Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-401
92 kOl. országos ülés 1909 január 22-én, pénteken. az aránytalanságokat mi mindannyian ismerjük, ezeket az aránytalanságokat épen a háznak erről az oldaláról már a jelenlegi kormánynak kormányzata alatt ismételten felhozták és felpanaszolták (Ugy van ! balfelől.) és ezen aránytalanságoknak, megengedem, hogy nem végleges és teljes, de legalább részleges szanálását épen az előttünk fekvő javaslat, a mely a földadó-kataszter kiigazításáról szól, tervbe vette (Igaz! Vgy van! a baloldalon.), ezélozza és részben el is fogja érni. (Ugy van! balfelől.) T. képviselőház ! Ha én végignézek Lukács Lászlónak az adóreformról 10 esztendei pénzügy ministersége alatt elmondott beszédein, a mely beszédekben mindannyiszor hirdette ő is ennek a földadó-aránytalanságnak a megszüntetését, — de mindig is csak a hirdetésnél maradt — ha látom, hogy ezeket a bejelentéseket, a melyek évről-évre stereotip módon ismétlődtek, mindig általános helyeslés kisérte — és a helyeslők közt, azt hiszem, Sándor Pál t. képviselő ur is ott volt — akkor nem birom megérteni, t. képviselőház, hogy valaki, a ki tiz éven át állandó helyesléssel fogadja annak a bejelentését, hogy ezen aránytalanságok megszüntetése érdekében a pénzügyminister mit nem tett az elmúlt esztendőben, miként támadhat neki oly élesen annak a kormánynak, a mely kormányzata második esztendejében, ha talán nem is teljes és tökéletes, de mindenesetre elhatározó és bizonyos lépést tett az iránt, hogy ezeket az aránytalanságokat megszüntesse. (Igaz! ügy van! Helyeslés a baloldalon.) Már most, t. képviselőház — és ezzel elbúcsúzom Sándor Pál t. képviselőtársam beszédétől — még csak egy méltánytalanságra tartozom rámutatni. (Halljuk !) Ez az, hogy a mikor itt az adójavaslatok napirendre való kitűzése tárgyaltatott és a mikor a pénzügyminister ur méltóztatott neki azt mondani, hogy aggodalmaival miért nem jelent meg a pénzügyi bizottság előtt és javaslatait miért nem terjesztette ott elő, akkor Sándor Pál azt válaszolta, hogy ez úgyis haszontalan dolog lett volna, mert a pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság nem fogadták volna el egyikét sem az ő javaslatainak. (Mozgás.) Hát, engedelmet kérek, én azon kevesek között voltam, a kik a pénzügyi bizottság tagjain kivül megjelentek a pénzügyi bizottság előtt és ott módosításokat terjesztettek elő. Tanúm lehet rá a pénzügyi bizottság minden tagja és a pénzügyminister ur is, hogy én egy módositást sem terjesztettem elő a nagybirtok érdekében, hanem valamennyit a kereső tőke védelmére tettem. (Wekerle Sándor ministerélnök igenlőleg int.) Mint olyannak, a ki ezeken a tárgyalásokon jelen voltam, tanúságot kell tennem arról, hogy annak, a mit Sándor Pál e tekintetben mondott, épen az ellenkezője igaz, mert ugy a pénzügyi bizottság, mint a pénzügyminister ur is a legnagyobb lojalitással, a legnagyobb előzékenységgel honorálták azokat a módosításokat, a melyeket előterjesztettem, a minek bizonysága az is, hogy a pénzügyi bizottság azon módosításoknak egész sorozatát el is fogadta. (Igaz ! Vgy van ! a baloldalon.) Egyáltalán megállapíthatjuk, t. képviselőház, — és azt hiszem, hogy ez Sándor Pál állitásával szemben az osztó igazságosság követelménye — hogy soha kevesebb egyéni hiúsággal, soha kevesebb egyéni ragaszkodással a saját javaslata iránt minister még nem viseltetett, mint ebben az esetben a t. pénzügyminister ur. (Igaz! Ugy van!) a ki ugy a parlamenten kivül, az érdekképviseletekkel, mint a parlamentben a bizottsággal folytatott tárgyalások során mindenkor a legelőzékenyebb és a legkoncziliánsabb magatartást tanúsította ebben a kérdésben (Igaz! Ugy van ! Helyeslés.), a mint hogy ez annyira körültekintő államférfiú részéről másképen nem is volt képzelhető, mert hiszen egy adóreform az életben csakis akkor képes érvényesülni, hogyha az érdekkörök megjegyzéseinek, véleményeinek lehető összeegyeztetésén alapul. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Ezek után, t. képviselőház, áttérve felszólalásom tulaj donképeni tárgyára, előrebocsátom azt, hogy én semmiféle elméleti fejtegetésekbe belemenni nem szándékozom és nem akarom e tekintetben követni Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamnak példáját, a ki itt elméleteket állított fel, a melyeknek tarthatatlansága a legkönnyebben bebizonyítható. Az, hogy mi itt elméletileg felállítsuk, hogy ha jövedelmi adót hozunk be, akkor már a tőke nélkül keresőknek bizonyos általános kereseti adója felesleges etc. — nem indokolt. Ezek olyan elméletek, a melyek az életnek azzal a követelményével szemben, hogy mai bevételeinket biztosítsuk, semmiféle pozitív értékkel nem bírnak. Én tehát elméletek helyett tisztán csak a gyakorlati, a. mi gazdasági érdekköreinket, gazdasági berendezkedésünket érintő kérdésekre akarok kitérni. (Halljuk! Halljuk !) Es itt, t. képviselőház, mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a mint én még akkor, a mikor a törvényjavaslatot a mi pártunk értekezletén tárgyaltuk, a keresetiadó-kulcsnak 5%-kal való megállapítása ellen aggodalmakat tápláltam a tekintetben, mert ez a kulcs tekintettel arra, hogy a pénzügyi bizottság javaslatában semmiféle kontingentálás nem foglaltatik, esetleg adóemelésre, még pedig lényeges adóemelésre vezethet, épugy kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azok után, a miket a mélyen t. pénzügyminister ur a pártok értekezletén kijelentett, hogy t. i. a kereseti adó ugyanolyan módon, a mint a földadó kontingálva van, bizonyos több bevételnél, mihelyt a fél százalékos kulcs leszállítása lehetővé teszi, erre kell, hogy felhasználtassák : a pénzügyminister urnak ezen kijelentése után én azokat az aggodalmakat, a melyeket e részben tápláltam, elejtettem és nem is bírom megérteni, hogy ezen kijelentések után, főleg, mikor a t. előadó ur az ő előadói beszédében a minister urnak ezen kijelentéseit szintén reprodukálta, hogyan lehet azon súlyos aggályokat, a ;
