Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

í23. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. 161 évről-évre szóló megállapodásokkal állapittatik meg az ujonczlétszám, miért nem ragadja meg a magyar parlament azt a helyzetet és azt a jogkört, a mely megilletne bennünket atekintetben, hogy az ujonczlétszám megállapításáról, az ujonczok megajánlásáról szóló törvény a mi alkotmányunknak és törvényeinknek megfelelő nomenklatúrával láttassák el. Farkasházy Zsigmond: Érthetetlen dolog! Polónyi Géza: Ezt csak azért említem fel, hogy konstatáljam a tényt, hogy az u. n. paktum ebben a t. képviselőházat abszolúte semmit nem feszélyezi ós nem korlátozza. Ennek folytán, ha az 1. §-sal kapcsolatosan ilyen konkrét indítvány fel fog vetődni, én azt igen melegen fognám támogatni, annál is inkább, mert hiszen a tekintetben köztünk most már véleményeltérés igazán nem. is lehet, hogy ezek a mostani nomenklatúrák, a melyek eddig használtattak, alkotmányunknak és törvényeinknek meg nem felelnek. Ez az egyik kérdés. A másik dolog, a mire rá akarok mutatni, az, hogy az ujonczlétszám megállapításának feltételei között szerepelhetne, nézetem szerint, egy igen fontos kérdés: a hadsereg területén való oktatás kérdése. Mielőtt azonban ezzel a kérdéssel foglalkoznám, kegyeskedjenek megengedni, hogy ennél az alkalomnál egy más fontos alkotmányjogi kérdésre is ráutaljak, bár ezt sem szándékozom behatóbban vita tárgyává tenni; rá kell utalnom azért, hogy a magyar törvényhozásban legalább egy hang nyilatkozzék meg arra nézve, hogy ezen állapotot látjuk, a melyet meggyőződésem szerint törvényeinknek és az 1867 : XII. t.-cz. intézkedésének megfelelőnek nem tarthatunk. Röviden akarok e tekintetben is nyilatkozni. (HalljuJc! Hall juh!) Meggyőződésem szerint az ujonczlétszám megállapításának kérdésénél, akkor, a mikor lustrum-ra szóló véderőtörvényünk nincsen, a mikor sem a békelétszám, sem a hadilétszám egy turnusra megállapítva nincsen, hanem a mikor egy törvényjavaslattal állunk szemben, a mely csak egy évre és ad hoc állapítja meg ezt a létszámot a kölcsönös védelem alapján szervezett hadsereg számára •— felvetődik az a kérdés, t. képviselőház, hogy az 1867 : XII. t.-cz. alapján megfelelő helyzet van-e ma, a mely ilyen javaslatoknak a tárgyalását lehetővé teszi, igen vagy nem. A hadilétszám megállapításának kérdése, ugyebár, t. ház, eddig a véderőtörvényben lett eldöntve és szerződésszerüleg a két állam között biztosítva? Ez a véderőtörvény lejárt; évrőlévre állapittatik meg, illetőleg hosszabbittatik meg az eddigi állapot. Már most, t. ház, az 1867: XII. t.-czikk e tekintetben mikép rendelkezik? Megmondja azt, hogy az 1867 : XII. t.-cz.-ben a hadsereg számára megállapított jogok és kötelezettségek, HÉPVH. NAPLÓ, 1906 — 1911. XXIV. KÖTET. általában véve az 1867 : XII. t.-czikknek egész alkotmányjogi rendezkedóse egy alapfeltételtől és pedig attól függ, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is teljes alkotmányosság legyen. Az 1867 : XII. t.-czikknek idevonatkozó szakasza világosan megmondja, hogy mi csak a másik állam alkotmányos képviseletével vagyunk hajlandók és akarunk érintkezni; nemcsak a kormányával, hanem alkotmányos képviseletével. A mi speczialiter az ujonczmegajánlás kérdését és az ujon ez jutalék megállapításának kérdését illeti, — mert erre fektetem a fősúlyt, — erre nézve kijelenti a 13. §. továbbá még azt, hogy a védelmi rendszernek megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik. Minthogy azonban az ilyen megállapítás, épen ugy, mint a későbbi átalakítás is, csak egyenlő elvek szerint eszközölhető czélszerűen, ennélfogva mit mond a törvény? (Olvassa): »Minden ilyen esetben a két ministerium előleges megállapodása után egyenlő elvekből kiinduló javaslat fog terjesztetni mindkét törvényhozás elé. A törvényhozások nézeteiben netalán felmerülhető különbségek kiegyenlítése végett a két törvényhozás egymással küldöttségek által érintkezik.« Már most, t. ház, ma a tényleges helyzet Ausztriában az, hogy alakult egy prononszirozott, kimondott hivatalnokkormány, és pedig akkor, a mikor a parlament nem volt együtt és még ma sincs együtt. Tehát ha ma — a mit én természetesen nem is vetek fel, csak elvileg állapítom meg a helyzetet — a magyar törvényhozás az ujonczlétszám megállapításának kérdését oly feltételekhez akarná kötni, a melyek a másik parlamenttel való tárgyalást küldöttségek utján involválnák, ez a kérdés ma megoldható nem volna. Ennélfogva ma a hadilétszám megállapításának kérdésében egy osztrák kormánynak olyan nyilatkozata fekszik csak előttünk, a mely a parlamentáris képviseletre nem támaszkodik, és az alkotmányos képviseletnek azt a garancziáját, melyet az 1867 : XII. t.-cz. tartalmaz, egyáltalában magában nem foglalja. En el is búcsúzom ennek a kérdésnek a tárgyalásától, mert nem szándékozom azt ma mélyebbrehatólag felvetni. Jelezni akartam ezt; pro futuro a magam részére fenn akarom tartani azt a jogot, hogy Ausztriában nem alkotmányos kormánynyal szemben az ujonczmegajánlás ós ujonczlétszámmegállapitás kérdésében az 1867 : XII. t.-cz.-ben a nemzet számára biztosított jogokat megvédelmezhessem. Most csak egyre akarok még a katona-kérdés szempontjából ráutalni, és ez az, hogy a katonai oktatás terén már 1867 óta merőben törvénytelen állapot áll fenn. Lehet a felett vitatkozni, vannak törvényeink, illetőleg már lejárt törvényeink, a véderőtörvényt értem, a 21