Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

ÍM. országos ülés Í9Ö9 február 17-én, szerdán. 119 nek, kérdem, megengedhető-e akárcsak ilyen enyhe formában is a végrehajtó hatalom megnyilatkozása, (Zaj.) megengedhető-e, . hogy az állam legfelső közhivatalnoka ilyen szelíd nyomást gyakoroljon lefelé alantasaira ? (Zaj. „Felkiáltások a baloldalon: Ez nem nyomás!) Önök egészen más értelmet adnak azoknak a szavaknak. Mert hogyha itt, akár ilyen szép hangnemben is énekelnek, ott a választókerületben másképen értik azt, a mi visszaélésekre vezet. (Zaj. Közbeszólások.) Elnök: Csendet kérek! Pop Cs. István: A t. képviselő urak tudják legjobban, hogy választások alkalmával senki sincsen ugy ellenőrizve, mint mi. (Felkiáltások jobb felöl: Szükség van rá!) Gr. Andrássy Gyula belügyminister ur ezer csendőrt szokott küldeni egy-egy kerületbe. (Élénk derültség.) Mi semmit sem titkolunk el, minden ténykedésünket ellenőrizhetik. Felszólalásom indoka az volt, hogy én megengedhetetlennek tartom azt, hogy egy tényleges minister, pláne a belügyminister, bármilyen formában befolyásolja a választási esélyt. (Ellenmondások jobbfelöl.) Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez a levél akármilyen diplomatikusan van is szerkesztve, (Derültség.) alkalm hogy különösen az alárendelteket befolyásolja. László Mihály : Felvilágosítsa! Pop Cs. István: A mi minket, a mi pártunkat illeti: (Felkiáltások: Olyan nincsen!) nincsen egyetlen egy józan gondolkozású román, a kire az ilyen levelek hatással lehetnének. Egy hang (a középen): Elég szomorú! Pop Cs. István: Legyen meggyőződve • a mélyen t. belügyminister ur, hogy az ilyen levelekkel a mi pártunknak nem árt, —.talán inkább Siegescunak — azonban árt annak, a mit én leginkább féltek: árt a bizalomnak, a melylyel valamennyiünknek viseltetnünk kell választások alkalmával a belügyministerrel szemben. (Zajos ellenmondások jobbfelöl. Elnök csenget.) Ha az urak ugy fogják fel a dolgot, hogy a mi bizalmunkra, arra, hogy mi is meg legyünk elégedve, semmi súlyt nem akarnak helyezni, . . . Egy hang (jobbfelöl): Olyan beszédek után mint a tegnapi, ugy-e? Pop Cs. István : Mi nem akarjuk a bizalmat forszírozni. (Derültség és mozgás a jobboldalon.) Egy hang (balfelöl) : Tegnap megpróbálták! Pop Cs. István: Van azonban valami, a mihez nekünk is jogunk van és ez a törvényes védelem. A választási szabadság megvédése törvényben van garantálva és mi csak ezt akarjuk. Széll Kálmán, azt hiszem, elég nagy hatalom arra, hogy kifejezze a pártnak óhaját és kívánságát és azt hiszem, hogy teljesen felesleges szolgálatot tett pártjának a mélyen t. belügyminister ur, midőn ő is hozzászólt a kérdéshez. Az önök helyesléséből, de azon körülményből is, hogy a t. minister ur nem czáfolta meg ezen levél állítólagos elküldését, (Mozgás és derültség.) fel kell tételeznem, hogy az tényleg elment rendeltetési helyére és ennek alapján bátor vagyok a következő interpellácziót előterjeszteni. (Halljuk! Olvassa): »1. Való-e az, hogy a belügyminister ur levelet intézett Krinitzky Ferencz oraviczai espereshez, mint äz ottani alkotmánypárt elnökéhez, a melyben örömének ad kifejezést, hogy Siegescut jelölték; a melyben azon állítást koczkáztatja, hogy a nemzetiségiek támadó politikai szervezkedése zavarja meg a harmóniát az országban (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl és a baloldalon.) és a melyben a magyar és román választóközönséget arra buzdítja, hogy szavazzanak Siegescura, mert ez által mérhetetlen hasznot tesznek a hazának? (Felkiáltások jobbfelöl: Ugy van! Az izgatókkal szemben! Mozgás.) 2. Ha mindez igaz, miként egyeztethető össze ezen eljárás a belügyministeri állás közjogi és legfelsőbb közhivatalnoki jellegének természetével ? 3. Mivel indokolja a belügyminister ur ezen eljárását, a mely a modern, parlamentáris államok életében páratlanul áll és a mely alkalmas arra, hogy a törvény által biztosított választási szabadság nagy elvén rést üssön ? T. ház! Még csak néhány szavam van. Ebben a parlamentben és. különösen önök között, t. koaliczió, egy nagy falláczia uralkodik. Csak egyet kérdek, t. uraim, minthogy folytonosan azt hangoztatták, hogy az az illető ur meg fogja menteni a hazát, ha megválasztják. Meg vannak-e önök győződve arról, hogy az ilyen t. urak ott künn a nép előtt ugyanazt vallják, a mit az alkotmánypártban? (Fölkiáltások jobbfélöl: Igen! Nagyon tisztességes uri ember!) Legyenek meggyőződve arról, hogy mi sem beszélünk a nép előtt, ugy a hogy ők beszélnek, akik azután taktikai eljárásnak nevezik az ő maguktartását. Én azt hiszem, hogy nem az alkotmánypártban kellene megmutatniuk, hogy mennyire nagy hazafiak, hanem ott a nép előtt; ott pedig erősebben hangoztatják a román nép jelszavait és a román törekvéseket, mint mi! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Pop Cs. István : Ezt csak közbevetőleg mondottam, tekintettel arra, hogy a tárgyhoz szigorúan akartam ragaszkodni. Kötelességemnek tartom azt is hangsúlyozni, hogy nem azért szólaltam fel, mintha tartanék attól, hogy ezeknek a leveleknek a román népre valami befolyásuk lesz, (Fölkiáltások jobbfelöl: Akkor minek beszél?) hanem azért, mert igenis lehet befolyásuk azokra, a kik egyenes alárendeltségi viszonyban állnak gróf Andrássy Gyula belügyminister úrhoz. Ezért terjesztettem elő interpellácziómat.