Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-411

356 kíí. országos ülés ÍB09 február 5-én, pénteken. Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! Az általános vita során Wekerle pénzügyminister ur . . . (Zaj.) Bozóky Árpád: Várj, hadd menjenek ki. Elnök; Csendet kérek, Bozóky képviselő ur ! Mezőfi Vilmos: . . . január hó 28-án tartott beszédében többek közt igy szólt (olvassa): »Azoknak a t. képviselő uraknak, a kik ismét attól félnek, hogy nem tudom, micsoda eljárás folytán, ez vagy amaz kibujhatik az adó alól, megvan a biztosítékuk arra nézve, hogy neesak saját adójuk kérdésében, a mely azt hiszem, hogy nincs is, hanem a mások adójára nézve is, reklamálhassanak. Nem kicsinylésképen mondom ezt, hanem inkább arra vonatkozólag, hogy egyes oly képviselő urak, a kik a kisbirtok álütólag sértett érdekeinek képviselőiként szerepelnek itt, talán annak a földbirtoknak és annak a kisbirtokosnak az érdekét inkább méltóztatnának azokra bizni, a kik e kérdésben tényleg érdekelve vannak.« A t. pénzügyminister ur ezeket a szavakat valószínűleg reám is értette, mert én is azok közé tartozom, a kik az általános vita során, ezeknek az adójavaslatoknak az elbírálásánál elsősorban a kisbirtok érdekeit tartottam szem előtt és akartam megvédeni. így tehát reám is vonatkoztatta a ministerelnök ur azon kijelentését, hogy ezen képviselőházban szerinte csak azoknak van joguk a kisbirtok érdekében felszólalni, a kiket a kisbirtokhoz valami érdek fűz, Bozóky Árpád: Azok nincsenek itt! Mezőfi Vilmos." Ez, t. ház, előttem tökéletes nóvum, mert eddig csak azt tudtam, hogy ha valaki Magyarországon hirlapilag politizálni akar, akkor hirlapi kaucziót kell letennie, — szabadon Vázsonyi t. képviselőtársam után. De azt nem tudtam, t. képviselőház, hogy a ki a magyar törvényhozásban törvényhozói kötelességét teljesiteni akarja és a kisbirtok érdekében fel akar szólalni, annak ki kell mutatni legalább is egy hitbizományt vagy legalább egy ezerboldas birtokot, hogy ezen a jogczimen jussa legyen a kisbirtokot megvédeni vagy a földadó kérdéséhez hozzászólni. És, t. ház, habár mély tisztelettel vagyok a pénzügyminister ur iránt, ezt az utasítást, ezt az intelmet a magam részéről el nem fogadhatom, hanem ugy érzem, hogy nekem ugyanannyi jogom és jussom van itt a kisbirtok érdekében és a parlamentben a szőnyegen levő bármely kérdéshez meggyőződésem, nézetem és tudásom szerint szólni, (Helyeslés balfelöl.) mint a parlament bármely tagjának, ha az olyan boldog is, hogy egyúttal egy százezerholdas uradalomnak a birtokosa. De már azon a cziinen is jogot formálok ahhoz, hogy a kisbirtok érdekében felszólaljak, mert a kik engem megválasztottak és ide küldtek, azoknak a zöme kisbirtokosokból áll, és ezek joggal elvárják tőlem, hogy akkor, a mikor a mai adórendszerben, különösen a földadórendszerben olyg égbekiáltó viszásságokat, oly égbekiáltó igazságtalanságokat tapasztalunk, a melyek okozták és okozzák, hogy a kormánynak az ország közállapotairól szóló kimutatása szerint esztendőnként átlag 20.000 kisbirtokos megy tönkre, ezen igazságok ellen szót emeljek, a mikor erre alkalom van és a mikor a t. többségtől függ, hogy ezen igazságtalanságok a most napirenden levő adójavaslatok által kíküszöböltessenek. De én, t. ház, mégis a szivemre vettem Wekerle Sándor t. pénzügyminister ur intelmét, és belátván az ő nagy szellemi felsőbbségét, a mikor ez az intelem elhangzott, még aznap vonatra ültem, lementem választókerületembe, sorba jártam választókerületem kilencz községét és ama kisbirtokosokat értekezletre, tanácskozásra egybehiván, hogy ő tőlük, saját szájukból halljam meg majd, mennyiben igazak azon állitások, melyek szerint ez a javaslat az adókataszter kiigazitásáról jó és helyes, mennyiben igaz az az állítás, hogy ez az adó javaslat a kisbirtokosok adóját leszállítja és a mennyiben nem igaz a mi állitásunk, mely szerint a földadónak 25 °/o-ról 20-ra való leszállítása daczára a kisbirtokosok adóterhe nőni fog, a nagybirtok adóterhe pedig kisebb lesz. Az én kerületemben van egy község, Tömörkény. Ebben a községben a következő felvilágosítást adták nekem: Ugy vannak ők ennek a dicső nemzeti kormánynak az ajándékaival, hogy bátran elmondhatják róluk: adtál Uram esőt, de nincs benne köszönet. A pénzügyminister ur néhány hónappal ezelőtt a parlament elé hozta a II. osztályú kereseti adó eltörléséről szóló javaslatot. A t. képviselőház szívesen hozzájárult, mert a legszegényebb emberek adóterhen némileg enyhített. Azonban mi történt? Az, hogy a pótadókkal amúgy is szörnyen sújtott községekben a 10 koronán aluli lakosok kereseti adóját eltörölték és igy nem maradt a községi adófizetésre adóalap, vagyis a 10 koronánál többet fizető községi lakosokra rótták a fölemelkedett községi adót. (Zaj.) Már pedig, aki Magyarországon 10koronánál több adót fizet, az még nem tartozik a latifundium-tulajdonosok közé, az még ágrólszakadt szegény ember lehet, a kinek sorsa, merem állítani, rosszabb, mint a földmivesmunkásé, (Ugy van! balfelöl.) mert ennek semmije nincsen, nem veszíthet semmit; de a kinek 1—2—3—5 — 10 vagy akár 20 hold földje van, annak élete örökös remegés és félelem, mert az ki van téve a takarék és más uzsorások, s az állami végrehajtók zaklatásának. (Igaz! Ugy van!) Már most mi történik? Tömörkény község a II. osztályú kereseti adó eltörlése után veszített bevételeiből 1700 koronát. Ezt az 1700 koronát kénytelen volt a 10 koronánál több