Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-424

424. országos ülés 1909 február 20-án, szombaton. 205 lakossághoz intézett királyi proklamáczióban és különösen a közös pénzügyministerliez intézett októberi királyi kéziratban foglaltatik. Ezen királyi kéziratokban ugj^anis — eltekintve attól, hogy ellenmondás van bennük a többi királyi kéziratokkal szemben —már bizonyos prejudicium foglaltatik, mert az annexió teljessége tulaj donképen csak a törvényhozások hozzájárulásakor következik be, a királyi kéziratok kelte idején pedig erre vonatkozólag a javaslatok még csak megállapítva sem voltak. A végleges közjogi rendezés pedig ma is és talán beláthatatlan időn belül hiu remény. Ebben a felfogásban gyökereztek azok a nyilatkozatok, a melyeket a delegáczió al bizottsági ülésein többek között Chorin Ferencz főrendiházi tag ur, azonkivül Sághy és gondolom Okolicsányi képviselőtársaim tettek, a midőn a közös pénzügy minister ur előterjesztésére reflektáltak. Burián báró közös pénzügyminister ur ugyanis, támaszkodva az emiitett királyi kéziratok rendelkezéseire, általánosságban ismertette azokat az alkotmányos intézményeket, a melyeket Boszniában és Herczegovinában megvalósítani kivannak. A magyar delegátusoknak nem ezen intézmények ellen volt kifogásuk, hanem azon mód ellen, a hogyan ezen intézmények megalkotása és életbeléptetése történnék. Az egyik delegátus urnak szavait idézem (olvassa) : »A király teljes szuverenitásának Boszniára és Herczegovinára való kiterjesztése joghatályossá csak a magyar országgyűlés hozzájárulásával fog válni, a mi abból is kiviláglik, hogy Ö felsége a magyar ministerelnököt törvényjavaslat beterjesztésére utasítja. Az országgyűlésnek feladata tehát e tényt szentesíteni és egyszersmind állást foglalni abban a kérdésben, vájjon Magyarország régi jogait a melyek kétségtelen történelmi alapon nyugszanak, fel akarja-e éleszteni Boszniára és Herczegovinára nézve. Addig is a közös pénzügyministernek tartózkodnia kell minden olyan ténykedéstől, a mely a magyar törvényhozás elhatározásának prejudikálhatna. A minister előterjesztésének dus programmja méltán aggályokat kelthetne e részben. Mig az illetékes törvényhozás Bosznia és Herczegovina hovatartozásának kérdésében még nem nyilatkozott, intézkedéseire hiányzik a jogalap, ilyen kérdések fejtegetésétől is tartózkodnia kell a közös pénzügyministernek. Azóta azonban, t. képviselőház, meg is jelent egy alkotmány-tervezet, a melyet az osztrák annexiós bizottságban Bienerth osztrák ministerelnök egy ellenünk intézett súlyos közjogi támadás kapcsán ismertetett, a mely alkotmány-tervezet egy Szerajevóban tartott, különben érdekes anketten meg is vitattatott és néhány nap előtt egy félhivatalos sajtóközleményben azt is olvastuk, hogy a közös pénzügyministerium az összehívott, bizalmi férfiakból álló, anketten elhangzott véleményeket fel fogja dolgozni, össze fogja állítani és igy az ennek alapján elkészített tervezetet a magyar és osztrák kormányokhoz beküldi (olvassa) : »kogy azok is megtehessék a maguk észrevételeit. Ha a munkálatok késedelmet nem szenvednek, akkor az alkotmány kihirdetése tavaszra várható. Az első bosnyák országgyűlés egybehivása csak nyár derekára vagy őszre várható, minthogy a választók névjegyzékének elkészítése néhány hónapi munkát igényel a községi, illetőleg politikai hatóságok részéről« stb. íme, t. képviselőház, szó sincsen tehát arról, hogy az annektáló hatalom, az annektáló két állam törvényhozásai teremtsék meg az eljövendő bosnyák alkotmány részére a nélkülözhetetlenül szükséges jogalapot, a mely jogalapban kell hogy gyökerezzenek az alkotmányos intézmények szelleme és pozitív rendelkezései, hanem egyszerűen, mintha valami fiktív, közös uralkodói szuverenitásnak egyoldalú ajándékozási ténye következnék be, a mely által nevetségessé válik annak a történeti jogigénynek még a hangoztatása is, a melylyel felvirágozták az annexió iratait, de tulaj donképen — a mint az eddigi eseményekből is következtethetjük — megtévesztették a magyar közvéleményt. Hogy a magyar kormány mindazon mozzanatoknál, a melyek a keleti és bosnyák kérdés nagy komplexumánál kizárólag ezen tartományi mozgalomra vonatkoznak, hogy ezen mozzanatoknál a magyar nemzet, a magyar sajtó és a magyar parlament teljes közönyét élvezi, ezt a kényelmes helyzetet az 1880 : VI. t.-cz. ama hézagos rendelkezésének köszönheti, a mely a tartományok igazgatására nézve csupán azon tanácskozásokban való részvételt engedi meg neki, a mely tanácskozások az irányelvek megállapítása czéíjából tartatnak. Nem fogok kiterjeszkedni, t. ház, ama vitatható nézet esetére, a mely szerint a szuverenitásnak az uralkodó által való kiterjesztése pillanatától kezdve az 1880. évi VI. t.-cz.-nek hatálya megszűnik, mert hiszen ezen törvénynek a hatálya kifejezetten csak a berlini kongresszuson résztvett európai hatalmak megbízatásának időleges tartamára szól, mondom, t. képviselőház, nem terjeszkedem ki arra, hogy az 1880: VI. t.-cz.nek hatálya esetleg megszűnik, hanem kérdem, hogy vájjon még az 1880 : VI. t.-cz. alapján is meg van-e engedve, hogy a közös kormány a közigazgatás vitelének egyszerű felhatalmazásával létesítsen mindenre kiterjedő rendszeres közjogi autonómiát, a mely autonómia rendelkezései a mi törvényhozásunk hozzájárulása nélkül kisebbítik a mi meglévő magyar törvényeinknek és jogainknak tárgyi hatályát. A mi pl. Bosznia és Herczegovina belső ügyeit illeti, ezekre vonatkozólag a bosnyák-herczegovinai tartománygyülés teljes törvényhozási kompetencziával fog birni, sőt ellenőrző joggal a közös kormány kormányzását illetőleg. Azt hiszem, a magyar országgyűlésnek nem volna egyetlen tagja sem, a ki hozzá ne járulna egy olyan alkotmányos intézmény statuálásához, a melyet a szabadság és az alkotmányos közélet, az önrendelkezési jog szelleme hat át, de magának