Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

k%i. országos ülés 1909 február 17-én, szerdán. iöá bizonyítja, hogy akkor nemcsak, hogy nem szegtük meg — idézőjel között mondom — a programmot, hanem szorosan ragaszkodtunk ahhoz. És mikor Szappanos István t. képviselőtársam indítványt tett 1907-ben az önálló magyar nemzeti hadsereg felállítása iránt, Issekutz Győző t. képviselőtársam pedig azt mondotta, hogy emeljük fel a létszámot, akkor mondtam én — minthogy mind a kettő programmba ütköző volt — a következő beszédet. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt már hallottuk ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk !) Bozóky Árpád: Azt mondtam (olvassa) : »T. képviselőház! Nem volt szándékom ebben a vitában részt venni . . .» Éber Antal : Nagyszerű ! (Derültség.) Bozóky Árpád (tovább olvassa) : ». . . minthogy azonban Issekutz Győző t. képviselőtársam két olyan megjegyzést tett a többek között, a melyet a függetlenségi párt padjairól szó nélkül nem hagyhatunk, néhány megjegyzést kell tennem. Issekutz Győző t. képviselőtársam először is azt a felszólítást intézte a függetlenségi párthoz, hogy hagyjon fel elvei fentartásának hangoztatásával. Másodszor pedig kijelentette, hogy a létszámemelésre szükség van. Én emlékeztetem a t. képviselőházat és Issekutz t. képviselőtársamat is, hogy 1906 április havában. ..« (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt már hallottuk, minek újra felolvasni ?) ». . . a nagyhéten, egy szerdai napon micsoda kormányzati programmot állapított meg ez a kormány ott a Royalban, körülbelül ezer ember jelenlétében. Azt a kormányzati programmot, hogy a koaliczióban összegyűlt pártok támogatják a kormányt; a kormány vállalkozik a legszükségesebb kormányzati feladatok véghezvitelére, helyreállítjuk az alkotmányosságot, megszavazzuk a legszükségesebb szükségleteket, megcsináljuk az általános választói jogot, és ha ez meglesz, feloszlattatik a parlament. Ki volt jelentve az is, hogy ez alatt az átmeneti időszak alatt mindegyik a koaliczióban szövetkezett párt tisztán fentartja a maga programmját . . .« Egy hang (a jobboldalon): Hiszen ez nem tartozik a tárgyhoz! Bozóky Árpád (tovább olvassa) : ». . . és hogy az átmeneti időszakban létszámemelésről, általában katonai kérdésekről szó sem lesz. És most, t. képviselőház, az alkotmánypárt tagjai részéről mégis azt halljuk, hogy álljon el a függetlenségi és 48-as párt programmja fentartásának hangoztatásától, s ők felállítják azt a tételt, hogy a létszámemelésre szükség van. Hát, t. képviselőház, miután ezek mellett a feltételek mellett szövetkeztünk mi a koaliczió többi pártjával, a ki tőlünk azt kívánja, hogy az átmeneti időszakban álljunk el programmunk fentartásának hangoztatásától, az egyenesen megszegi a köztünk és a koaliczió többi pártja közt létrejött szerződést. Hiszen mikor a mi pártvezérünk, Kossuth Ferencz elfoglalta a ministeri széket, le sem tilt addig, mig ki nem jelentette, hogy mi az átmeneti időszakban programmunk megvalósításától élállunk ugyan az ország és a közbéke érdekében, de kijelentjük, hogy programmunkhoz ragaszkodunk tovább is, ugy mint eddig. Egy kissé furcsa kívánság ez az alkotmánypárt szónoka részéről, mikor ugyancsak Issekutz t. képviselőtársam igen sokszor hangoztatta beszédében, hogy a népakarat szuverén. T. képviselőház, ebben a parlamentben most a függetlenségi és 48-as párt van abszolút többségben, a mi azt jelenti, hogy a magyar nép maga is kívánja az önálló magyar hadsereg létesítését. (Igaz! ügy van I Taps a balpárton.) »Ha igaz, a mint hogy igaz, hogy a népakarat szuverén, akkor el kell ismerni azt is, hogy a magyar nép kívánja az önálló magyar hadsereget. De nemcsak abban a számarányban kívánja, a mint mi itt képviselve vagyunk, mert hisz hogyha mi szabadkezet adtunk volna a választóknak és megtettük volna azt, hogy minden alkotmánypárti és néppárti kerületben felállítottunk volna függetlenségi jelöltet és azt támogattuk volna, akkor nem 260— 270 függetlenségi képviselője lenne ennek a parlamentnek, hanem sokkal több. Tehát nagyon is igaz az, hogy a népakarat szuverenitása követeli a magyar hadsereg létesítését. T. képviselőház, mikor látjuk, hogy a koalicziónak olyan sok ellensége van és mikor látjuk, hogy a függetlenségi pártot épen azon a czimen támadják meg ellenségeink, hogy feladta elveit, legalább is nem méltányos, hogy a mi szövetséges társunk, ha bár jóhiszeműleg is, az ellenségek táborába áll és minket felszólít, hogy hagyjunk fel programmunk fentartásának hangoztatásával. És hogy állunk a létszámemelés kérdésével ? (Mozgás balfelől. Halljuk! Halljuk!) Egry Béla: Most nem a létszámemelést tárgyaljuk. Tessék a tárgyhoz szólni! (Mozgás.) Bozóky Árpád : (olvassa) : . . . »Erősen tiltakoznunk kell most az ellen, hogy most létszámemelésről szó legyen. Hogy érdemileg szükségünk van-e reá vagy nem, azzalTnem foglalkozom. Azonban a kérdés most ugy áll, hogy e tekintetben a nemzet és király alkudozásban van. Nem okos taktika az, hogy mikor még Ö felsége egy árva szóval sem jelentette ki, hogy a magyar vezényszót megadja, mi már előre hirdetjük a képviselőházban, delegáczióban, újságokban, hogy a létszámemelésre szükség van. (Mozgás a baloldalon. Olvassa.) »Hiszen hogyha ilyen feltételek mellett megyünk bele az alkudozásba, a mikor előre kijelentettük, hogy szükség van a létszámemelésre, a király meg egyáltalában nem nyilatkozott arról, hogy mit akar nekünk adni a létszámemelésért, akkor nagyon könnyen megtörténhetik, hogy azt mondja a király : a nép képviselői már megmondták, hogy szükség van a létszámemelésre, én még nem mondtam azt, hogy szükség van a magyar vezényszóra, sőt ki is jelentem, hogy nincs szükség arra, sőt árt a közös hadsereg egységének, a mit a chlopy-i hadparancs olyan szépen felállított, tehát kívánom, hogy legyen meg a létszámemelés magyar vezényszó nélkül.