Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

423. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. 179 tét, mint pl. a japánoknál tapasztaltuk, a kik 10.000 számra vetették oda magukat és egész árkokat töltöttek be halottakkal a győzelem kedvéért. (Felkiáltások a baloldalon: Miért ?) Azért, mert a mint épen emiitettem, ez a modern ember pszihológiájával jár. Baross János: Ez nem egészen igy van! Farkasházy Zsigmond: Hát én nem tudom, hogy az osztrák katonák hajlandók lesznek-e arra, hogy egy domb megvétele kedvéért kétszázezred magukkal hulljanak el. Endrey Gyula: Ezt nem hiszem én sem! Farkasházy Zsigmond: Én ezt kétségbe vonom. De meg vagyok győződve, hogy a német, a franczia katonáknál, de semmiféle európai katonánál az önfeláldozásnak és az életösztön hiányának ezt a mértékét nem fogjuk megtalálni és fokozni nem leszünk képesek többé annyira, a mint az orosz és a japán katonáknál ezt megtaláltuk. E tekintetben egy magyar katonatisztnek a tanulmányára hivatkozom, gondolom Spaics huszárkapitány tanulmánya, a mely igen érdekes és praktikus tajiasztalatokat tartalmaz és a melyhez hasonló érdekességü tapasztalati megfigyeléseken alanuló könyvet az ujabb időben alig olvastam. 0 kint járt Japánban és megfigyelte a halálmegvetésnck és a halállal való nemtörődömségnek azokat a példáit, a melyeket látott és saját tapasztalatai alapján irta le azokat. Igen érdekes pl. a mit felemiit, hogy látta, mikor elfogtak két japán katonatisztet, fiatal és életerős ember volt mind a kettő, s a mikor elfogták őket és hozta őket a katonai eskort, az orosz tiszteknek feltűnt, hogy mosolygó arezczal jöttek. 50—60 lépésnyire voltak az orosz tisztektől, ő maga is köztük állott és a mikor már 50 lépésnyire közeledtek, egyszerre két rettentő detonáczió következett be a még előbb mosolygó arczczal lépkedő katonatisztek körül és a következő perczben a földhöz vágta őket két óriási robbanás: mind a két katonatiszt önmagát zsebében lévő dinamitpatronokkal a levegőbe röpitette. Az önfeláldozásnak erre a mértékére európai ember már nem is képes; de nem is önfeláldozás ez, hanem az életösztön hiánya, mert arra is hoz fel példákat, hogy mikor kinai kémeket elfogtak, azok a legnagyobb nyugalommal tartották oda a fejüket, hogy kivégezzék őket, nem látszott rajtuk még csak a kellemetlenség érzése sem. Összefügg ez a vallásossággal, a fanatizmussal, a jarimitiv gondolkodással, de tapasztalati tény és ezzel a modern hadtudomány számol, mert azért alkalmaz olyan gépeket, a melyek meglehetős biztonságot nyújtanak a vele foglalatoskodóknak, mert többé az élet-ösztönnek erre a teljes hiányára, a mely a régi világban megvolt és a mely ma már csak a keleti népeknél található, számitani. nem lehet. Azért mondom, hogy az általános védkötelezettség rendszere ma idejét multa, mert nagy tömegek ellátása, élelmezése, mozgatása tulajdonképen ma már a lehetetlenséggel határos feladatokat ró az egyes hadvezetőségekre, a hadvezérekre és vezérkaraikra, és nemhogy előmozdítaná a harczbeli biztonságot, ellenkezőleg csönkkenti azt. Mert hiszen tudjuk, hogy a nagy tömegek, a mennyiben zárt vonalakban nyomulnak előre, kész prédául szolgálnak az ágyuk számára, a melyeknek távolságbeli vitele és biztonsága ma csudálatos fokot ért el, másrészről j>edig ha nem egy tömegben viszik őket, akkor olyan széles területre terjed ki a harczvonal. hogy azt kontrolirozni és helyesen mozgatni majdnem lehetetlen. Ebből a szempontból állitom én, hogy egy modern hadsereget, a milyennek én a jövendő hadsereget gondolom, el kellene látni gépfegyverekkel, nem sporadicze, ezredenként 6 vagy 8 darabbal, hanem olyan mennyiségben, hogy tulajdonképen az egész hadsereg ugy legyen szervezve, mint a hogy ma egyes ezredeknek és bataillonoknak gépfegyverosztályai vannak szervezve. A minister ur kicsinylőleg int a kezével. Az. is szokásos ma, hogy a parlamentben felszólaló képviselő urak, a mennyiben katonai kérdésekhez szólnak, csak lenézéssel és mosolylyal találkoznak, mert nevetségesnek tartják a katona urak, hogy laikus emberek, a kik nem szolgáltak, vagy a kik legjobb esetben olyan magas rangra vitték, mint Nagy György t. képviselőtársam, a ki közlegény volt . . . Nagy György: Okos embert nem léptetnek ott elő! (Derültséf).) Farkasházy Zsigmond: . . . kifogásolják és nevetségesnek tartják, hogy ilyen laikus emberek katonai kérdésekhez hozzászóljanak. Pedig méltóztassanak nekem elhinni, hogy ez nem olyan nevetséges, mert épen abban van a jiarlament lényege, hogy a parlament egy zsűri, egy areojjag, a hol hozzá nem értő emberek a közérzés szerint fejezik ki az ő nézetüket. Ha a katona uraknak jogos volna az a kifogásuk, hogy nem katona beleszól katonai dolgokba, akkor joggal kifogásolhatnák pl. az orvosok, hogy ez a parlament orvosi és közegészségügyi dolgokhoz hozzászól, vagy a mérnökök, hogy itt vízszabályozási és vasutépitési kérdésekkel foglalkozunk, szóval minden szakember kifogásolhatná. Én egészen biztosan tudom, hogy jogi professzorokból álló testületek in theoria jobb jogi törvényeket tudnának hozni, mint ez a testület, a melynek négyötöd része földbirtokosokból áll, a kik egy csirke-perrel is ügyvédhez szaladnak: de épen ebben áll a parlamentarizmus lényege, hogy nem hozzáértők, nem katonai szakemberek a maguk laikus nézete szerint, a maguk legjobb meggyőződése szerint el tudják mondani óhajaikat, kifejezésre juttatják a nemzet óhajait. És tovább mehetek a t. minister ur esetleges kicsinylésének elhárítására, t. i. éppen az 23*