Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-422
l3ő tóá. országos ülés 1Ö0Í) február Í8-án, csütörtökön. javaslatot mielőbb változatlanul elfogadni. (Helyeslés.) Azért vagyok bátor ezen kéréssel a t. képviselőház elé járulni, mert az eddigi módon és eddigi keretekben akarjuk az ujoncz jutaléknak megajánlását, mindazokkal a valótlanoknak bizonyult híresztelésekkel szemben, hogy mi bizonyos feltételek teljesítése nélkül már a legközelebb egy felemelt létszámmal fogunk előállani. (Helyeslés.) De kérem a t. képviselőházat azért is, mert sok más, alapos megfontolást igénylő javaslatnak mielőbbi letárgyalása lenne kívánatos. Kérem az adminisztráczió és az érdekelt körök érdekében, kérem pedig azért, mert igen kívánatos, hogy ugy az adminisztráczió, valamint az érdekeltek miatt akkor történhessenek a sorozások, midőn azok rendszerint történni szoktak és nem esnek össze a munkaidővel és másoldalu elfoglaltságokkal, (Helyeslés.) ugy az adminisztráczió, mint az érdekeltek részéről. De kérem végül, t. képviselőház, a jelenlegi viszonyok között, a midőn a külügyi helyzetre nézve azt kell mondanom, hogy az legalább is mozgalmas és nem bizonyosan Ítélhető meg, hogy az az erkölcsi súly, a melyet az ujonczmegajánlás, habár azok nem is most állíttatnak elő, az egész politikai helyzetre gyakorol, hogy ennek az erkölcsi súlynak az érvényesülését késleltetni ne méltóztassanak. (Elénk helyeslés.) Ezekben, t. ház, végeztem is az ujonczjavaslattal. Engem őszintén szólva az előttem szólott t. képviselő urnak és Maniu Gyula t. képviselő urnak múltkori felszólalása indit arra, hogy t. ház figyelmét rövidesen igénybe vegyem. (Halljuk ! Halljuk !) Nem akarom azt az olcsó dicsőséget keresni, hogy én itt a t. kéj)viselő urakkal szembeszálljak és pattogó szavakat hangoztassak. (Helyeslés.) Azt hiszem ezen túl vagyunk. (Igaz ! Ugy van !) Következetes politikával és tettekkel állhatunk csak azon áramlatokkal szembe, a melyeket beszédében képvisel. (Helyeslés.) De daczára annak, hogy nem a pattogás múló dicsőségét keresem, mégis erről a helyről is konstatálnom kell, hogy Maniu Gyula képviselő ur múltkori fölszólalása vakmerő támadás volt Magyarország ellen. (Általános élénk helyeslés.) Vakmerő támadás, mert azt a jogunkat vonta kétségbe, hogy mi az állameszmének és a magyar nyelvnek a hadsereg körében is megfelelő teret biztosithassunk. Ezt a jogunkat vonta kétségbe és kisebbítette, még pedig fitymáló fölénynyel akarta kisebbíteni, épen akkor, a midőn nagyon jól tudja, hogy ez képezi legakutabb politikai kérdéseink egyikét, a melyet a legközelebbi jövőben, ha békés állapotokat akarunk, megoldásra kell juttatni. (Élénk helyeslés és taps.) Ezt a vakmerő támadást ma a t. képviselő ur kisebbíteni akarja, a mennyiben itt magyar államférfiakra hivatkozik, azok közt fölmerülő eszmecseréből, a nézetek különbözőségéből az ő álláspontjuk mellett akar argumentumot meríteni. Andrássy Gyula grófra hivatkozik. Azt a czitátumot is hamisan állítja oda a t. képviselő ur, mert gr. Andrássy Gyula azt mondotta, eszmemenetének tenorja ez volt: ha túlságos követelésekkel lépünk fel, akkor Ausztriában is túlságos követelésekkel fognak előállani, pedig ott, legyünk tisztában vele, a széthúzó elemek alighanem partikularizmust kivannak majd belevinni a hadseregbe. Tehát a mikor gr. Andrássy Gyula a partikularizmusnak Ausztriában való bevezetésétől fél, akkor mit tett itt Maniu Gyula t. képviselő ur ? Egyenesen ezt a jogosult törekvésünket, a mely politikai ambiczióink legakuttabb kérdését képezi, a melyre nézve egyhangúság uralkodik az egész nemzeti felfogásban, (Igaz! ügy van!) ugy tüntette föl, mintha az, hogy mi a magyar állam nyelvének érvényt akarunk szerezni, partikulárizmus volna, sőt nemzetiségi torzsalkodásunkra vezetne, vagyis a különböző nemzetiségeket egyenértékűeknek tüntette fel a magyar államnyelvvel. (Élénk helyeslés.) jV/-j Valaki igen mulathat azon, hogy egyes államférfiak felszólalásából a valódi tendenczia elferdítése mellett egyes kiszakított szavakkal akar magának igazságot keresni. De olyan államférfiut mutasson, a ki egyenesen a magyar állameszmének vagy pedig a magyar államnyelv hivatalos jellegének negáczióit merte volna valaha hirdetni vagy vitatni. Abban lehetnek közöttünk differencziák és lesznek is, hogy az állameszme és a hivatalos államnyelv érvényesülésének milyen fokig, tágabb vagy szűkebb mértékben fogunk-e érvényt szerezni, de magának az alapeszmének a jogosultságát, a magyar állameszmét magyar államférfiú soha kétségbe nem vonta. (Általános élénk helyeslés és taps.) Az ilyen, alkotmányunk és államjogi helyzetünk elleni kísérletek mindig megfelelő visszautasítással fognak találkozni. De én, t. képviselőház, nem azért szólalok fel, hogy a magunk részéről is visszautasítsam ezt. Hiszen méltó megtorlásban részesült az, a midőn a közfelfogás háborodott fel a képviselő ur beszéde ellen. Hanem kettőt konstatálni kívánok. Először nemcsak igaztalannak, hanem egyenesen bűnösnek kell jeleznem a képviselő ur eljárását. (Elénk helyeslés.) Bűnösnek nem azért, mert azokat az aggályokat erősiti meg innen, a mi körünkből, a melyek felhozatnak arra nézve, hogy a hadsereg harczképességét mennyire érintené az, ha az állam nyelvének tágabb tér biztosíttatnék ; hanem bűnösnek jelzem azért, mert az bizonyos körök részéről rég keresett visszhangja ebben a parlamentben azoknak a törekvéseknek, a melyek egyenesen a magyar állameszme kisebbítésével, a magyar államnyelv külön helyzete jogosultságának megtagadásával akarják a mi államiságunkat és ezáltal közvetve a monarchiának az érdekeit is kisebbíteni, sőt azt merem mondani, veszélyeztetni. (Elénk Jielyeslés.) Ezzel a visszhanggal, a mely innen kelt fel ezen jogosulatlan törekvések mellett, a melyek, azt hiszem, felforgató tendenczia juk miatt el fognak enyészni rövid idő alatt, mint balga kísérletek :
