Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-411

340 kii. országos ülés 1909 február 5-én, pénteken. mam kiismerni bajaikat, kívánságaikat, s igy hivatottnak érzem magam arra, hogy az ő kívánságaikat, bajaikat itt a képviselőházban előadjam. S ebben a tekintetben nem gátol engem Wekerle Sándor ministerelnök urnak azon nyilatkozata sem, a melyet az általános vita során tett, hogy azok a képviselők, a kik nem kisgazdák, ne foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, hanem küldjenek ide olyanokat, a kik ennél a kérdésnél érdekelve vannak. Azt mondotta ugyanis a ministerelnök ur 1909. évi január hó 28-án, hogy (olvassa) : »Nem kicsinylésképen mondom ezt, hanem inkább arra vonatkozólag, hogy egyes oly képviselő urak, a kik a kisbirtok állítólag sértett érdekeinek képviselőiként szerepelnek itt, talán annak a földbirtoknak és annak a kisbirtokosnak az érdekét inkább méltóztatnának azokra bizni, a kik e kérdésben tényleg érdekelve vannak*. És ezt a kijelentést, a mely homlokegyenest ellenkezik a parlamentarizmussal, a képviselői jogokkal és kötelességekkel, a koaliczió élénk helyesléssel fogadta, sőt még Búza Barna t. képviselőtársam azt mondotta, hogy : fogadatlan prókátorok!« Azok, a kik választások utján kaptak megbízást arra, hogy a törvényhozásnak tagjai legyenek, és a kik az összes választóktól, tehát a kisgazdáktól is megbízást kaptak arra, hogy érdekeiket itt a törvényhozás termében képviseljék, azok nem fogadatlan prókátorok, azoknak joguk és kötelességük a kisgazdák érdekeit védeni. Ebből a szerintem helyes szempontból kiindulva nem érzem magam feljogosítva arra, hogy Wekerle Sándor ministerelnök urnak útmutatását kövessem és azért, mert nem vagyok kisgazda, ne szóljak a szőnyegen lévő kérdéshez. Abból a rengeteg sok panaszból, a melyről tudomásom van, legelső sorban azt emelem ki, hog}? a mi adórendszerünknek igazságtalansága, rendezetlensége leginkább abból áll elő, mert rendkívül nagy a bizonytalanság, adótörvények tömkelegében és az adók sokféleségében jóformán senki sem, talán némely községben még a jegyző sem tud eligazodni, s igy nincs módjában az adózó közönségnek ellenőrizni azt, hogy rájuk jogosan vetették-e ki az adót, vagy nem. Gyakorlati tapasztalatból mondom, hogy az adónemfizetések, az adóvégrehajtások, az árverések oka leginkább az, hogy az illető adózó nem tartja jogosnak az adót, azt hiszi, hogy jogtalanul sújtották annyi adóval és épen azért nem fizet készségesen. Ha a mi adórendszerünk tiszta, világos, egyszerű, mindenki által érthető volna ; ha abba ennélfogva mindenki vagy legalább a közönség legnagyobb része belenyugodnék, akkor az az általános kedvetlenség és gyűlölködés, a mely az adózási rendszer ellen mutatkozik, nem volna meg. Ez a bizonytalanság onnan is áll elő különösen a földadónál, mert a kinek földje van, nem csupán földadót fizet, de sok más járulékot, és ha maga a földadó nem változik, a pótlékok, járulékok annyira változnak, hogy megtörténhetik, hogy pl. 20 katasztrális hold föld után ma fizetek 50 forint adót és a jövő esztendőben már 80 forintot fizetek és igy az adózó alany nem tudja megmagyarázni, honnan áll ez elő, (Mozgás.) ez pedig előáll, mert nemcsak földadót kell fizetni, hanem fizetni kell nagyszázaléku községi adót, a mely évenként változik, mezőrendőri adót, útadót, betegápolási költséget, iskolaadót, egyházi adót, ármentesitési adót, a melyek mindig változnak. Már most azt tartanám igazságosnak, hogyha a hozadéki adók a hozadékhoz mindig alkalmazkodnának, minden évben, mert ha nem alkalmazkodnak, előállanak azok az aránytalanságok, a melyekből egy példát most mindjárt felhozok. Egy kunszentmártoni lakosnak, Ambruzs Joakimnak nem volt más vagyona, mint 200 négyszögöl erdeje. Ennek nem volt több kataszteri jövedelme, mint 60 fillér. Ez után körülbelül 15 fillér volt a földadó, és erre a földre, a melynek kataszteri tiszta jövedelme 30 krajczár, éveken keresztül több mint 12 forint adót vetett ki az állam, község, stb. Éveken keresztül azért a földért, a mely testvérek közt 20 írtnál többet nem ér, az a szegény ember kénytelen volt évenként több mint 12 irtot fizetni. Eljött hozzám és kisült, hogy mindazok az adók, a melyeket rajta behajtottak, törvényen alapultak, a 30 krajczáros kataszteri tiszta jövedelem után 12 frt közterhet hajthattak be rajta évenként. Ezt annak bizonyítására hozom fel, hogy a hozadéki adónál az adónak mindig alkalmazkodnia kell a tiszta jövedelemhez. Tehát az, a ki helyes adóreformot akar csinálni, necsak arra vigyázzon, hogy a földadó arányban legyen a tiszta jövedelemmel, de arra is vigyázzon, hogy a pótlékok, a melyek sokszor többet tesznek ki, mint a földadó, szintén arányban legyenek. Felhozok még egy másik példát. Megtörtént az, hogy egy a járásbíróság hatáskörébe tartozó birtokperben szakértők megállapították, hogy ennek és ennek a földnek évi tiszta jövedelme, nem kataszteri tiszta jövedelme, hanem a haszonbér alapján előállott tiszta jövedelme, mondjuk 18 írt. Arról volt szó, hogy nem az illető tulajdonos birja a birtokot, hanem más, és megállapították, hogy az illető tulajdonost mennyi elvont haszonnal károsították meg. Ezzel szemben az illető birlaló felszámította, hogy mennyi adót fizetett. Kisül, hogy a közterhek többre rúgtak, mint maga a tiszta jövedelem, — nem a kataszteri, hanem a tényleges tiszta jövedelem — tehát annak, a kinek nagyobb jogczime volt a birtokhoz, nem jár semmi, mert .a birlalónak tiszta jövedelemmel felérő kiadásai voltak közterhek czimén. Azt is megmondom, hogy ebből a nagymérvű közteherből óriási rész az ármentesitési költségekre ment, mert választókerületemnek egyik községében 6—8 frt ármentesitési költséget kell fizetni egy kat. hold után. Ennek a nagy bizonytalanságnak, rendetlenségnek egyik példája az, hogy az adókivető közegek felcserélik az ugyanazon nevű egyének adóját és miután különösen az Alföldön gyakran 2—3