Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-409

320 W9, országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. ges az egész törvényjavaslatban, a mi egyezik az osztrákokéval, hogy Bosznia és Herczegovina sorsa felett a két állam törvényhozása, t. i. Ausztria és Magyarország törvényliozása fog majd dönteni. Azt mondja az osztrák ministerelnök ur : hiába hivatkoznak a magyarok a történelmi jogukra az semmi, mert az nem a rendelkezőrészben, hanem csak az indokolásban van benne, annak törvényes hatású ereje nincsen, az a lényeg, hogy a magyarok, akármit is beszélnek, döntőleg Bosznia és Her­czegovina sorsáról nem határozhatnak, csak akkor, ha ebbe az osztrák törvényhozás is beleegyezik. Valósággal lekicsinyli, kigúnyolja a mi tör­vényjavaslatunkat ; pedig mi olyan nagy garral hirdetjük, hogy történelmi jogunknál fogva Bosznia és Herczegovina a mienk és hivatkozunk arra, hogy benne van a királyi esküben stb. Szóval, a mikor alkotmányunkat támadja, a mikor ezt igy lekicsinyli az osztrák miniszterelnök ur, valóság­gal nemcsak történelmi jogunkat, hanem alkot­mányjogunkat is megtámadja. De e mellett mondott még egy fontosabb olyan dolgot is, a mi reánk nézve sérelem, mert, a mikor arról volt szó, hogy miér; van a magyar törvényjavaslatban hivatkozás ő császári és „apos­toli királyi Felségére, miért neveztetik 0 fel­sége igy, erre azt mondotta az osztrák minis­terelnök ur, hogy: »ez a czim az uralkodót, mint az osztrák-magyar monarchiának az ural­kodó jogara alatt alkotmányosan egyesitett ki­rályságok és országok képviselőjét jelöli meg ós ennek folytán megfelel annak a Magyarországon ugyan vitatott, de Ausztriában uralkodó fel­fogásnak, a mely szerint a monarchia harmadik állammal szemben egységes állami személy.« Azt mondja tehát az osztrák ministerelnök ur, hogy Ausztria és Magyarország az osztrák uralkodó felfogás szerint külállamokkal szemben egységes állam, sőt még Magyarországon sincs e kérdés tisztázva, itt is még csak vitatva van a dolog. Hoffmann Ottó: Osztrák hóbort! Farkasházy Zsigmond: Ezt vissza kell uta­sítani! Majd meghalljuk, hogyan lesz vissza­utasítva. Bozóky Árpád: Elvárom a ministerelnök úrtól, hogy az osztrák ministerelnök e kifeje­zését a lehető leghatározottabban vissza fogja utasítani. Farkasházy Zsigmond : Reméljük! Bozóky Árpád : Azután megjósolja nekünk az osztrák ministerelnök ur, hogy mi lesz Boszniá­val és Herczegovinával. Azt mondja, hogy Bosz­nia és Herczegovina a monarchiának sem az egyik, sem a másik részébe birtokjogilag nem kebeleztetik be. Azt mondja, hogy e területek sem Magyarországba, sem Ausztriába nem ke­beleztetnek be. Nem történt — úgymond — semmi, csupán az, hogy egy összeköttetés léte­síttessék, a mely eddig tényleg nem állott fenn, hanem kizárólag csak arról volt szó, hogy meg­felelő formában kifelé is proklamáltassék az összeköttetés állandó természete és hogy az a birtokszerzés, a melynek állandó jellegét illetőleg kezdettől fogva nem lehetett kétség, formálisan, jogilag is, mint végleges és definitív deklarál­tassék. Azt mondja tehát az osztrák ministerelnök ur, hogy Bosznia és Herczegovina sorsában nem történt semmi változás, csak az, hogy a mi ed­dig tényleges állapot volt, most jogi állapot lesz és ez a jogi állapot most kifelé is véglegesnek deklaráltatik. Azt is mondja, hogy Boszniát és Hercze­govinát mind a két állam fizikai és gazdasági eszközeivel szerezték — furcsa értelmezése a közös védelmi kötelezettségnek — és tartották meg a monarchia részére. A megszállás és az átvétel is az osztrák-magyar monarchia és ennek nevében Ausztria császára, Magyarország apostoli királya által hajtatott végre; nem történelmi tények alapján, melyeknek terület­jogi szabályozását ma már teljes biztossággal nem lehet megállapítani, hanem egyedül és kizárólag hivatkozással a közvetetlen jelen poli­tikai kényszerűségre ruházták át a monarchiára a két^ tartomány tulajdonjogát.« És mikor az osztrák ministerelnök ur Bosznia-Herczegovina önkormányzatáról beszél, azt mondja, hogy annak lesz provincziális önkormányzata, lesz talán még külön bosnyák állampolgárság is, szóval, t. képviselőház, mind­ezekből azt a következtetést lehet levonni, hogy Bosznia-Herczegovinának államjogi kérdését ugy akarják elintézni, hogy az továbbra is az osztrák-magyar monarchia egy közös területe legyen, hogy az továbbra is közösügy legyen. Szóval, t. képviselőház, elértünk oda, hogy hiába jutott a függetlenségi párt többségre, ennek a pártnak, a mig uralmon lesz, az lesz a kötelessége, hogy a közösügyeket szaporítsa. (EüenmondásoJc.) Markos Gyula : Bolond beszéd! Elnök (csenget): Markos Gyula képviselő urat figyelmeztetem . . . (Zaj.) Bozóky Árpád : Én, igen t. képviselőház, azt látom . . . (Folytonos zaj.) Elnök (többször csenget): Markos Gyula képviselő urat figyelmeztetem, hogy tartózkod­jék ilyen imparlamentáris kifejezésektől, külön­ben rendre fogom utasítani. Tessék folytatni. Bozóky Árpád: T. képviselőház, én látom azt, hogy az osztrák ministerelnök ur hogyan gondolja Bosznia-Herczegovina kérdését elinté­zendőnek. Látom az ő beszédéből azt, hogy ő egy közös tartományt gondolt fentartandónak és e szerint a közös ügyeket- akarja állandósí­tani, szaporítani. Hát, t. képviselőház, én nem mondom, hogy ez a szándéka sikerülni fog, csak azt állítom, hogy jelenleg ez a terve az osztrák köröknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom