Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. 59 A" méltányos bánásmódra való visszatérést a represszáliák előreláthatólag sikeresen mozditnák elő. Ha eredményre nem vezet a méltányos kívánság, az esetre represszáliákat várok, represszáliákat sürgetek, ezekkel legalább is más utón regreszszáljuk magunkat és eszközöket nyertünk a segítés pótló munkájában. (Helyeslés.) Ne méltóztassék felvidéki tótjainkat az itteni nemzetiségi padokon tapasztalt bangókról megitélni. (Helyeslés.) Az a nép megérdemli a támogatást, és a magyar bazáboz való ragaszkodását nem szabad létérdekeiben megtámadott helyzetében kísértésnek kitennünk. (Helyeslés.) Feladatunk a felhozottak szerint sürgősen odahatni, hogy a házalási engedélyek apadása a kivándorlási útlevelek számának emelkedésével egyenes viszonylatba ne kerüljön. Ezek vezettek engem abban, midőn a következő interpelláeziót intézem a kereskedelemügyi minister úrhoz (olvassa) : »Interpelláczió a kereskedelemügyi minister úrhoz : 1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi kormánynak arról, hogy a Magyarországból Ausztriába eddig is házalással foglalkozók házalási engedélyét Ausztriában a hatóságok átmenetileg sem veszik ezentúl figyelembe és pedig még azokét sem, a kik a magyar kormánynak a házalási pátensről miheztartásul összeállitott hivatalos kiadványában kedvezményezettekként vannak megjelölve, mint a nyitramegyei vesztineezvölgyiekét, s tehát ennek keretében az óturai és lubinai körzeti házalókét, — hanem őket a további házalásban megakadályozva, eddigi házalási területeikről kiutasították ? 2. Az eddigi, ezen házalókra vonatkozó ideiglenes rendezés iránt az osztrák kormánynyal folytat-e még a magyar kormány tárgyalásokat, vagy ha nem, megszakadtak-e teljesen a két kormány közt a tárgyalások és mely okok, vagy akadályok idézték ezt elő ? 3. Mit szándékozik a kereskedelemügyi kormány ezen házalók sürgős létérdekei tekintetében legalább ideiglenesen és átmenetileg, valamint a jövő állandó rendezést illetőleg tenni ? 4. Elérkezettnek látja-e a kereskedelemügyi kormány az időt arra nézve, hogy az Ausztriából nálunk házalók ellen a viszonossági mértéket a legszigorúbban alkalmazza ,és a legszigorúbban végrehajtassa, egyszersmind pedig az itteni házalók engedélyét azon feltételhez kösse, hogy áruik osztrák gyártmányok ne legyenek, vagy legalább az osztrák árukkal házalni szándékozók, vagy házalók házalási engedélye kiadásánál a szigorú birálatot a legmesszebbmenőleg alkalmaztassa ?« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi minister urnak. Következik ? • Hammersberg László jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! Mindenesetre nagy figyelemmel vagyok arra, hogy az idő ilyen későre haladott és csak röviden előterjesztem interpellácziómat,Hogy mégis igénybe veszem a háznak szives türelmét, annak magyarázatául és mentségéül szolgál interpelláczióm tárgya. Egy vizsgálati fogságban lévő embernek sorsáról van szó, a kinek minden óra a szenvedések egész esztendejét jelenti és igazán ba jó szolgálatot akarok tenni igazságos ügyének, akkor kötelességem még ma előterjeszteni interpelláczióniat. 1909. január 15-én a Nap-ban megjelent egy balassagyarmati illetőségű magyar egyéves honvédönkéntesnek Bécsben való tragédiájáról szóló tudósitás. Megdöbbenve olvastam akkor ezt az ujsághirt, mielőtt azonban itt a házban is szóba hoztam volna ezt a kérdést, kötelességemnek tartottam tájékoztatni magamat a hir valódisága felől és szomorúan arról kellett meggyőződnöm, hogy bizony abban az újságban ez a hir nincsen kiszínezve, mert ugy a meghurczolt Janios Gyula önkéntes, mint édes atyja, — a ki nyugalmazott adótárnok — mindenben megerősítették a hir valódiságát. Maga a tényállás az, hogy 1909. január 12-én Janics Gyula jogszigorló, a ki egyéves honvédönkéntes volt, de betegsége és testi gyöngesége miatt a katonai szolgálatból elbocsátották, Bécsbe ment. Itt Bécsben a villamos vasúton utazott, a mikor meglátta csákójának magyar felírását egy Reich Lajos nevezetű bécsi famunkás, a ki olvasva, hogy »királyért és hazáért*, megtudta, hogy magyar emberrel van dolga. A nélkül, hogy a magyar fiu csak egy ártatlan szóval is bántalmazta volna azt a fémmunkást, az rátámadt, »kutya magyar«-nak nevezte és szidni kezdte, majd a csákót és az azon lévő ezimert leköpte. A mikor ez ellen — egészen természetesen —tiltakozott a magyar fiu, akkor ez a fémmunkás tovább folytatta a szitkozódást és azt mondotta, hogy ő gyűlöli a magyarokat, mert azok a császárt nem szeretik. Erre az önérzetes magyar önkéntes azt válaszolta, hogy : »Nekünk magyaroknak nincs császárunk, nekünk csak királyunk van !« És ekkor az történt, hogy nemcsak ez a fémmunkás, hanem a villamos kocsiban ülők közül többen is felugráltak, rátörtek Janicsra, ütötték-verték és a legközelebbi állomáson átadták egy rendőrnek, azzal a kijelentéssel, hogy súlyos felségsértést követett el. A rendőr nemcsak bekisérte Janicsot, hanem útközben a földön vonszolta, rúgta, ütötte, tépte a haját. így vitték a kapitányságra ezt a magyar fiút, a ki egy ártatlan és igaz kijelentést mert megkoczkáztatni. A rendőrségről átszállították a katonai hatósághoz és mikor aztán kiderült, hogy nem áll tényleges katonai kötelezettség alatt, átvitték az alsó-ausztriai törvényszék fogházába és onnan, miután epilepsziába esett, a fogház kórházába szállították át. Ez röviden összefoglalva e magyar fiu kálváriájának története. Már most azt vetheti fel a kormány, hogy hatósági eljárás van folyamatba téve és annak nem lehet elébe vágni. Azonban, 8*