Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

220 í25. országos ülés 1909 február 24-én, szerdán. Nem a honvédelmi minister urnak akarok szemrehányást tenni. Hiszen a vita során mindig hangsúlyoztam, hogy iránta mindnyájan tisztelettel viseltetünk. Itt rendszerről, intézményekről van szó. Mi nem személyek ellen folytatunk harezot, sőt ellenkezőleg : személyükre nézve ugy a minister ur, mint az államtitkár ur kedvesek nekünk. Ha tudnók azt, hogy vágyainkat, követeléseinket a hadsereg tekintetében megvalósíthatnák, szívesen rájuk biznók a hadsereg sorsát. Erős intézmények vannak itt, a melyek lekötik az ő akaraterejüket, a melyek az ő érvényesülésüknek is útját állják és épen ezeket az akadályokat akarjuk elgördíteni, épen az ő útjukat akarjuk simábbá tenni, hogy haladhassanak ők is annak a követelésnek megvalósítása felé, a mely nemcsak az ellenzéknek, hanem a minister urnak és az államtitkár urnak is végezel ja kell hogy legyen, t. i. az önálló magyar hadsereg megvalósítása felé. (Mozgás.) De, t. ház, ha mi minden javaslatot szó nélkül elfogadunk, ha a tiltakozásnak egyetlen szava sem hangzik el, akkor hogyan remélhetjük azt, hogy valaha kivívhatjuk az önálló magyar hadsereget 1 Ha talán nem a leghelyesebb útra mutatunk rá felszólalásainkban ; ha talán a részletekre nézve tévednénk : akkor hiszen épen azt várnók a t. honvédelmi minister úrtól, hogy világosítson fel nem is minket, hanem a nemzetet, mert mi itt nem a magunk véleményét és meggyőződését képviseljük csupán, hanem a nemzet millióinak meggyőződését. Hisz a nemzet millióinak az a vágya, hogy végre az önálló magyar hadsereg valósittassék meg és ha a paktum miatt a többségnek hallgatnia kell és nem nyilatkozhatik meg elementáris erővel a nemzetnek ez a vágya, akkor legalább azt a néhány független érzelmű embert becsüljék meg és tartsák tiszteletben, a kik parlamentáris függetlenségük egész erejével a ministerek és a többség akaratával szemben is hiven hirdetik és hangoztatják a nemzetnek ezen örökké élő, soha el nem némítható vágyát, az önálló magyar hadsereg felállítását. Hogy mi tiszteletben tartjuk a parlamentarizmus értelmében a paktumnak azokat a rendelkezéseit, a melyeket nekünk is tudomásunkra hoztak, azt mutatja az, hogy mi a jelen alkalommal vitánkban a fősúlyt nem az önálló magyar hadsereg felállítására, hanem egy közelebb fekvő nemzeti óhajnak és követelésnek teljesítésére, az önálló magyar nemzeti bank felállítására helyeztük. Ebből is megítélhetik t. képviselőtársaim, hogy mi nem az ábrándok politikáját űzzük, hanem becsületesen kitartva mindazon kötelezettségek mellett, a melyeket vállaltunk, ragaszkodunk a nemzeti jogok megvalósításához. Mi a paktumban foglalt kötelezettség alól nem igyekeztünk sohasem kibújni, hanem mi azt férfiasan állottuk, de csak azt a paktumot, a melyet a választások alkalmával tudomásunkra hoztak és a melyre vonatkozólag választóinknak Ígéretet tettünk. Az 1906. április havában megejtett választás után 1908. deczember 11-én tudomásunkra, hozott paktum, a melyet Polónyi Géza t. képviselőtársunk adott elő, minket nem kötelezhet. Azért tartom szükségesnek ennek hangsúlyozását, hogy sem most, sem a jövőben ne lehessen senki, a ki a magyar ellenzéket azzal merje megvádolni, hogy egy elvállalt kötelezettségét férfiasan nem teljesítette. Igenis, mi áldozatok árán is, még saját lelkünknek leküzdése árán is, hiven követtük a kormányt mindaddig, a míg azon az utón haladt, a mely megegyezett a velünk ismertetett paktummal. Abban a pillanatban azonban, a melyben a kormány bűnösen letért erről az útról, a midőn a kvótának a felemelésével maga szegte meg a nemzettel szemben vállalt kötelezettséget, mi kötelességünknek tartottuk elszakadni, szembehelyezkedni a kormánynyal és ragaszkodni a magyar nemzet követeléseinek megvalósításához. Bozóky Arpád : A többség nem állja, egyedül mi álljuk a paktumot. (Ellenmondás.) Nagy György : Nagyon szerettem volna, hogyha a honvédelmi minister ur egy nagyszabású beszédben a katonai téren a jövő képét megrajzolta volna. Méltóztassék elhinni, hogy a nemzetnek milliói érdeklődnek ezen kérdésnek a jövőben való mikénti rendezése iránt. Szerettem volna, hogyha a minister urnak igy elmondott sagyszabásu beszéde alapját képezhette volna a mi felszólalásunknak. De a minister ur csak olyan odadobott mondatokban válaszolt a mi felszólalásainkra és igy én is kénytelen vagyok beérni azzal, hogy a minister ur által felhozottakra tegyem meg a magam észrevételeit. Hivatkoztam volt arra, hogy a bécsi lapokat, de az itteni sajtót is, bejárta az a hir, hogy készül már a véderőtörvény tervezete. Ezt dr. Wekerle Sándor Magyarország ministerelnöke is megerősítette, nem lehet tehát azt mondani, hogy ez a hir talán csak az újságírók fantáziájában született meg. Wekerle Sándor Magyarország ministerelnöke is azt mondta, hogy tavaszra tényleg a parlament elé kerülhet az egész véderőtörvény revíziója. Én, t. honvédelmi minister, ur nem tartom bűnnek azt, ha hozzák a reformot akkor, ha azzal együtt hozzák a magyar vezérleti és vezényleti nyelvet, a katonai bűnvádi perrendtartás helyes, igazságos reformját, a katonai büntetőtörvény reformját, a magyar hadapród-iskolákat, a magyar hadi iskolákat. Ezt a reformját a véderő törvénynek a magam részéről is szívesen, készséggel elfogadom. Nem is azt kívánom a honvédelmi minister úrtól, hogy még a reményünket is eloszlassa az iránt, hogy a véderőtörvénynek ilyen revíziója bekövetkezik, mert ilyen reformra szüksége van a nemzetnek. A nemzet megnyugszik a reformban, ha az jó, de nem nyugodhatik meg akkor, ha az tőle ujabb áldozatokat követel, a nemzetnek jogos követeléseit pedig figyelmen kívül hagyja. Az osztrák értesítések szerint, a melyeknek én súlyt nem tulaj donitok, nem sokára a parlament elé kerülhet a véderőtörvény revíziója. Én csak arra fektetek súlyt, hogy a magyar minis-