Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

Í21. országos ülés 1909 február 17-én, szerdán. 115 hogy Naszticsban talán tágabb értelemben vett iróembert kell látnunk, a kinek irodalmi munkássága különböző informácziókra szorítkozik, és ba nem, hajlandó-e akkor kifejteni előttünk, hogy mily alapon nevezett ő egy ágenst és pamfletistát az összes iróemberek szégyenére Írónak ? (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Következik ? Raisz Aladár jegyző: Hoffmann Ottó! Hoffmann Ottó: Tekintettel az idő előrehaladott voltára, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy interpellácziómat más alkalomra halaszszam. Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik ezt a kérést teljesíteni? (Igen!) A ház a kérelmet teljesiti. Következik ? Raisz Aladár jegyző: Kecskeméthy István! Kecskeméthy István: T. ház! A mióta a jó magyar falusi nép egyetlen belső titkos tanácsosa a falusi korcsmáros, szellemi nevelője pedig a pesti ur lett, azóta ez a nép annyira elhagyatott, hogy valósággal szánalomraméltó. Ha tehát ez az elhagyatott nép néha feljajdul, hogy ha talán nem is egészen a közigazgatási gyakorlatnak és a perrendtartás jogi formáinak megtartásával jajdul fel, mégis azt hiszem, hogy nekünk kötelességünk az ő sokszor talán aprólékosaknak látszó panaszait meghallgatni, és ha lehet, orvosolni. (Helyeslés.) Ez indított arra, hogy a gyalui kisbirtokosok panaszát és bizalomteljes kérését interpelláczió formájában idehozzam a t. ház elé. Mikor e panaszokat és kéréseket e jó emberek nekem elmondották, valósággal megátalkodottan mindig azt hajtogatták, hogy ha a minister ur tudná, hogy velük mi történt, bizony nem hagyná annyiban a dolgot. Hát íme, tudja meg a minister ur, tudják meg a minister urak az ő panaszaikat, annyival is inkább, mert vannak köztük olyanok is, a melyek a még előttük álló hitelesítési eljárás alatt nem orvosolhatók, de a melyek esetleg mélyebbre nyúló beavatkozást igényelnek. Panaszaik a következők: Elsősorban panaszolják, hogy a becslés a tagosítás folyamán ugy történt a dolog, hogy a mikor azután elhelyezték az ő kis földjeiket, akkor kitűnt, hogy a nagybirtokok nagyobbak lettek, a kisbirtokok pedig kisebbek lettek. (Mozgás.) Az igaz, t. ház, hogy a biblia azt mondja, hogy a kinek van, adatik annak, a kinek pedig nincs, az is elvétetik, a mije van. Ezen örök igazság, természettudományi igazság is, de tagositási igazságnak csakugyan nem mondható. (Zaj.) A tagosítás eredménye — mondom — az lett, hogy a nagybirtokok nagyobbak lettek, a kisbirtokok kisebbek lettek. Elismerem, hogy itt mulasztás senkit sem terhel, csak magukat a kisgazdákat, mert ők is bevallják, hogy a becslés ellen annak idején jogorvoslattal nem éltek, tehát itt a szigorú jogi felfogás mellett nem tudom, hogy lehet-e valamit tenni? De azt gondolom, hogy a népnek inkább igazságra van szüksége és miután a koaliczió szabadelvűségének úgyis veszett hirét költötték már, azt hiszem, hogy a minister urak szakíthatnak már azzal a hagyományos szabad elvvel, a mely elnézte és előmozdította, hogy a népet akár mások élelmessége, akár saját élbetetlensége pusztítsa, (Iga,?! Ugy van!) hanem egész bátran alkalmazhatják azt az igazi szabadelvet, mely arra törekszik, hogy minden nemzeti aspiráczióknak egyetlen biztos alapját és tápláló gyökerét, a népet mindenkivel szemben, még talán a saját élhetetlenségével szemben is védje, gyámolitsa és erősítse. (Elénk helyeslés balfelöl.) Nagy György: Eevideálni kell a tagosítást! Kecskeméthy István: Másik panaszuk az elhelyezés ellen irányul. Itt panaszolják azt, hogy némely területeket jogtalanul kivettek az általános tagosítás alól. Említenek egy 36 kat. holdnyi területet, a mely hét hold értékben volt felvéve, a melyet azzal vettek ki, hogy ott az egyik nagybirtokosnak gipszbányája van és erre községi bizonyítványt jjrodukáltak. A kisgazdák azonban egy másik községi bizonyítványt jorodukainak, mely azt mondja, hogy azon a helyen, a mióta csak a világ fennáll, sohasem volt gipszbánya, ma sincs. Említenek egy nagyobb, 350 holdnyi területet, mely a falu alatt van közvetlenül és a legjobb fölei az egész határban, melyet szintén kivettek egyezség alapján. Az egyezség azonban csak szóbeli volt és abban állt, hogy az illető nagybirtokos megígérte, hogy ha ezt kiveszik a tagosítás alól, akkor ők minden erejükkel azon lesznek és biztosították róla a népet, hogy a kisgazdák a faluhoz legközelebb eső jó földeket kapják, a nagybirtokosok pedig messzebb vonulnak. Ez állítólag szóbeli egyezség volt, de ezt nem tartották meg, sőt most már nem is akarnak tudni az egyezségről. Hogy ebből mi igaz, azt szintén érdemes volna megvizsgálni, mert mindaddig, mig a nép közt ez a bír tartja magát, a nyugalom nem áll helyre. Ha ellenben meggyőződik arról, hogy panasza nem alapos, könnyebben megnyugosztlak. Panaszkodnak az elhelyezés tekintetében is a miatt, hogy a nagybirtokosok a faluhoz közelebb, a kisbirtokosok pedig távolabb helyeztettek cl, a vizre járó földtől elestek, az egész falu marhájának 400 Öl delelő helye van a viz mellett és utaktól, forrásoktól nagy részben elestek. A kihasitás ellen az a panaszuk, hogy bár a kolozsvári kir. törvényszék Ítélete alapján a bárom holdnál kisebb birtokokat egy tagban kellett volna a falu közvetlen közelében kiadni, ezeket is beosztották a rendes fordulóba és el lehet képzelni, hogy akinek. 1—2—3 hold földje 15*