Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-414
kik. országos ülés 1909 február 9-én, kedden. 429 az a tiszta intenczió vezette, hogy ha valaki ilyen fontos közérdekű ügyben eljár, az ne kapjon napidíjat, ne kapjon semmiféle díjazást. Csakhogy nézetem szerint a demokratikus felfogás az, hogy lehetővé tétessék, hogy a nem gazdag ember is részt vehessen az ilyen eljárásban. (Helyeslés.) Ha megnézzük az osztrák törvényt, az maga mondja hogy a Landes-Comission tagjainak 6 forint, a Central-Comission tagjainak 10 forint napidíj adatik. Tehát nem is bizta rendeletre, hanem magában a törvényben mondja ezt ki. Mi csak azért nem forszírozzuk, hogy a törvényben tétessék erre nézve intézkedés, mert a pénzügyminister ur belátására bizzuk azt, hogy kellő méltányossággal állapítsa meg ezeket. Az sem baj, hogy a képviselők kapnak díjazást, mert az összeférhetetlenségi törvény 1. §-a csak azt mondja, hogy a korona döntésétől vagy a kormány kinevezésétől függő és díjazással járó hivatalt vagy állást nem szabad a képviselőnek elfogadni. Ez pedig sem nem hivatal, sem nem állás. Ez egy ideiglenes megbízás és figyelnünk kell arra, hogy az országos földadó-bizottság egy óriási matériát kap a kezébe, s valószínűleg nem agy lesz nálunk, mint Ausztriában, hogy hét ülésben elintézte a dolgot az országos földadó-bizottság, hanem kell az alapos vizsgálathoz egy csomó ülés tartása. Azért én azt tartom helyesnek, hogy fogadjuk el eredeti szövegében a javaslatot. (Helyeslés.) Holló Lajos: T. ház! Elnök : Mi ezimen kivan szólni a képviselő ur ! Holló Lajos: Szavaim félreértése czimén. Elsősorban kijelentem, a mit a nélkül is meg akartam tenni, hogy Hódy Gyula képviselőtársam indítványához hozzájárulok, és a magamét visszavonom. A mi pedig szavaim félreértését illeti, az abban áll, mintha én azt akarnám talán, hogy azokat a nagyobb időt igénylő és költséggel járó munkákat bárki dijazás nélkül végezze. Ez ki van zárva, mert indítványomban kimondtam, hogy kiküldetés és más nagyobb munkák idején a napidijak és útiköltségek megtéríttessenek. Az én intenczióm az volt, hogy ha annak a bizottságnak olyan nagy hatáskört adunk, hogy döntsön a kataszteri kiigazítás elrendelése, vagy el nem rendelése fölött, és ha ezt kivettük a pénzügyminister kezéből, akkor a parlamentáris rendszer értelmében leginkább a parlamenti tagoknak és a többség tagjainak kötelessége és hivatása ott eljárni, hogy az ország érdekeit megvédelmezzék. Már most, a mint nem követelnek a képviselők az országos közlekedési tanácsban, az ipartanácsban és más ilyen bizottsági működésükért és tanácskozásukért napidijat, ép olyan természetesnek találom, hogy a törvényhozás tagjai az országos földadó-bizottságban se fogadjanak el díjazást, mert akkor hogyan követelhetem, a mit pedig méltányosnak és helyesnek találok, hogy a parlament tagjai bírjanak döntő és túlnyomó sulylyal a bizottságban, hogyan követelhetem ezt, ha bennünket díjazott állásokra neveznek ki ? (Helyeslés.) De összeférhetetlen is ez, mert a törvény szerint a képviselő kinevezett állásokat el nem foglalhat, (ügy van !) Ha tudjuk, hogy ez népünknek mennyire javára szolgál, hogy ott az ellenőrzést mennyire meg kell követelnünk, akkor tudnunk kell, hogy az nem díjazott állás, és nem akarnak a képviselők odatolakodni díjazott állásokba, hanem hogy az, a ki kiküldetést nyert, megkapja a maga dijait és költségeit, de a ki helyben behivatik tanácskozásra, hogy az is dijat kapjon, azt én nem tartanám helyesnek. (Helyeslés.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Tuskan Gergely ! Tuskan Gergely (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Modrusán Gusztáv ! Modrusán Gusztáv (horvátul beszél. Zaj.). Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak helyüket elfoglalni ! Modrusán Gusztáv (folytatja és befejezi horvát beszédét.) Elnök : Ki következik % Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Mazsuranics Bogoszláv ! Mazsuranics Bogoszláv (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Rojc Milán! Rojc Milán (horvátul beszél). Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Szappanos István ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. (Zaj.) Csendet kérek ! Méltóztassanak helyüket elfoglalni; igy nem lehet tanácskozni. Szappanos István: T. képviselőház! Igazán nem tudom, miért van az, hagy a horvát atyafiak, tehát ezek a mostoha testvéreink, mindig horvát nyelven beszélnek. Parlamenti szokás szerint a szónoknak megengedtetik, sőt kötelessége, hogy reflektáljon arra, a mit az előtte való szónok beszélt; már most én vagy akármelyikünk is, a ki az után akar felszólalni, a mit ezek a horvát atyafiak az ő horvát-tót nyelvükön beszélnek, a melyet mi nem értünk, a melyet talán ők maguk sem értenek voltaképeu, (Derültség.) itt, a magyar nemzet parlamentjében, az ő tárgyalási nyelvüket nem értvén, arra nem reflektálhatunk és igy arra én sem tehetek megjegyzést. De nekem általánosságban az a megjegyzésem, hogy ennek a parlamentnek törvényes tanácskozási nyelve egyedül a magyar. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Szappanos István : A mint méltóztatik parancsolni elnök urnak, igenis ahhoz szólok ilyenformán, a midőn azt mondom, hogy nem reflektálok arra, a mit ők beszéltek, mert ez a tárgyhoz tartozik. Igenis reflektálok arra, hogy ez egy tanácskozási képtelenség. Többet nem szólok. Hogy itt ebben a parlamentben . . (Mozgás és derültség.)
