Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-423
158 425. országos ülés 1909 február 19-én. pénteken. igazi szolgálatot tehettek volna a hazának, pályájukat ott hagyni ne legyenek kénytelenek. A katonatisztek megélhetését rendkívül súlyossá teszik azok a sokszor igazán felesleges látogatások, vizitek is. Pl. tudom azt, hogy néha havonként 7—8-szor jő egy felsőbb katonatiszt, egy parancsnok, felügyelő vagy brigadéros, a ki vizsgálatot, szemlét tart és az már bevett szokás, sőt majdnem megköveteli attól a katonatiszttől, hogy minden ilyen vizit alkalmával, akár nőtlen, akár családos ember, a tisztikarral vacsoráljon és velük töltse idejét. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Mesebeszéd ! Farkasházy Zsigmond: Számtalanszor történnek ilyen esetek! Pilisy István : Nem mesebeszéd, de tapasztalásból tudom, hogy nagyon rossz néven veszik, ha elmarad az a katonatiszt; az illetőnek ki kell mentenie magát, ha nem mehet el és még akkor is valósággal vizsgálat tárgyává teszik azt, hogy mentségül alapos okot hozott-e fel, (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Mozgás és zaj.) sőt ha több ilyen alkalmat mulaszt el, akkor sajnosán megsínyli a következményeket. Súlyosítja a tisztek megélhetési viszonyait az is, hogy bár nagyon gyakori eset, egyik katonatisztnek másik ezredhez való áthelyezése, még annyi figyelemmel sincsenek ezekre, hogy legalább olyan ezredhez helyeznék át őket, a mely hasonló uniformist visel mint azon ezred, a melyben azelőtt szolgáltak. Egészen uj ruhát kell csináltatniok, a mi egy szegény katonatisztnek óriási megterheltetését jelenti. Farkasházy Zsigmond: Ugy van! Most az uj csukaszürke ruhát is egyszerre kellett megrendelni ! Miből ? Pilisy István : Felhozok itt még egy másik kérdést, a mely bizonyos csekély mértékben tulajdonképen az állam megterheltetését vonná maga után, de a melynek mint szocziális kérdésnek igazságos elbírálását szükségesnek tartom. (Halljuk!) A tisztek könnyebb megélhetését mindenesetre elősegítené az is, ha a vasúti jegyek dolgában a tiszteket ugyanolyan elbánásban részesítenék, mint az állami tisztviselőket. Érthetetlen, hogy miért nem élvezik ők is az államtisztviselők által élvezett kedvezményt. (ügy van! balfelöl.) Mig az állami tisztviselők féljegygyei utazhatnak, addig a katonatisztek pl. II. osztályú jegyet tartoznak váltani, ha I. osztályon akarnak utazni. Ez még nem jelentene valami nagy különbséget, de mig az államtisztviselők családtagjai is féljegygyei utazhatnak, addig a katonatisztek családtagjainak nincs meg ez a kedvezményük. Minthogy ez nem járna az államnak nagy megterheltetésével, felhívom a t. bonvédelmi minister ur figyelmét arra, hogy a katonatisztek ezen méltányos kívánságát, a melynek teljesítése nézetem szerint semmi nehézségbe nem ütközik, támogatni méltóztassék és az állam tisztviselők által élvezett kedvezményt méltóztassék ő reájuk is kiterjesztetni. (Helyeslés balfelöl.) A katonatisztek és általában a katonák szolgálatonkivüli fegyverviselése kérdésével kívánok még röviden foglalkozni. Hogy a katonának szolgálaton kívül lehet fegyvert viselnie, nézetem szerint erre nézve nem lehet indokul felhozni azt, a mit már sokszor hallottam, hogy a katona nem tűrhet el magán semmiféle testi sérelmet, nem engedheti, hogy inzultálják, s ezért szükséges, hogy a fegyver az oldalán legyen, hogy azonnal elégtételt szerezhessen magának és agyonvagdalja azt az embert, a ki pl. arczonüti. Hiszen a katonákra van bizva a haza, a katonák az államban a férfias erő képviselői. Ha egy czivil ember oldalfegyver nélkül meg tudja magát védeni, akkor nem lehet azt mondani, hogy az a katona csak abban az esetben tudja magát megvédeni, ha a fegyver az oldalán van. És látjuk, hogy a fegyverviselés nagyon veszedelmes dolog is, mert túlkapásokra vezet. Itt van pl. a székesfehérvári eset. Egész intelligens, jó családból származó, jól nevelt fiatal emberek valószínűleg borozás közben, részeg fővel, azért, mert az oldalfegyver náluk volt, olyan vakmerőségre vetemedtek, a mely igazán visszataszító, hogy egy védtelen, fegyvertelen embert összevissza vagdaltak, (ügy van! balfelöl) Sok más esetet is fel tudnék hozni. A tegnapi Esti Újságban is olvasható egy eset, a mely szintén hajmeresztő, a mely bizonyos mértékben szintén annak tulaj donitható, hogy az illető tiszt kardot viselt. Azt irja az Esti Újság: (Olvassa.) »Az Arad és Vidéke« irja a következőket: Kellemetlen kalandja akadt vasárnap este a Szabadkáról induló gyorsvonaton egy művésznőnek. A művésznő, a ki vendégszerejjelni volt a városban, a vasárnap este 11 óra 50 jjerczkor induló gyorsvonattal jött a főváros felé. Szabadkán a vasúti állomásra Farkas Ferencz dr. színházi igazgató és felesége kisérték ki. A mint a perronon vártak a vonatra, feltűnt egy huszárfőhadnagy, a ki erősen fixirozta a művésznőt. A főhadnagy mérsékelten ittas állapotban volt. Még a pályaudvaron figyelmeztették a művésznő kísérői Rátics Endre kalauzt, hogy vigyázzon a főhadnagyra, mert a művésznő attól tart, hogy inzultálni akarja. A főhadnagy csakugyan abba a szakaszba szállott, melyben a művésznő helyezkedett el. Alig indult el a vonat, a főhadnagy erőszakkal megcsókolta a színésznőt és inzultálta. A színésznő sikoltozására berohant a kalauz. A főhadnagy kardot rántott és a fején megsebesítette Rátics Endrét. Dulakodás támadt közöttük, miközben a kalauz kicsavarta a főhadnagy kezéből a kardot és belökte a főhadnagyot egy üres szakaszba . . . stb.« Nem akarom tovább a ház
