Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-413

kVd. országos ülés 1909 február 8-án, hétfőn. 413 a kérdést, hogy a hozadéki viszonyokban beállott változások már időközönkint is felvétessenek, nem szerettem volna a törvényhozás kezét előre megkötni, annál kevésbbé, mert igy tökéletesen szabadon marad a törvényhozásnak keze abban az irányban is, hogy bizonyos idő múlva a reambulácziót elrendelhesse. Ez tehát nem elvi kérdés, hanem nézetem szerint czélszerűségi kérdés. (Helyeslés.) Polónyi Géza képviselő ur az értékkataszter eszméjét veti fel. Polónyi Géza: A városok kongresszusa vetette fel! Wekerle Sándor ministerelnök és pénziigyminister." Nem tudom, hogy ezt saját nevében hozta-e fel, vagy pedig magáévá teszi. Polónyi Géza : Magamévá teszem ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzúgymínister: Sajnálom, hogy a t. kéjxviselő ur magáévá teszi, mert ez anachronizmus. Az értékkataszterrel ott szoktak dolgozni, a hol, mint Amerikában, nagy preri-ket törnek fel, a hol, mint Ausztráliában, uj gazdaságok keletkeznek, a hol nincs alap arra, hogy a földjövedelem kinyomoztassék ; hogy a hozadékot megállapítsák, ott szoktak értékkataszterekkel dolgozni; de egy modern államban ez anachronizmus lenne, és különösen tarthatatlan lenne az, hogy ugy állapíttatnék meg, a mint azt Polónyi Géza t. képviselő ur, vagy a városok kongresszusa akarja, nem tudom, a kettő közül melyik, hogy ugyanis a megállajútandó érték 4%-át vegyü jövedelmi alapul. Bocsánatot kérek, akkor ez annyit tesz, hogy először is a kincstár szabadon hagyja az összes erdőbirtokait, mert statisztikailag ki van mutatva, hogy a kincstári erdőbirtokok az értékhez képest 2% jövedelmet hoznak, ha tehát értékkataszter alapján 4%-kal adóztatom meg őket, ez annyit tesz, hogy a kincstár összes jövedelmének alterum tanturnát fizesse adó fejében. Azt gondolom, nemcsak a kincstár, de akármelyik birtokos inkább szépen otthagyná a birtokát, semhogy ily adózásba menjen bele. Az értékkataszter alapján való adózásnak helye van, igen mérsékelt vagyonadóban, a mely minden modern adózás kiegészítését képezi. Az indokolásban én is azt mondom, hogy átalakulásban levő adóreformunkat befejezettnek nem nyilváníthatom addig, mig mérsékelt vagyonadót nem hozunk be. De az az álláspontom, hogy ily mérsékelt vagyonadót nem hozunk be. De az az álláspontom, hogy ily mérsékelt vagyoni adót csak akkor hozhatunk be, ha a hozadékadókat, a melyeket fentartani vagyunk kénytelenek, és hosszú időn át leszünk kénytelenek fentartani, százalékban lejebb szállítottuk, vagy esetleg némely ágazatban esetleg elenyésztettük, majd akkor lesz helyénvaló vagyoni adó által a modern adórendszert befejezettnek tekinteni. De addig értékekre adózást alapítani merőben megengedhetetlen, a mi, nem konszolidált, változó viszonyainknál fogva, a melyek szerint épen a birtokviszonyokban előálló aránytalanságok mód nélküli földárakat idéznek elő, és azt látjuk, hogy e módnélküli magas földárak épen a szegényebb osztálynál állnak elő. (Ugy van !) Itt értékkatasztert az adózás alapjául venni merőben megengedhetetlen lenne, és épen arra vezetne, hogy az alsóbb néposztály terheltetnék túlzott adóval, a melyen a képviselő ur is könnyiteni kivan. (Igaz ! ügy van !) Felhozta még a t. képviselő ur, hogy belekerülnek-e azok a kisebb adók a kataszterbe vagy nem, mert Ausztriában azt tapasztalja, hogy mig 300 nem tudom hány százmillió, a föld kinyomozott jövedelme . . . Polónyi Géza: 329! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister: . . . 329, addig csak 260 milliót vallottak be adó alá. Ez természetes, mert hiszen a t. képviselő ur mondotta, hogy 88%, 87 és egy töredék, nálunk is azon kisbirtokosok száma, a kiknek kataszterjövedelme — nem ugy emlékszem, mint a t. képviselő ur. 100 koronát — de 50 koronát nem halad meg. Ezek jórészt minimalisták lesznek, tehát jövedelemadó alá nemesnek, csodálkozni való tehát nincs azon, hogy a kataszteri jövedelem esetleg nagyobb lesz, mint a jövedelmi adónál a földbirtok után bevallott jövedelem. Nálunk, azt hiszem, ez nem fog bekövetkezni, de épen bizonyíték az osztrák példa is arra nézve, hogy hiába állapítom meg törvényben 800 koronában a minimumot, a gyakorlati élet sok minimalistát fog csinálni, a kinek jövedelme 800 koronán felül van. Többszörösen voltam bátor nyilat kőzni, és ma is az a nézetem, hogy körülbelül 1100—1200 korona lesz az effektív jövedelem, a mely nálunk tényleg a minimum alá fog kerülni. Tehát igenis azon kisgazdáknak nagy része, igen nagy része, ki fog maradni a jövedelmi adó alól, és nem fog fizetni jövedelmi adót. De a t. képviselő ur ezért ne játszszék ki engem a kereskedőkkel szemben. Hideget és meleget egyszerre fújni nem lehet. (Helyeslés és derültség.) Azt mondja, ha ez áll és akkor a kereskedők fognak fizetni, azoknak van igazuk. Dehogy van igazuk. Hiszen ha belemegyünk a kereseti adóra nézve a kontingentálásba, a mit tud most már a képviselő ur, másodszor tudja a törvénynek azt az intézkedését, hogy épen a kereskedelem és az általános kereseti adó alá tartozók részesülnek abban a kedvezményben, hogy a jövedelmi adónál nem nyomozzuk újra ezen forrásból eredő jövedelmüket, hanem ugyanazon jövedelmüket, a melyet általános kereseti adóalapul veszünk, veszszük egyúttal a jövedelmi adó alapjául, akkor lehetetlen egy kontingentált általános kereseti adó mellett, hogy ezeknek a vállaira háritsuk azt az elmaradó hasznot, melyet itt az adókönnyítések által engedünk. (Helyeslés.) A tény tehát ugy áll, hogy nem lehet eltagadni ezen javaslatnak a megterhelés szempontjából kétségbevonhatatlan azon előnyeit, hogy igenis fog ez a kisbirtokon könnyiteni a nélkül, hogy más osztályokra hántaná át a terhet.