Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-409

í-09. országos ülés 1909 február 3-án, szerdán. 305 koronácskának megtérülését jelenti, ugy hogy a ki ezek után is azt hiszi, hogy a t. pénzügyminister ur egy fityinget is vesziteni fog, az óriási tévedésben van. De ki fogom mutatni beszédem folyamán, hogy nemcsak hogy veszteség nincs, hanem mérhetlen nagy adóemeléssel állunk szemben. Ezért már a földadónál is bizonyítani fogom, hogy itt abszolúte nem lehet arról beszélni, hogy valami veszteség érhetné a kincstárt, a mit különben, ha megtörténhetnék, nagyon zokon vennék a pénzügyminister úrtól, mert e veszteséget valahonnan fedeznie kellene, az pedig nem jelentene mást, mint a fogyasztási vagy a forgalmi adó felemelését, ez pedig veszélyesebb lenne, mintha az egyenes adókat meghatározott összeg erejéig emeljük. Én tehát mély tisztelettel kérem a pénzügyi szakembereket ezek figyelembevételére, szakértelmük telántetében azonban egy megjegyzést talán szabad megkoczkáztatnom és ez az, hogy magam hosszabb idő óta foglalkozom e törvényjavaslatokkal, igyekeztem igazán szorgalommal megtanulni ezt az egész adórendszert és legjobb igyekezetem daczára magam is kénytelen vagyok azt a konczessziót tenni, hogy most is a kezdet elején állok, és bátran merem állítani, hogy meggyőződtem arról, hogy ez adóreform egyik legnagyobb baja, hogy a képviselőházban talán a pénzügyminister és a karzaton levő egy ur kivételével, ezekről a reformjavaslatokról oly szakszerű felfogása valakinek itt e házban, a mely igényt tarthatna tekintélyre és elismerésre, aligha lehet, olyannal e házban alig találkozhatunk. Akkor tehát, a mikor beszédem folyamán egyik vagy másik képviselőtársam tévedéseit igyekezem felvilágosítani, ne méltóztassék ezt olybá venni, mintha keserű szemrehányást akarnék az illetőknek tenni, csak kijuttatom mindenkinek a részét abból, a miből magamnak is részt követelek. Itt állunk egy másik tételnél, vagyis a 14 millió korona földadó veszteségnél. A pénzügyi bizottság jelentésében ugyanis itt már egészen konkrété találkozunk azzal, hogy hisz magánál a földadónál 14 millió korona veszteség fog előállani. Ugyan, t. előadó ur, ha kezembe veszem a javaslatot, én erre ebben abszolúte nem tudok rájutni, mert a dolog ugy áll, hogy az 5.5%-os leszállítás csak ott és akkor következhetik be, a hol és a mikor a kataszteri kiigazítások már be vannak fejezve, (Mozgás.) más szóval, de nem adófinancznyelven beszélve, addig nem fogok kevesebb adót fizethetni, a míg a kataszterem kiigazítva nincs. Sándor Pál: Ez igy van ! Polónyi Géza: Ugy-e így van ? Ez tiszta beszéd. Vagy még világosabban szólva, az 5.5% leszállítás általánosságban az országban nem állhat be addig, a mig 1913-ban az egész kataszteri kiigazítás végrehajtva nincs, mert ott is, a hol ez a nagy kataszteri kiigazítás nem lesz végrehajtva, a hol sem a művelési ágban változás nem lesz, sem uj osztályba vagy jövedelmi fokozatba való sorolás nem lesz, elő kell állnia az 5.5% leKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. szállításnak. De mikor ? Akkor, a mikor már az általános kataszteri kiigazítás be lesz fejezve. Mikor fogja tehát a kincstár elveszteni a 14 millió koronát ? Állapítsuk ezt meg, mert ez összefügg a kontingens kérdésével. A kontingens kérdése pedig előttem igy áll. (Halljuk! Halljuk) A t. pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság 74 niillió koronában kontingentálja a földadót. A földadó azonban a 31. §. világos szövege szerint nem az előirt adót, hanem a bevételezett 74 millió földadót jelenti, mert csak akkor van a kontingens elérve, ha 74 millió korona tényleg befolyt és csak azon esetre van leszállításnak helye, ha maga a földadó kontingense egy fél százalékkal leszállítható. Helyes számítás szerint tehát akkor lehetséges a kontingens-leszállítás, ha 74,370.000 korona folyt be. Ebbe beszámítható . . . Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Beszámítandó ! Polónyi Géza: Hát beszámítandó ! (Derültség.) Ha csak ezek a nüánszok választanak el minket, akkor roppant hamar kiegyezhetünk, mert én mindjárt konczedálom, hogy beszámítandó. De mennyi lesz ez a beszámítandó dolog ? A javaslat szerint az ármentesitésekkel járó vízkárok megtérítése és az elemi csapások czimén való kár leírandó. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Es a maximális megterhelés ? Polónyi Géza: Megengedem. Hát mennyire számitjuk ezt ? A javaslat indokolása szerint 5,800.000 koronára. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Csak a restituczió ! Polónyi Géza : Hát mennyit számit hozzá a pénzügyminister ur a maximális megterhelés czimén ? Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Két milliót! Polónyi Géza". Akkor ez már 8 millió kerekszámban. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : És az elemi károk % Polónyi Géza". Az elemi károkba számítja a pénzügyminister ur a vízkárokat és az elemi csapásokat 5,800.000 koronában. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Dehogy! Polónyi Géza". Engedelmet kérek, én csak a javaslat indokolása szerint beszélek. A pénzügyminister ur ugy látom ideges és nem tudja, hogy hova akarok konkludálni. A 31. §-ban ugyanis az adóleirások nincsenek benn. Azok nem fognak beszámíttatni a kontigensbe, ugy-e bár t. pénzügyminister ur % Legalább a 31. §-ban az adóleirásokról szó sincs. Ha azonban e felett disputálunk, kénytelen vagyok felolvasni (olvassa) : »Az elemi kár czimén történő leírások, valamint a vízszabályozási társulatoknak járó visszatérítési összegek a 74 millió koronába beszámitandók.« Másnak beszámítását ez a szakasz nem rendeli el. 39