Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-400
80 4ÖÖ. országos ülés 1909 ja itt kellett volna megfognia az igazságos megadóztatást, hogy a szegényekről azokat a terheket, a melyekkel eddig meg voltak róva, sokkal nagyobb mértékben háritsa át a gazdagokra. A jövedelmi adó az egyedük, a kol ezt el lehet érni. Igaz, hogy Ausztriában a föld jövedelmi adóját illetőleg igen szomorú tapasztalatokra jutottak. Elhiszem a pénzügyminister urnak, hogy a földadó jövedelmének bevallása óriási nehézségekbe ütközik. Elhiszem teljesen, hogy neki fednie kellett magát a többi foglalkozási ágakkal, mert a földadónak jövedelmére, a mint azt a jövő ki fogja mutatni, és a mint az Ausztriában egész számszerűleg ki van mutatva, igen keveset számithat a pénzügyminister ur. Tehát neki fenn kellett tartania ezt az álláspontot, de legalább azt az egyet kivántam volna, hogy a kataszter arányosítását erősen vegye kezébe. Nagyon furcsa kifogás az, hogy a kataszter valamikor 45 millióba került az országnak. Ez a kiadás, még ha nagyobb összegre rágna is, csak egyszer merülne fel és a mint a többi államok sem riadnak vissza ettől a kiadástól és igen nagy jövedelemre tesznek ezáltal szert, nálunk is megtörténhetnék a kiigazitás 15 évről 15 évre. Megtörténhetnék mit most a porosz pénzügyminister inicziál, a ki azt mondja, hogy minden 10 évben legyen kiigazítva a kataszter és ennek alapján adózzunk, megtörténhetnék az. a mi Francziaországban van, hogy minden öt évben akarják a katasztert megvizsgálni. Magyarországon 30 év óta van meg a jelenlegi kataszter . . . Laehne Hugó : Miért nem vizsgáltatták meg, mikor többségben voltak ? Elnök: Kérem Laehne képviselő urat, ne méltóztassék folytonosan közbeszólni. Sándor Pál : Ezt a szemrehányást, mint teljesen igazságosat, elfogadom. Ez ellen nem tudok semmit sem mondani. Egyszerűen azért, mert akkor nem terjesztettek be adójavaslatot és ezeket az adóviszonyokat akkor még nem ismertem. Méltóztassék ezt tudomásul venni. Az igazság elől nem fogok elzárkózni sohasem. Legyen szabad ezt a katasztert, a melyről most beszéltem, kissé közelebbről megvilágítani. (Halljuk I) Talán bizonyos érdekkel fog bírni e momentumban, ha nézzük, mikép és hogyan keletkezett Magyarországon ez a kataszter. 1848-ban, a mint méltóztatnak tudni, 4%-os jövedelmi adó volt. a mely csak a papiroson maradt. 1849 után a Bach-rendszer alapján 100 millió forint terhet raktak a földbirtokra. Ez a 100 millió földteher kontingentálva volt és fel kellett osztani az akkori összes magyarországi földbirtok között. Természetes, hogy a Bach-rendszer kétféle embereket ismert. Az egyik fajta volt a hazaárulóké, és a másik, a kik gutgesinnt-ek voltak. Az is természetes, hogy az akkori rendszer azoknak birtokait, a kik hazaárulók voltak, igen erősen megterhelte. (Zaj és ellenmondások.) Ez história; e tekintetben hivatkozom Jókaira és Beksics Gusztávra, a kik ezt megírták. inuúr 2í-én, csütörtökön. Farkasházy Zsigmond : Halljuk! Halljuk ! Íz igen érdekes! Sándor Pál: Ismétlem, hogy az árulókat akkor igen erős adóval sújtották, a gutgesinnt-eket pedig lehetőleg mentesítették az adók alól. Farkasházy Zsigmond: Kik voltak a gutgesinntek ? Sándor Pál : Es mi történt akkor ? En csak Beksits és Szende Pál szerint mondom el a dolgot. Akkor az történt, hogy a nagybirtok mindinkább közeledett Bécshez. A nagybirtok helyre akarta hozni régi bűneit, és igy mindinkább levették az ő birtokaikról a nagy terheket a Bach-rendszer alapján, és reá rakták a kisbirtokra azért, hogy azt a 100 millió forintot abból a földből kihozzák. (Ellenmondások a középen.) Rakovszky István : Ez hallatlan! Sándor Pál :• En, kérem, hivatkozom Beksitsre és hivatkozom Jókai Mórra. Méltóztassék utána nézni, ott megtalálhatják. De megírta ezt Szende Pál is az ő adóügyi könyvében, és meg van irva sok helyütt. Ez históriai momentum, a melyet eltagadni nem lehet és a melyet kötelességem a ház elé terjeszteni. Tudom, hogy egy kissé keUemetlen, különösen azoknak, a kik a nagybirtok szolgálatában vannak, de históriai momentumot a magyar képviselőházban még el lehet és el szabad mondani. (Halljuk ! Halljuk !) 1867 után volt egy ujabb kataszteri becslés. Ezen kataszteri becslés alkalmából. . . Farkasházy Zsigmond: (közbeszól). Elnök : Farkasházy Zsigmond képviselő urat kérem, hogy folytonos hangos megjegyzéseivel ne zavarja a tanácskozás menetét. Sándor Pál: 1867 után uj kataszter készült, az a 45 millióba kerülő kataszter, a melyben 8 osztályra osztatott föl a föld. Ezeket a földeket — itt szintén Jókaira és Beksicsre hivatkozom — akkor az úgynevezett biztosok becsülték meg. Ezek a biztosok a dzsentriosztályból sorakoztak. Ezek természetszerűen barátságból, pajtáskodásból, de sok tekintetben megvesztegetés által (Mozgás.) becsülték meg a földeket. Bocsánatot kérek, kész vagyok ezt minden pillanatban a ház előtt bizonyítani, csak nem akarok túlságosan kiterjeszkedni. Egy hang (a baloldalon): Ez a Népszava hangja! Sándor Pál: Ez nem a Népszava hangja, hanem ez olyan momentum, a melyet eltagadni nem lehet. Rakovszky István." Mi gazemberek vagyunk, csak a Lipótváros becsületes ! (Mozgás.) Sándor Pál: Sohasem állítottam ilyesmit ő exczellencziájáról, nem volt rá alkalmam. (Halljuk ! Halljuk !) Tehát 1867 után ezek a biztosok végezték a kataszteri becslést. Ezeknek a biztosoknak a becslése a járási bizottsághoz került. A járási bizottságot a törvényhatósági közgyűlés választotta, a hol, önök nagyon jól tudják, azon időben a virilisták uralkodtak.
