Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-415

452 klo, országos ülés 1909 február 10-én, szerdán. adatik meg a felszólalás joga annak is, a ki alacsonyabb, és annak is, a ki magasabb osztályba soroztatik, ezt máskép, mint összehasonlitás utján nem is lebet reklamálni és igy ennek a reklamacziónak mindig a szomszéddal, esetleg a szomszéd járással való összehasonlítása fogja képezni a fundamentumát. Természetesen, ba a pénzügyminister urnak nincs ellene kifogása, hogy még egyszer kimondassák, én ez ellen kifogást nem tennék, de talán t. képviselőtársamat is megnyugtatja, hogy a törvényben az a gondolat, melyet ő oly hévvel védelmezett, már benne van. A miért én szót kértem, az a következőEgy felvilágosításra, illetve megállapodásra lesz szükségünk a 22. §-ra vonatkozó hatálylyal. A 22. §. t. i. megmondja, hogy az érdekeltek fölebbezhetnek, az ,érdekeltek' szó után pedig czitálja a 18. §-t, azt mondván, hogy az érdekeltek azok, kik a 18. §-ban fel vannak sorolva, Ez a kodifikáció azonban nem szabatosan jelöli meg, hogy kik legyenek az érdekeltek. A t. pénzügyminister urnak az általános vita során mondott beszéde e tekintetben félreértésre adhatna okot, és azt hiszem, hogy ő ezt nem igy érti. T. i. az általános vita során azt mondta, hogy a földadónál mindenkinek joga lesz reklamálni, sőt még annak is, a kinek nincs adója. (Zaj.) Engedelmet kérek, ezt a kérdést rendbe kell hozni, és ha nem ennél a szakasznál, de a 22. §-nál annak a kereteit, hogy ki legyen az érdekelt fél, feltétlenül meg kell állapítani. Az actio popularis-nak azt a nemét, hogy minden ember, kinek eszébe jut, a kataszter ellen reklamálhasson, még ha nem is adófizető, ezt az elvet, azt hiszem, nem fogadná el a t. képviselőház, én legalább a magam részéről nem helyeselném. Most már csak az a kérdés, milyen keretekre szoríttassák a reklamáczió joga. Az természetes, hogy egyik szomszéd reklamálhatja a másikét, a ki adóköteles. Az tehát csak a kérdés, milyen terjedelemre menjen ez a dolog. Méltóztatik tudni, hogy közjogoknál a választási jog reklamácziójánál, a választási kerületekre van szorítva egy kúriai döntvény alapján ez az actio popularis. Itt is meg kell a felett állapodnunk, milyen keretekre szoríttassák az az érdekeltségi kör, milyen széles terjedelemben adassék meg az a jog az adófizetőknek, mert azt hiszem, abban mindnyájan megegyezünk, hogy földadó ellen csak az reklamálhasson, a ki maga is földadófizető. (Helyeslés:) Most már az a kérdés merül fel, milyen terjedelemre szoríttassák: vájjon csak az illető községre magára, esetleg a szomszéd községre, vagy az érdekelt járásra terjesztessék-e ki. Én teljesen megelégszem azzal, ha csak a szomszéd községre terjesztetik ki ez a jog, mert ott van a parifikácziónak tulajdonképeni helye és értelme, vagyis a reklamaczionális jogot nem vinném messzebb, mint a községbeli, vagy legfeljebb a szomszéd községbeli adófizetők kategóriájára. Hogy azonban e tekintetben a gyakorlati alkalmazás terén véleményeltérés fel ne merülhessen, kérni fogom a t. pénzügyminister urat és a képviselőházat is, méltóztassék a 22. §-nál ennek megfelelő szövegezése iránt intézkedni. Magam nem akarok szöveggel előállani, mert nem tudom, hogy a pénzügyminister urnak milyen szöveg konveniál, de azt tartom, méltóztatnak a gondolatot helyeselni, hogy szélesebb körre ki ne terjesztessék a reklamaczionális jog, nehogy ez agitácáió tárgyát képezze és olyan emberek, a kiknek semmi közük a dologhoz, appellálhassanak s csináljanak munkát és költséget ,az országnak. Én tehát csak erre a felvilágosítás-kérésre szorítkozom most, kérve a házat és a t. pénzügyminister urat, hogy a 22. §-nál ennek megfelelő kodifikácziója iránt intézkedni méltóztassanak. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. képviselőház! Mezó'fi Vilmos t. képviselő ur az J875 : VII. t. cz.-re hivatkozva fejtegette, hogy miért hagyatott ki az az f) pont, mely szerint az egész járásban levő más földterülettel való parifikáczióra hivatkozhatik az illető. Azon egyszerű okból, mert akkor egy általános kataszteri revízió volt, most pedig nincs általános kataszteri revízió és előfordulhat, hogy nem a járás valamennyi községére, hanem csak egyes községekre fog szorítkozni ez a reambuláczió, a -kataszteri revízió. Ennélfogva felesleges lett volna hivatkozni az f) pontra, és a keresztülvitel gyorsítása érdekében nem is tartanám czélszerűnek, hogy a járásnak nem tudom micsoda távollevő községére történjék hivatkozás. Az »érdekelt« szót, a melyet a 22. §. használ, azért nem tartottam közelebbről körülirandónak, — bár nem ellenzem, hogy közelebbről körülirassék, — mert hiszen ez a fogalom a mi judikaturánkban, a mi praxisunkban már körül van írva és átment a jogéletbe. Erre élő jogszabályok vannak. T. i. érdekelteknek tekintjük az ugyanazon adónemet fizetőket, másodszor érdekelteknek tekintjük őket abban a körzetben, az előtt az adókivető-bizottság előtt pl. a III. oszt. kereseti adónál, a hol az ő adóját kivetik, és a praxis ugy fejlődött ki, hogy egy más adókerületből való felszólalást nem engedünk meg. Tehát az ,érdekelt' szó egy élő fogalom a mi pénzügyi jogunkban. De azért nem ellenzem, hogy a 22. §-nál, a hol az van mondva, hogy a felebbezés joga megillet minden érdekeltet, preczize is kimondassák, hogy: minden, az illető