Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-410

hlO. országos ülés 1909 február 4-én, csütörtökön. 333 gatást vagy lazítást találni — és Búza Barna barátomat szintén meghívták erre az ülésre, azonban ő jobbnak tartotta ezen az ülésen meg nem jelenni. Hédervári Lehel: Okos és óvatos volt! Sándor Pá! : De egybehívtak egy ülést nyolcz nappal később, a melyre ő hivta meg választóit. Itt megtörtént, (Halljuk I Halljuk!) hogy bizonyos kisded kellemetlenségei voltak, megzavarták a beszédét és nem tartották azt helyesnek . . . Buza Barna : Ezt is csak újságból olvasta ! Sándor Pál : Akkor, legnagyobb örömömre, itt van a lap t. képviselőtársaim rendelkezésére, nem darabont lap, hanem hazafias lap, a melynél Buza Barna a főszerkesztő-helyettes. (Derültség. Zaj.) Azonban nem hiába hoztam el ezen lapokat, ha már bujtogatással vádolt engem a t. képviselő ur. Erre pedig nekem felelnem kell. Ebben a lapban Buza Barna barátomnak a beszédében van egy pár passzus, a melyet le fogok szegezni. (Zaj.) Buza Barna: Állom is! Sándor Pál : Azt mondja Buza Barna t. barátom ebben a beszédében, hogy a ministerelnök, illetőleg pénzügyminister ur határozottan megígérte, hogy 26 milliós kontingenst kapunk a a kereseti adónál. Buza Barna : Huszonhat milliós alapon. Sándor Pál: Huszonhat milliós alapon ? (Zaj.) Én ezt nagy köszönettel kvittirozom a pénzügyminister urnak. Miután Buza Barna képviselő ur, a pénzügyi bizottság egyik lelkes tagja és a javaslatnak ismerője mondotta ezt, és miután a pénzügyminister ur ezt a függetlenségi pártban úgyis kijelentette, a mint Buza Barna t. képviselőtársam mondja, ennélfogva, miután mind a három lapban ez megvan, remélem, hogy a pénzügyminister ur ezt az igéretét be fogja tartani. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Szép a reménység! (Zaj.) Buzáth Ferencz: Égy kis módosítással! (Derültség. Zaj.) Sándor Pál: Akkor nem fogom elfogadni a javaslatot harmadszori olvasásban. Hát akkor, t. Buza Barna barátom, ha az csak kis módosítással fog megtörténni, legyen szives megmondani, vájjon mi bujtogattunk-e, vagy pedig ön ? Ha ön kilátásba helyezi, hogy 26 milliót kapunk, akkor hogyan elégedjünk meg 26 millió alattival ? Ha pedig a pénzügyminister ur nem Ígérte meg a 26 milliót, akkor mért viszi ön ki a nép közé, hogy 26 milliót kap ? Hát nem ez a bujtogatás, ha már bujtogatásról beszélnek ? Különben én ezt sem tartom bujtogatásnak. Az én t. barátom ezzel a bujtogatással ugy járt, mint báró Apor Károly. Talán ismeri t. barátom ennek a dolgát. (Halljuk! Halljuk!) Báró Apor Károly kopasz volt, de parókát viselt október 1-étől május 1-éig ; azonkívül viselt a 40-es években jó nagy Kossuth-szakállt. ö volt az első, a ki Magyarország letiprása után felajánlkozott Schwartzenbergnek, a ki akkor Magyarország kormányzója volt. S mikor meghívta Schwartzenberg őt ebédre, azt mondotta neki, hogy legalább azt a Kossuth-szakállt borotváltassa le ; és mikor báró Apor Károly megjelent leborotvált Kossuth-szakállával Schwartzenberg ebédjén (Zaj. Elnök csenget.), akkor egyszersmind, miután május elseje volt, levette a parókáját is, és Schwartzenberg nagy iszonyodással azt mondotta neki : Uram, ilyen lojálisnak önnek nem kellett volna lennie, hogy a haját is leborotváltassa ! (Élénk derültség.) Hát a mikor én láttam odamenni az egész néppártot, — a melynek erkölcsi alapját, mint már kijelentettem, tisztelem és becsülöm — mikor láttam odavonulni a néppártot a t. képviselő ur elé, és láttam az egész függetlenségi oldalt helyén ülve maradni, kivéve egy képviselőt, akkor gondoltam, hogy a t. képviselő urnak a néppárttal szemben még sem kellene annyira lojálisnak lennie, s annyira hangoztatnia Kossuth Lajos elvei ellen ott azokat a hangokat, a melyeket csak erről az oldalról (A néppártra mutat.) hallottunk. Miért, t. képviselőtársam ? Miért nem védi ön meg azt a magyar zászlót és miért hajlik inkább ide, a kik részben szintén ugyanazokat a dolgokat hangoztatták ? (Zaj.) Mert itt van a feljövő csillag, ide kell szitani: igy értettem t. képviselőtársam bujtogatását. (Zaj és derültség.) Arra, hogy nem volt bujtogatás, még egy pár komoly érvvel felelek röviden. Hogy legalább ígéretekben nem volt ez bujtogatás, és hogy volt nekünk jogunk beszélni, mutatja a következő : A ministerelnök ur (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) méltányos volt; bevallom őszintén : nagy különbség van azon törvényjavaslat között, a melyet beterjesztett, és azon törvényjavaslat között, a mely most igérot alakjában előttünk fekszik. Remélem, hogy ezen Ígéretek be fognak tartatni. Ne felejtse el a t. képviselőház, hogy mikor a törvényjavaslatot beterjesztette októberben, — és ebben a ministerelnök urnak nincs igaza, mert november 24-én az első felterjesztés már a kezében volt, tehát törődtünk vele — mikor tehát októberben beterjesztette e törvényjavaslatot, akkor ugy festett a törvényjavaslat, hogy a földadó leszállításával szemben a kereseti adó 5%-ot fog kitenni, plusz 40, és a jövedelmi adó szintén 5%, plusz 40, még bizonyos büntetésekkel és súlyos körülményekkel megsózva. Ma a törvényjavaslat egészen másként fekszik előttünk, és biztosítom a t. ministerelnök urat, ha azt, a mit hallottunk, oly irányban fogja meg is valósítani, akkor nemcsak el fogom fogadni, de azt fogom mondani, hogy igenis méltányolja a kereseti ágak kívánságát, s ezért nemcsak hogy ellene nem szegülünk a javaslatnak, nem daczolunk, nem bujtogatunk, hanem köszönettel fogjuk venni, hogy ezt a konnexust megtalálták. De ebből is láthatják, hogy azt, a mi történt, készséggel elismerem, hogy ebből az ország előtt sem akarok politikai tőkét kovácsolni. Ez nem politikai, ez gazdasági kérdés. (Ugy van !) A ministerelnök ur azokat a kívánságokat, a melyeket hangoztattunk, teljesítette ; nem le-