Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-400

.kOO. országos ülés 1909 január 21-én, csütörtökön. Gr -tette fontos jelentőségét, mert hiszen ott, a hol azt látjuk, hogy 1357 millió bevétel mellett az állami adó összesen 240 millió koronát tesz ki, tehát az állami bevételnek csak i/

6 részét képezi, ott ebből meg lehet állapitani azt a tényt, hogy az egyenesadó az államnak egy olyan jövedelmi forrása, a melyre az állam mint alapra támaszkodik azért, mivel az bizonyos meghatározott jövedelmet nyújt neki a nélkül, hogy azt olyan mértékben fokozhatná, a mint az állami szükségletek kielégítésére esetleg kívánatos volna. Ha tehát az államnak, t. képviselőház, nagyobb összegre van szüksége, hogy az állami kiadásokat fedezhesse, akkor egészen más jövedelmi források után kell néznie, a mi nem lehet más, mint a közgazdasági erőnek gyarapítása, az iparnak és a kereskedelemnek fejlesztése. Ebbe belejátszik sok tekintetben a politika is, a mely azt irányítja. Hogy az ország ebben a tekintetben bizonyos javulás terén van, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a fogyasztási és italadóból az államnak 246 millió korona bevétele van tehát ennél a két tételnél az államnak 6 millió koronával van több bevétele, mint az egyenes adóknál. Ebből, t. képviselőház (Zaj. Halljuk ! Halljuk !), megállapíthatják, hogy nálunk a jólét bizonyos mértékben fokozódik, mert az ország lakosai nak gyarapodásával egyáltalában nem tudjuk indokolni a fogyasztási adónak olyan nagy mértékben való emelkedését, a mint az tényleg bekövetkezett. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szemben igazán érthetetlen az, hogy akadnak olyanok, a kik egyáltalán veszélyesnek és károsnak Ítélik. De mivel ilyen felfogásokkal is találkozunk, legyen szabad erre is pár rövid megjegyzést tennem. (Halljuk!) E javaslatok nem azért alkottattak, hogy az adózó polgárokat még jobban megterheljék, hanem a jelenlegi adótörvényeinkben fennálló óriási aránytalanságok megszüntetésére. (Helyeslés.) Ez csak ugy történhetik, hogy azoknak, a kik súlyosan meg vannak adóval terhelve, terhei áthárittassanak olyanokra a kik könnyebben elviselhetik. (Ugy van !) Bizonyos tehát, hogy ha a javaslatok törvényerőre emelkednek, lesznek olyanok, a kik az eddiginél súlyosabb adóterheket viselnek, a miből azonban egyáltalában nem következik, hogy ez az adótörvény adóemelést vonna maga után, (Ugy van !) hanem igenis, megállapíthatjuk, hogy az államnak ezen adótörvényekből több bevétele, mint jelenleg, nem lesz, mert az elénk terjesztett kimutatásokból, a melyekben kételkedni nem lehet, kitűnik, hogy ezen adótörvények 20 millió csökkenést fognak okozni. De feltéve, meg nem engedve, hogy nemcsak e csökkenés be nem következik, hanem az államnak bizonyos mérvű bevételi többlete lesz, akkor is megállapíthatjuk, hogy a többletet nem a jelenleg adózó jövedelmi források fogják szolgáltatni, hanem azok, a melyek eddig részben vagy egészben, az adózás alól sikerrel kibújtak. Épen az e javaslatok legnagyobb előnye, hogy megszünteti ezen anomáliát; mert élvezni az állam minden jótéteményét a terhek viselése nélkül, ez sem hazafias álláspont, sem az igazságnak meg nem felel. (Igaz ! Ugy van !) Csak ez magyarázza meg azon ellentétet, mely a fölfogás és a törvényjavaslat között fennáll. Ez azonban nem lepheti meg azokat, kik a törvényhozásban a közérdeket s nem az osztályérdeket szolgálják. És én hiszem és remélem, hogy a törvényhozás emanczipálni fogja magát a befolyástól és tisztán és kizárólag a közügyet fogja tekinteni és az ország közgazdaságának érdeke által fogja magát vezéreltetni. (Helyeslés.) Ezek után kijelentem, hogy a törvényjavaslatokat elfogadom. (Élénk helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Fábry Károly! (Felkiáltások : Nincs itt !) Vertán Endre jegyző: Nagy Sándor! Nagy Sándor : T. ház ! Felszólalásom legfőbb czélja az, hogy reflektálva Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamnak tegnapi beszédére, kimutassam, hogy habár a törvényjavaslatok egyes rendelkezései ellen nagyon természetesen, mint minden törvényhozási alkotás ellen lehetnek aggályok, — a melyek azonban orvosolhatók és a melyek orvoslását a pénzügyminister ur kilátásba helyezte — rendkívül igazságtalan, bírálat mely en bloc el akarja vetni ezt az adóreformot, e kétségtelenül nagyon értékes és hatalmas munkálatot, a mely adórendszerünkbe először vezeti be az adóköteles alany teherviselési képességéhez alkalmazandó jövedelmi adót. (Helyeslés.) Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam azt mondja, hogy Wekerle alkotó zsenijétől külömb dolgot várt volna : oly adóreformot, a mely megszüntette volna az osztályoknak fatális versengését és nem idézte volna fel azt a látványt, hogy az egyik ember a másik ember zsebébe, az egyik társadalmi osztály a másik társadalmi osztályra néz és kutatja, hogy melyik osztály és melyik ember mennyit fizet. Jól tudjuk, hogy a mi pénzügyministerünk milyen helyet foglal el a világ j)énzügyi kapaczitásai között, de merem állítani, hogy a világ összes zsenijei, ha az istenség bölcseségével csinálnának is adóreformot, még akkor sem csinálhatnának olyat, a mely ne idézné fel az osztályok és az egj^esek fatális versengését. Ha Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam nemcsak a porosz és az osztrák törvényt olvasta volna el, hanem elolvasta volna azokat a társadalmi előzményeket és társadalmi mozgalmakat is, a melyek különösen Ausztriában az általa oly nagyon dicsért osztrák adótörvény behozatalát megelőzték, akkor bizonyára nem mondta volna azt és nem kereste volna az izgalom okát az adójavaslatban, hanem kereste volna azt a dolog természetében, abban, hogy egy adótörvény valami olyan, a mint helyesen jellemezte valaki,