Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-411

tál. országos ülés 1909 február 5-én, pénteken. 361 hálájáról, ha ezt is meg fogja szüntetni. (Helyeslés.) Itt vagyok bátor Szilassy Zoltán t. képviselőtársamnak egy tegnapi megjegyzésére reflektálni, mikor Polónyi Géza t. képviselőtársam beszéde közben, a ki ugyancsak néhány szóval ezen visszaélést emelte ki, azt kiáltotta közbe, hogy meg van szüntetve az uradalmi községeknek lehetősége e törvényjavaslatok által. Konstatálni kívánom, hogy ez tévedés, ez megszüntetve nincs, ez továbbra is fenn fog maradni és erről a javaslatban intézkedés nincs. Molnár János: Nem is lehet! Mezőfi Vilmos: Az én kisbirtokos barátaim, a kikkel ezt a törvényjavaslatot megbeszéltem, a művelési ágak kiigazitása tekintetében azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy egyrészt örvendenek rajta, hogy az uradalom igy a 74 millió korona adókontingenshez talán nagyobb mértékben fog hozzájárulni és ez által az ő adójuk csökkenni fog, másrészt azon aggályuknak adtak kifejezést, hogy újra az fog történni, a mi törtónt 1875-ben. (Gróf Apponyi Albert beléji a terembe. Elénk éljenzés.) A kisbirtokosok a törvényjavaslat 1. §-ának 2. pontjában foglalt azt az intézkedést, mely ugy szól, hogy a hol egyes földrészleteknek, dűlőknek, vagy egész határoknak, akár már eredetileg tévesen történt osztályozása, akár pedig időközi változások folytán nagy aránytalanságok mutatkoznak, ez aránytalanságok kiigazitása elrendeltetik, örömmel akczeptálják, de a végrehajtás módjával nincsenek megelégedve. A törvényjavaslat ezt ugy kontemplálja, hogy három tényező kérheti az igazságtalanság megszüntetését. A törvényjavaslat ezt először a törvényhatóságra bizza, másodszor a pénzügyministerium közegeire, harmadszor a községi képviselőtestületre. Az eredeti javaslat az elöljáróságra bizta, és én elismerem, hogy ezzel szemben a pénzügyi bizottság szövegezése, mely ezt a kérdést a képviselőtestületre bizza, haladást jelent, de még ez sem ér semmit azok szemjxmtjából, a kik uradalmak mellett birják földjeiket. Polónyi Gréza t. képviselő ur kifejtette, hogy a törvényhatóságokban, a hol nagybirtokok vannak, úgyszólván sohasem fogják kérni a nagybirtoknak újból való osztályozását. Nagyon könynyen megérthető, hogy miért. Én nem akarom meggyanúsítani Magyarország törvényhatóságait, de nem zárkózhatom el ama tény elől, hogy már virilis joguknál fogva helyet foglalnak a törvényhatóságban a vármegyében élő összes nagybirtokosok. Sőt a választott tagok is kikből kerülnek ki? Többnyire nagybirtokok jószágigazgatóiból, a nagy birtokok ügyészeiből . . . Gr. Batthyány Tivadar: Titkos szavazással. Mezőfi Vilmos: A faktum előtt nem zárkózhatunk el; továbbá ama lelkészekből, kiknek KÉPVÉT. NAPI/). 1906 —1911. XXIII. KÖTET. patrónusa az uradalom, másrészt községi jegyzőkből, s egy-két községi bíróból. Ha azután akad is egy bátor legény, a ki a latifundiumokkal megáldott vármegyében kérni fogja a megyei törvényhatóságtól valamely nagybirtok egész földterületének újból való osztályozását, meg vagyok győződve, hogy egyhangú leszavazás lesz az osztályrésze. Nem azért, mert gonoszok, mert szívtelenek, hanem egyszerűen azon okból, mert az ing sokkal közelebb áll hozzánk, mint a kabát. Saját érdeke ellen még az ezerholdas nagy ur is ritka perczekben cselekszik, már pedig, mikor a nagyuradalom tulajdonosai és képviselői ott együtt ülnek, ki van zárva, hogy azok valaha kérjék azt, hogy az ő földadókataszterük a valósághoz hiven kiigazittassék. Igaz, hogy a törvény jogot ad a pénzügyigazgatóságnak, a helyszinelési felügyelőségnek és a kolozsvári kataszteri igazgatóságnak arra, hogy kérje valamely földterületnek kataszteri kiigazítását, illetőleg igazságosabb osztályokba való sorozását. A hivatalnokok — gondolom ezt a t. háznak bővebben magyaráznom nem kell — akkor fogják azt kérni, ha felülről intést fognak kapni. A mint egy alantas katona nem fog a maga inicziativájából eljárni, hanem csak akkor, ha a honvédelmi minister ur egy gyengéd intéssel rábírja, ép ugy az állam hivatalnoka is, ha felülről nem kap nyomást vagy intést, bizony nem fog tiltakozni valamely földterület igazságtalan osztályozása ellen. Az sem nyugtathatja meg a kisbirtokosokat, hogy a községi képviselőtestület kérheti a kiigazításokat. A községi képviselőtestületet sem tartom olyan testületnek, a mely ezt az osztályba sorozást igazságos alapon kérné, inert a mely községben nagy uradalom terül el, ez a község ezer érdekszállal oda van kajicsolva azon uradalom birtokosának jóindulatához. Nem gyanúsítok, de tény, hogy egy ilyen község képviselőtestületében helyet foglalnak a községben lakó uradalmi mérnökök, uradalmi gazdatisztek virilis jogon, a bérlők, erdészek, sőt még a jegyző sem elfogulatlan, még a főszolgabíró sem elfogulatlan az uradalom érdekével szemben, a mit nem akarok bővebben magyarázni. Sőt vannak esetek, — tudom bizonj'itani — hogy egy községi bíró megválasztásáért az egész uradalom harezba szállt, élet-halál harezot vívott, a mint ez történt a Pallavicini-uradalom közepén, Mindszent községben, a hol a község bíráját, a ki haszonbéres földet bír az uradalomtól és ezen aczimen bizonyos függő viszonyban van, olyan óriási harczczal választtatta meg az uradalom a kisbirtokosok jelöltével szemben, hogy felért volna akármilyen képviselőválasztással. Azt hiszem, hogy az uradalmak, a melyeknek igen okos ügyészei és igen okos képviselői vannak, már megérezték ennek a törvényjavaslatnak amaz intézkedését, hogy a föld ujraosztályozását csak 4 fi