Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-409

314 409.országos ülés W09 február 3-án, szerdán. Bizonyára sokan ülnek itt a képviselő urak között oly birtokosok, a kik maguk keresztül estek e tényen és nem vették észre, hogy pl. a csalárdságok mily nemével találkozunk az értékesitésnél. Méltóztassék csak egy tételt nézni. A ki Magyarországon pl. czukorrépát vagy burgonyát szállít szeszgyárba vagy keményítőgyárba, az tudni fogja, hogy ha az u. n. »Schluss«-ra kötlevél mellett szállít, a. kötleveiben benne van, hogy 100 métermázsa mellett öt métermázsa, vagyis 100 kilónként öt kiló túlsúlyt kell adnia, mely az u. n. földiátapadást pótolja. . . Ezt a magyar ember ugy érti. hogy ha 100 métermázsa répa vagy burgon}^ után akar pénzt kapni, akkor 105 métermázsát kell beszállítania. Méltóztassanak azonban csak egyszer ilyen elszámolást kezükbe venni és meglátják, mire jutnak rá e csekély tételnél, hiszen ez tényleg csekélység, önök 1050 métermázsa répát vagy burgonyát szállítanak be. Azt hiszik, hogy 1000 métermázsa után kajonak pénzt. A számadás azonban ugy szól, hogy levonnak az 1050 métermázsából 5%-ot és akkor méltóztatik megtudni, hogy csak 997'5 métermázsa után kapnak pénzt és hogy e kis számadási differenczia 1000 métermázsánál 2-5 métermázsa. Mindezeket azért mondom el, mert vannak bőven oly terek, a hol a földbirtokososztályon segíteni kellene más törvényhozási intézkedésekkel is. Ma azonban csak a földadó kérdése van előttünk. Segítsünk tehát ezen a területen, de kérdezzük meg magunkat, hogy miképen segítsünk? A képviselőházban elmondott beszédek után nem lehet kétségünk az iránt, senki sem czáfolta meg, hogy a nagybirtok viszonylag Magyarországon kétségtelenül kisebb terhet visel, mint a közép- és kisbirtok. Maga a pénzügyminister ur múltkori beszédében ezt ünnepélyesen hangoztatta is, de az előttünk lévő adatok.légiói igazolják, hogy ez így van és hogy itt a legborzasztóbb visszaélésekre és izgatásokra okot szolgáltató oly igazságtalanságoknak vagyunk tanúi, hogy a mesgyés szomszédosa a nagybirtokosnak 2—3—4-szer akkora kataszterjövedelemért fizet, mint a mennyi után a nagybirtokos adózik. Ezeket az állapotokat gyökeresen és mentül előbb orvosolni kell. Hol merülnek fel ezek a visszaélések ? Tudomásom és az itt előadott hitelt érdemlő statisztikai adatok szerint előfordulnak a hitbizományi birtokoknál, a külföldiek kezében levő latifundiumoknál, holtkézen levő birtokoknál és a többi latifundiumoknál általában. Mi volna •tehát az első lépés, a mit tennünk kell, hogy ezen a bajon segítsünk % Hitem és meggyőződésem az, hogy ha a kataszter kiigazitására egyáltalában szükség van, a mint a t. képviselőház hangulata után ítélve szükség van, akkor a kataszteri kiigazításnak elsősorban ezen birtokokra kell vonatkoznia, ä hol ezen aránytalanságok és visszaélések nap nap mellett szemet szúró módon ugy fordulnak elő, hogy a szegény nép ereiben fellázítják a vért, mert olyan kiáltók és horribilisek ezek az igazságtalanságok. Érintettem a holtkézen levő birtokokat is. Érintettem azért, mert én épen ennél a pontnál a felekezeti izgatásnak is ki akarnám venni a fulánkját és mert helyesnek tartanám azt, hogy ha más téren nem nyújthatunk megnyugvást, legalább a kataszteri kiigazításnak hivatalból elrendelendő módjával nyújtsunk .segédkezet arra, hogy ezek a mindnyájunk által ismert, kiáltó visszaélések orvosoltassanak. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Itt vagyunk t. ház & hitbizományok kérdésénél. Azt hallom, hogy a hitbizománynak konzerváló hatása és ereje van. Én azonban ezt a hatását a hitbizományi birtoknak eddig felfedezni nem tudtam. A hitbizomány — és most a családi hitbizományok intézményéről beszélek — nem magyar keletű instituczió. Külföldi termék ez és azok a hitbizományok, melyek a messze múltban adattak, a melyeknek ma 2,300.000 hold a területük, nem hazafias érdemek jutalmazásául szolgáltak (Igaz ! ügy van! balfelől.) és alig tudunk kivételt, a hol ilyen jogczimet találunk. A hitbizomány társadalmi, gazdasági és közjogi anakronizmus a mi birtokviszonyaink között. Baross János: Meg kell reformálni! Polónyi Géza : Meg is kell szüntetni, örülök, hogy t. képviselőtársam jelen van, mert épen az ő eszmemenetével foglalkozom, a ki nagy konzerváló hatást tulajdonított a hitbizományoknak, és hogy előre is megnyugtassam, oda konkludálok, hogy én, a mióta gondolkozni tudok, a családi hitbizományoknak eltörlése mellett voltam, vagyok és maradok azzal a nyílt tendencziával, hogy ha van hitbizományra szükség, az ne a nagybirtoknak legyen, hanem a földmives-osztálynak legyen privilégiuma, (Helyeslés.) mely konzervál hazafias és munkás erőt a nemzet számára és megment minket a kivándorlástól. De addig is, mig ez a reform más oldalról következik be a családjog kérdésével kapcsolatban, szíves segítségét kérem az agrárius tábornak arra, hogy váltsák be készpénzre azt az ígéretet, hogy ténjdeg a kisbirtokos helyzetén segiteni akarunk és a kisbirtokos vállairól áthárítjuk a terhet azon vállakra, a melyek azt jobban bírják. Ennek egyik kimagasló tényezője annak a kataszternek a kiigazítása, a melynek — hogy a pénzügyi hatásáról is beszéljünk — ugy kell Magyarországon megindulnia, hogy az elsősorban a hitbizományok nagybirtokosait érje, mert egyébtől eltekintve, a hitbizománynak, ha konzerváló hatással bír, a történelmi múltnál fogva más jelentősége nem lehet, minthogy konzerválja azokat az erkölcsöket, a melyek a nemzet ellen használtatnak ki ; ilyenek konzerválására pedig nekem és azt hiszem a nemzetnek is, szüksége nincs. .. A hitbizományi birtok gazdasági anakronizmusa ott jelentkezik, a hol az illető birtokos