Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

4A országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. 395 En még csak azt említem fel, hogy a királyi esküvel is garantálva van az alkotmány a következő szavakkal: »Mi, első Ferencz József, Isten kegyelméből Magyarország és társországai. . . királya, esküszünk az élő Istenre . . . hogy Magyarország és társországai alkotmányát . . . sértetlenül fentartandjuk.<< Ezzel az alkotmány őrzése igértetik Horvátországra nézve is. Ez világos ! Az alkotmányosan felelős ministerelnök pedig itt nyíltan kijelenti, hogy nem sokat törődik azzal, vájjon csakugyan végrehajtatik-e az ily ünnepélyesen és törvény által garantált alkotmány. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Surmin György: A felsorolt törvényekben az alkotmány Horvátországra vonatkozólag is garantálva van. Őriztetni fognak mindazok a törvények, melyeket az országos gyűlések alkotni fognak. A horvát országgyűlés a bán felelősségéről szóló törvényt 1874-ben hozta meg. E törvény első paragrafusa azt mondja : 1. §. A bánt, illetve helyettesét az országgyűlés felelősségre vonhatja, illetve vád alá helyezheti minden oly cselekményért vagy mulasztásért, a melylyel a Horvát- és Szlavonországokban érvényes állami alaptörvények valamelyike, különösen pedig az ezen országok s Magyarország között kötött államjogi kiegyezésről szóló állami alaptörvény avagy más valamely törvény szándékosan súlyosan megsértetik, úgyszintén minden cselekményeért és mulasztásáért is, a melylyel Horvátés Szlavonországoknak törvényes államjogi önállósága a magyar korona országaival való kapcsolatában,avagy ezen kapcsolat maga szándékosan súlyosan megsértetik, vagy veszélyeztetik. Idézni fogom ama törvényt, hogy figyelmeztessem a ministerelnök urat, miképen nem hajtatik végre az 1867. évi II. törvényczikk, mely Horvátországra nézve 1868 deczember tizedikén nyert szentesítést, és miképen nem tartatnak meg az alkotmányról a királyi hitlevélben nyújtott garancziák. Meg van sértve ugyanis az 1869-iki II. törvényczikk, mely 13. §-ában elrendeli: »Az országos kormány az összes országos igazgatásnak a 6. §-ban emiitett ellátmányból és illetve az országos alapokból fedezendő és kielégítendő szükségleteire vonatkozó és a költségvetést az országgyűlésnek alkotmányos tárgyalás végett évenként bemutatja. Ezen költségvetés azonban kellő időben, s olykép terjesztendő elő, hogy az mindenesetre még azon év kezdete előtt, melyre a költségvetés vonatkozik, letárgyalható és végérvényesen megállapítható legyen. A zárszámadást s az évi pénzügyi kezelés eredményeit elbírálás és jóváhagyás végett az országos kormány az országgyűlésnek minden évben szintén bemutatja. Világos-e ez, igen tisztelt ministerelnök ur ? Vájjon törvény-e ez vagy sem ? Erre a törvényre is érvényes az, a mi a királyi hitlevélben és az 1867-iki H-ik törvényczikkben olvasható. Végrehaj tatik-e ez % Nem ! Miért nem ? A ministerelnök ur »nagyszerb« és »nagyhorvát« aspirácziókról beszél, A »nagyszerbeket« Nasztics György »iró«, valósággal pedig fizetett ágens kijelentéseire, a horvátországi szerb egyház nevére alapítja, mely név horvát törvények által el van ismerve. Nagyszerb propagandát lát Accurti zágrábi államügyész vádlevelében, a kivel a megkezdett hajsza előtt tárgyalásokat folytatott. Propagandát lát Rauch és Accurti tanúinak előkészített és elferdített vallomásaiban, a kik a vádlevél nyilvánosságra hozatala után tömegesen kijelentik, hogy vallomásuk meg van hamisítva. Ha vannak más bizonyítékai is, elő azokkal ministerelnök ur. A nagyhorvát tendencziák talán abból állanak, hogy b. Rauch azokat tüntetteti ki, a kik nem ismerik el az állami alaptörvényt és hogy nyíltan támogatja azokat, a kik a Magyarországgal való közösséget, legalább a nyilvánosság előtt, nem ismerik el. A dr. Frankkal való ötórás konferenczia és a Horvátországban alakuló Frank-féle légiók bizonyítják a nagyhorvát tendencziákat. A horvátoknál észlelhető más törvényeüenes tendencziákról nincs tudomásom. (A szónok ezután horvátid beszél.) Miután tudni szeretnők, vájjon a ministerelnök ur mint alkotmányosan felelős tényező, azt tartja-e, hogy a szentesitett törvényeknek érvénynyel kell-e birniok Horvátországra nézve ép ugy, mint Magyarországra nézve, a következő interpellácziót intézem hozzá : 1. Ismeri-e a mmisterelnök ur az 1867 : II. 7. t.-cz. rendelkezéseit és a királyi eskünek az alkotmány garantálására vonatkozó igéretét ? 2. Hajlandó-e ezeknek az alaptörvényeknek tiszteletet szerezni Horvátországra nézve is ? (Elénk helyeslés és taps a jobbközépen.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Rojc Milán! Rojc Milán (horvátul beszél). Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék indokolni interpelláczióját, de ne méltóztassék idegen nyelvű könyvből felolvasásokat tartani. (Zaj.) Markos Gyula: Odahaza olvassa el. Rojc IVIilán (folytatja beszédét). Elnök: Kérem a képviselő urat! Egyedül magyarul és horvát nyelven szabad indokolnia interpelláczióját, nem pedig francziául. (Zaj a jobbközépen.) Popovics Dusán: Hiszen czitál! (Zaj.) Elnök: Czitálni nem szabad. Vette volna magának a fáradságot és fordította volna le. (Zaj.) Lukács László: Mióta nem szabad idézni ? Szabad japán nyelven is. (Zaj.) Markos Gyula: Illik magyarul beszélni! (Nagy zaj.) 50*