég hiteles helyről értesültem. (Halljuk ! Halljuk!) hogy a király azt mondotta : (Élénk felkiáltások : No halljuk csak!) ő nem nyilatkozik a bankkérdésben, a két parlament jusson egymással megegyezésre, mert ez felel meg a parlamentarizmus követelményeinek. Nyegre László : Hiteles ? (Derültség.) Egy hang (balfelőlj : Mi köze ehhez az osztrák jiarlamentnek ? Nagy György: Én is épen azt akartam kérdezni, hogy mi köze hozzá. Semmi köze. Ez a kijelentés nyilt törvénytelenség lenne, ha ezt mondotta volna. (Felkiáltások balfelől: De nem mondta ! Zaj.) Egyáltalában, t. ház, minek az a Béesl>e való ide-oda utazgatás ? A múlt héten Justh Gyulát, ezen a héten Kossuth Ferenczet oda felczitálni! Egyszerűen foglaljon állást a magyar jDarlament, a magyar törvényhozás az önálló magyar nemzeti bank mellett, erről vegyen tudomást a király is, ne pedig magyar államférfiakat rendeljen fel Bécsbe. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, a király személyét ne méltóztassék a vitába bevonni. Nagy György : T. képviselőház ! Arról emlékezem meg, a ki az elnök urat és Kossuth Ferenczet Bécsbe kérette. (Felkiállások: Az ujonczmegajánlásról van szó, nem a bankról! Zaj.) február M-én, szerdán. Nyegre László: Mikor lett udvari tanácsos % Ugron Gábor: Az ujonczokról van szó, nem a bankról! Nagy György : A bankra azért kell kitérnem, mert határozati javaslatomra vonatkozik. És senkinek, azt hiszem, azzal fájdalmat nem okozok, ha az önálló magyar nemzeti bank mellett felszólalok. (Felkiáltások: Nem most az ideje!) Hiszen ha mindnyájunk vágya az önálló magyar nemzeti bank, ha minden becsületes függetlenségi magyar ember óhajtja és a többség soraiból mégis csak ritkábban szólalnak fel ebben a kérdésben, legalább ne vegyék tőlem rossz néven, ha én mellette felszólalok. En ugy fogom fel az önálló magyar nemzeti bank kérdését, hogy a függetlenségi jsárt. . . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Felkiáltások: Közeledni! Derültség.) Nagy György: Én igyekeztem a tárgynál maradni . . . Egy hang (balfelöl) : De nem sikerült! Nagy György: ... és továbbra is az ujonezok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot fejtegetem. A lapok irták és egyik-másik képviselőtársam is oly kijelentést tett, mintha obstrukeziós színezetű volna ez a vita. Nos hát, több anyagot, gazdagabb tartalmú beszédeket egyetlen egy esztendőben sem hallottak. (Derültség.) Hédervári Lehel: Öndicséret! Nagy György: Ott vannak, nézze meg bárki, az akkori ellenzéki emberek felszólalásai. Kérem bármely elfogulatlan ember ítéletére bízni, állapítsa meg, hogy az akkor elmondott beszédek — nem veszem ki sem gr. Apponyi Albertnek, sem Ugron Gábornak, sem Barabás Bélának beszédeit — (Derültség.) tartalom tekintetében gazdagabbak-e. Méltóztassanak elhinni, hogy ha itt hatvanan, vagy nyolezvanan lennénk, akkor azt mondanák : nagyon okos, nagyon bölcs beszédek ezek. (Derültség.) De az a szerencse, hogy az igazság nincs számhoz kötve, (Felkiáltások balfelől : Ugy van I Szádhoz! Derültség balfelől.) és ha most nem értékelik a munl gunkat, ha t. képviselőtársaim nem tartják azt olyan értékűnek, a minőnek mi egész jóhiszeműen valljuk, az nem riaszt vissza bennünket további munkánktól ; mi itt minden nemzeti követelésnek kifejezést adunk és reméljük, hogy valamikor egy nemesebben érző parlament honorálni fogja munkásságunkat. (Mozgás a baloldalon.) • i Thaly László : Szigetvárott is ! Nagy György: Thaly László t. képviselőtársamnak megjegyzem, hogy ón most a szünet alatt is a vidéken voltam; nyitott szemmel és nyitott füllel jártam és bizony mondhatom, hogy mindenütt, a pártpolitikára való tekintet nélkül, nagy szeretettel és nagy elismeréssel adóztak a mi munkásságunknak. Mindenütt valósággal emberfelettinek tartják azt a munkát, (Mozgás a balj oldalon.) a melyet itt néhány

T ember erős akarattal kifejt meggyőződése mellett és a melylyel egy csö-