Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-399

399. országos ütés 1909 január 20-án, szerdán. 33 tömegekben csatlakoztak hozzá- a régi hagyományoknak emberei. De egyszersmind megindult országszerte az agitáczió és az üldözés az adószedők és a papok ellen. Endre királynak egy lovagja bevágtatott éjnek idején Péternek a táborába, a ki akkor a Ga,ram mellett tartózkodott és régi pogány formula szerint, mint a hogy a krónikás irja, harsány szóval a következőt hirdette ki (Halljuk! Olvassa): »Isten, Endre, Levente parancsára meg kell ölni minden püspököt, papot, dézsmaszedőt. Megszűnik ezentúl minden adó, helyreáll a régi hit, és veszszen Péter németestül, olaszostul, emlékestül mindörökké 1« Hogy ez a nagy üldözés a papok ellen is fordult, annak okát nem abban látom, hogy a régi hitet védelmezték, mert hiszen tudjuk, hogy a magyar ember türelmes volt mindig, a hitéért halálra nem szánt senkit, hanem annak tulajdonítom, hogy a papoknak igen értékes birtokokat adományoztak királyaink, egyszersmind j>eclig nekik is adót kellett fizetni, dézsmát szedtek az egyes hivöktől. Tizenöt esztendővel ezen események után megismétlődtek a hasonló jelenetek. Akkor I. Béla királyunk Székesfehérvárit tartotta a maga udvarát és egy alkalomból maga elé rendelt az ország minden községéből két-két embert, a kik a királyi parancs szerint ugy voltak meg választan dók, hogy jól tudjanak beszélni. Ezt az alkalmat felhasználták az akkori szocziálisták és afféle jelenetet produkáltak, mint a minőnek itt voltunk tanúi az országház előtt ezelőtt harmadfél esztendővel, a mikor terrorizálni akarták az itt tanácskozó országgyűlést a forrongó elemek. Akkor is óriási tömeg kisérte az egész országban ezeket a kiküldötteket, összeverődtek Székesfehérvár falai alatt és körülbelül ugy viselkedtek, mint a mi szoeziálistáink itt. Magas állványokat emeltek, azokról szónoklatokkal izgatták a tömeget^ különösen a papok és az adószedés ellen. Mint a hogy a krónikás erről irja : követeket küldtek Bélához a várba, »engedné meg. hogy a püspököket megkövezzék, a papok belét kitiporják, az adószedőket pedig felakaszszák«. Es ez az izgatás tartott mindaddig, a mig Béla király az ő lovasaival szét nem kergette ezt a rakonczátlankodó tömeget. Ez a két történelmi tény, t. ház, mutatja, hogy Magyarországon milyen nagy, .örvendező nemzeti lelkesedés szokta követni azt, a mikor valaki adót akar szedni, vagy valaki adótörvényeket akar behozni. Nálunk az adó behozatala nemcsak sértette azoknak az Ázsiából beérkezett ambereknek a szabadságérzetét, a kik az adók behozatalában jogaiknak korlátozását és valami megszégyenitő dolgot láttak, mert azelőtt természetesen nem volt adó . . . Polónyi Géza: Csak a házalók fizettek! Hoitsy Pál előadó : ... de az idegenkedést még fokozta az is, hogy az adó idegen országból ide importált intézmény volt és ez még inkább gyűlöletessé tette azt. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 — 1911. XXIII. KÖTET. • - Az ilyen érzés beleveszi magát az emberek gondolkozásába, ugy hogy századokig nem lehet azt onnan kiirtani. De Magyarországon még egy másik dolog is hozzájárult ehhez, és pedig az, hogy mikor Magyarország önállósága, jobban mondva épsége — mert hiszen önállósága megmaradt mindig — csorbát szenvedett Mohácsnál, onnan kezdve az adókat századokon keresztül idegen uralkodók nevében, idegen czélokra szedték ettől a nemzettől. (Helyeslés.) És én értem a magyar nemzetnek ezt az idegenkedését minden adó iránt, a mely meg volt indokolva a múltban, de nem egészen értem akkor, a mikor alkotmányos módon, alkotmányos kormány hozza be az adót; és ennek tudom be azt is, hogy a javaslat ellen, a mely előttünk fekszik, oly féktelen izgatás támadt országszerte és hogy azok az izgató urak oly hálás talajra találtak ebben a nemzetben, a mikor mozgalmukat megindították. T. ház ! A ki elfogulatlan szemmel nézi a javaslatot, annak meg kell gj'őződni arról először, hogy ez a javaslat adózási viszonyainkat sokkal jobbakká teszi, mint a minők eddig voltak, és hogy ebben a törvényj avaslatban egyáltalában még nyoma sincs annak, hogy itt adóinkat emelni akarjuk, vagy hogy olyan intézkedéseket óhajtunk tenni, a melyeknek következménye az lenne, hogy a nép terhei súlyosabbak lesznek, mint a minők eddig voltak. Sándor Pál: Ki hiszi ezt,el ? Buza Barna: Sándor Pál többet fog fizetni! Sándor Pál : Buza Barna fog többet fizetni ! Hoiísy Pál előadó : Itt nincsen pártokról szó. Méltóztassék elfogulatlan szemmel, nem pártpolitikai elfogultságtól megkörnyékezve elolvasni ennek a javaslatnak a rendelkezéseit, méltóztassék belemélyedni annak minden paragrafusába, minden intézkedésébe, és akkor a t. képviselő ur is, ha igazságos akar lenni és elfogulatlanul akar Ítélni azt fogja mondani, a mit én, hogy ezek a javaslatok nem hoznak az állam részére többet, mint a menynyit hoztak be eddig adótörvényeink, hanem ellenkezőleg : igen nevezetes, jelentékeny visszaesés lesz. Wekerle Sásidor ministerelnök: Ez igy van! Sándor Pál : Senki se hiszi el az országban ! Hoitsy Pál elcadc : A jjénzügyminister ur 20 millió koronára becsüli ezt a veszteséget; nekem semmi jogom és semmi okom, hogy szépitsek egyes dolgokat és ha volna okom, akkor sem tenném, mert én soha még tréfából sem szoktam igaztalan szót a számból kiereszteni, (Igaz ! Ugy van!) én biztosítom t, képviselőtársamat a legjobb meggyőződéssel, hogy nemcsak ennyivel lesznek alacsonyabbak a bevételeink, hanem én még sokkal nagyobbra becsülöm ezt az összeget. De ezek után azt lehetne kérdezni, hogyha tehát igy áll a dolog, hogy t. i. ezekből a javaslatokból nagyobb jövedelmek nem származnak az országra, miért kellett azokat beadni, mi szükség volt az adóreformra ? 5