Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-421
45/. országos ülés 1909 február 11-én, szerdán. m Nagy György: Halljuk az egészet! Bozóky Árpád: Azért tartom szükségesnek ezt felolvasni, mert abban a tekintetben, hogy az átmeneti kormányzatnak van-e joga most már három év múlva a kikapcsolt katonai kérdésekkel foglalkozni, vagy nincs-e joga, ez a beszéd szolgál irányadóul. Wekerle Sándor ministerelnök ur a koalicziós pártok értekezletén a következő beszédet mondotta : (Olvassa) »Az alkotmányos élet szerveinek rendszeres működésében beállott fönnakadás, s főleg az országgyűlés rendes működésének megakadályozása nemcsak magának a parlamentarizmusnak érvényesülését hiúsította meg, hanem közéletünk teljes megzavarására vezetett. Meghiúsult a népképviselet legelemibb alkotmányos jogának, a költségvetési jognak a gyakorlása, fönnakadt az adminisztráczió, károsodtak és egyenes veszedelemben forogtak anyagi érdekeink, erkölcsi javaink, szóval alapjukban rendültek meg közállapotaink s az elzüllés jelei mutatkoztak. Minden kicsúcsosodott az alkotmány teljes és nyílt felfüggesztésének veszedelmében, a mely múlhatatlan és önmagától beáll már az által, ha az országgyűlés törvényes határidőben egybe nem hivatik. Midőn valóban már csak órák választottak el a veszedelem beálltától, mindennél sürgősebb feladatnak kellett tekintenünk az alkotmányos élet folytonosságának biztositását.« Az van ide irva, hogy »éljenzés« (Derültség.) Kérem, meg fogom indokolni, hogy miért van ez. Beszédem fő része az lesz, miért éljeneztünk akkor és miért nem éljenezünk most. így folytatta a ministerelnök (olvassa) : »Első föladatunkul kellett és kell tekintenünk, hogy a közigazgatás körében, s az állami igazgatás egész terén az alkotmányos rendet és a jogfolytonosság elvét minden irányban helyreállitsuk, s az alkotmányos életen ejtett sebeket« — lásd : a Fejérváry-kormány vád alá helyezése (Derültség.) — jogrendünknek megfelelőleg és különös tekintettel a jogellenesen sértett személyi igényekre haladék nélkül orvosolj uk«. Az van ide irva, hogy »taps«. (Derültség. Tovább olvassa :) »Ez a minden alkotmányos érzületű és hazafias ember lelkét uraló elsőrendű és halaszthatatlan politikai szükséglet egyesitette a különböző politikai táborokat és indított bennünket, sokban különböző nézeteket valló férfiakat arra, hogy egyesülve és együttesen működjünk legalább amaz átmeneti idő tartamán át, mely az alkotmányos rendnek, s a teljes joguralomnak nemcsak helyreállítására, hanem a jövőre kiható biztosítására nézve is szükségese Molnár Jenő : Ugy van! Lásd : kvóta-emelés és adóreform! Bozóky Árpád (tovább olvassa) : »Erre vállalkoztunk, a mint ez különben másként nem is lehet az adott közjogi alapon, vagyis az 1867-iki alapon. Madarász József (közbeszól): 48-as alapon ! Nem 67-es alapon! Wekerle Sándor ministerelnök : »Vállalkoztunk erre, a mint ezt másként nem is követelte tőlünk senki, elveink és politikai nézetünk teljes és sértetlen f ön tartásával, érvényesítésének jogával, egyedül azt a korlátozó ígéretet téve, hogy a közös hadseregnél a vezényleti és a szolgálati nyelv függőben hagyott kérdéseinek megoldását ezen átmeneti idő alatt sem nem kezdeményezhetjük, sem nem támogathatjuk. Az államélet kontinuitásának alkotmányos biztosítása végett először is indemnitást kérünk .. .» (Zaj.) Molnár Jenő: Halljuk! Bozóky Árpád: ». . . . azoknak az állami kiadásoknak törvényes telj esi tésére, a melyeket a kényszerhelyzetnél fogva, a melyben a kormányzatot átvettük, az államélet fönnakadásának elkerülése végett egyelőre az elodázhatatlanság keretében saját felelősségünkre vagyunk kénytelenek teljesíteni. Fölhatalmazást kérünk továbbá az állami bevételek igénybe vehetésére, majd az 1905. és 1906. évi és működésünk további tartamára eső szokásos évi állami költségvetésnek tárgyalását fogjuk javasolni, beleértve a delegácziók által már megszavazott fölszerelési hitelekből az illető évekre eső részleteknek fedezését is. Állami kiadásaink törvényes telj esithetése és a közös kiadások fedezhetése végett alkotmányos jogrendünknek megfelelően ajánlani fogjuk a horvátszlavón országokkal a korábbi országgyűlések által kiküldött országos bizottságok javaslata értelmében kötendő pénzügyi egyezmény elfogadását, továbbá az Ausztriával közös kiadások számszerűen megállapítása végett, s hozzájárulásunk aránykulcsának megállapítása végett az országos bizottságok mielőbbi kiküldését. Javaslatba hozandjuk az eddigi véderő törvényeinkben megállapított ujonczjutalóknak megajánlását . . .« Thaly László: Ha azt a nagy könyvet felolvassa, reggelig sem lesz vége. Bozóky Árpád (tovább olvassa) :»... de átmeneti kormányzásunk tartamára felemelt ujonczj utalókra nézve kötelezettséget nem vállaltunk. A vám- és kereskedelmi ügyek tekintetében a törvény tilalma ellenére kötött vám- és kereskedelmi szerződések által előidézett sérelem alkotmányos orvoslása lesz feladatunk, de mivel nincs kilátás arra, hogy e tényleg életbeléptetett szerződéseken nemzetközi bonyodalmak és saját érdekeink veszélyeztetése nélkül változtatásokat eszközölhetnénk, a kényszerhelyzet azok elfogadásának ajánlására indít bennünket.« (Mozgás balfelől. Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Ellenben az Ausztriával fennálló viszony tekintetében, habár ugyancsak a külfölddel kötött szerződések közbeeső vámok szedését és a szabad forgalom korlátozását kizárj ák« — ide tessék most kérem., figyelni (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : — »oda fogunk törekedni, hogy az önálló vámterület jogállapotáról a tényleges külön vámterület állapotára térjünk át . . .« Itt az van zárjelben, hogy »hosszantartó lelkes éljenzés és taps.« (Olvassa) : ». . . annyiban, hogy a vámszövetség helyett a két állam 13*
