Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-399
399. országos ülés 1909 január 20-án, szerdán. -Jo kezdődik a harcz a pénzügyi hatóság és az adózó közönség között, a melynél többen lévén és jobban védvén házi szentélyeinket, kétségtelenül nem fog győzni a pénzügyi hatóság és a valódi jövedelmet ép oly kevéssé fogja utolérni e mellett a ridegség mellett, a magas kulcs mellett és a progresszió nem alkalmazása mellett, a mint nem érte ezt el eddig. Bliza Barna : Akkor nincs baj ! Vázsonyi Vilmos: Nem az átlagban fognak a bajok beállani, t. ház ; mert pl. a t. képviselő urat nem fogja megvigasztalni az, ha pl. a darabontkormány, mely valamikor ismét megjön, (Mozgás.) önt, t. képviselő ur, hazafias érdemei miatt ezen adójavaslat alapján kipéczézi és kipuhatolja az adóját, önt nem fogja vigasztalni az, hogy a szomszédos városban az emberek csak a minimális adó alapján fizetik kereseti adójukat. Buza Barna: Megfizetni az adót polgári kötelesség. Bródy Ernő: A darabontoknak is? Pető Sándor: A ki nem vonja ki magát, azt agyonütik! Épen az a baj ! Vázsonyi Vilmos: Kérek szünetet. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Vázsonyi Vilmos képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi Vilmos : T. ház ! A kereseti adóknak magas kulcsa, a progressziónak a hiánya, az a körülmény, hogy a magyar kereskedő és iparos sokkal súlyosabb kereseti adó alá esik, mint az osztrák, még fokoztatik a jövedelmi adó által. Az egyenesadó-reform, a mint már emiitettem, átveszi az J89 r >. osztrák adóreformból a hozadéki adók megtartását, a kereseti adót, átveszi a jövedelmi adót is. Hogy a jövedelmi adó tulajdonképen igazi súlyával csak a- városi lakosságra nehezedik és az agrár lakosságot igen enyhén érinti, ezt nekem nem kell hosszabban bizonyítanom, egyszerűen hivatkozom arra a hivatalos kiadványra, a melyet a pénzügyministeriumnak köszönhetünk, s a mely az osztrák jövedelmi adó eredményeinek ismertetése után azt mondja (olvassa) : »Hogy Ausztriában, szemben Poroszországgal, a népességnek olyan kis hányada vesz részt a jövedelmi adó terhében, annak legfőbb oka az, hogy Ausztria túlnyomó részben agrárország. Mint ilyen, mondja egyik közgazdasági irónk, sokkal inkább benne van a mezőgazdaság szakában, mint akár Poroszország vagy más ország. Az összes jövedelem pontos pénzbeli felbecsülése mezőgazdasági népességnél szinte lehetetlen, mert itt a jövedelem jórésze a saját termények fogyasztásában van. Mig a városi iparosnépesség ki tudja számítani, mennyit vesz be és mennyit fogyaszt, a falusi ember erre nem képes, és ha bevallásra szorítják is, a pénzbeli becslés felette alacsony lesz. Általában agrárnépesség előtt ugyanaz a pénzösszeg sokkal többet tesz, mint iparosnép előtt. Az 1200 korona minimum tehát egészen más iparosvidéken, mint mezőgazdasági jellegű vidéken.» Miért hozom ezt föl ? Nem azért, mintha a földbirtokosok ellen bármiféle allúziót akarnék használni; mert rátérek még később arra, hogy én a földadó leszállításában a városi lakosság szempontjából semmiféle sérelmet nem látok, de nem látok különösen a jelenlegi gazdasági helyzet és a jelenlegi vámpolitika mellett. Azért hozom ezt fel, hogy bebizonyítsam a pénzügyminister ur hivatalos kiadványaiban foglalt érvekkel, hogy a kereseti adónak magas, 5%-os kulcsa indokolatlan azért, mert a jövedelmi adó legnagyobb részét azok fogják viselni, a kik kereseti adó alá vannak vetve. Hogy ez mennyire igaz, ezt ismét ugyanez a kiadvány bizonyítja, — nem mint saját érvemet és adatomat hozom elő — ez a kiadvány pedig elmondja, hogy Ausztria földműves tartományaiban, országaiban milyen csekély a jövedelmi adónak az alapja, az a jövedelem, a mely jövedelmi adó alá vonható, ellenben Alsó-Ausztriában és Csehországban, az osztrák birodalom két legnagyobb iparos államában az 1898. évre szóló adatok szerint az adóalapok 71"9%-a esett jövedelmi adó alá, és így egész Ausztria jövedelmi adóalapjainak 7T9%-a esett erre a két tartományra, a melyben az iparűző és a kereskedelmi foglalkozásúak összpontosítva vannak. Még jobb és világosabb perspektívát kapunk, ha elolvassuk azt, hogy maga AlsóAusztria a jövedelmi adó alá eső adóalapoknak 50%-át mutatja fel; Alsó-Ausztria tehát viseli jóformán a jövedelmi adónak legnagyobb részét, Alsó-Ausztriában pedig ezen jövedelmi adóalapok legnagyobb része természetesen Bécs városára esik. Ez, átültetve a mi viszonyainkra — bár én nem kívánok 100 évre terjedő jövendöléssel foglalkozni, csak néhány esztendőre szólóval — egyszerűen azt jelenti, hogy a jövedelmi adónak legjelentékenyebb részét nálunk is a városok, különösen pedig azon városok fogják viselni, a melyek az iparűző és kereskedő lakosság központját képezik, ellenben az agrárlakosság nagy tömegére, az ezen hivatalos kiadványban foglalt nagyon helyes érvek szerint, igen csekély mértékben lesz majd lehetséges a jövedelmi adót alkalmazni. Viselni fogja a jövedelmi adót, ép ugy, mint a kereseti adót, aránytalanul nagyobb százalékban maga a főváros, a mely most is aránytalanul nagy részét hordozza e tehernek. A helyzet tehát körülbelül hasonló lesz az ausztriaihoz, a hol Bécs városa viseli az alsó-ausztriai jövedelmi adó legnagyobb részét. Minthogy tehát maga a hivatalos érvelés is elismeri azt, hogy a jövedelmi adó agrárállamban tulnyomólag csakis az ipart és a kereskedelmet űző városi lakosságra támaszkodna tik és a legjelentékenyebb részében a városi lakosság fogja a jőve-
