Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

276 hO&. országos ülés 1909 január 30-án, szombaton. Elnök : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, feltett szándékom volt, hogy Búza Barna t. képviselőtársamnak tegnapi elmésségeit, a melyeket adóreformvitának óhajtott feltüntetni, szó tárgyává ne tegyem ; de miután ő maga volt szives felhívni magára a figyelmemet, méltóztassék megengedni, hogy legalább pár szóval reflektáljak tegnapi beszédére. Búza Barna t. barátom és képviselőtársam példáját szolgáltatta annak, hogy hogyan kell eljárni akkor, a mikor az ember magát nem érzi eléggé nagynak arra, hogy a hangja messze elhallassék. Ö azt a módszert követte, hogy ha rövid az érv, toldd meg egy gorombasággal, ö elmés felszólalásában, a melynek sok mindenhez volt köze, de az adóreformhoz volt legkevesebb köze, az ország lakosságának túlnyomó részét lebecsüli és lekicsinyli. Makulaturapapirnak n}

7

ilvánitotta pl. az ország legtekintélyesebb testületeinek összes felterjesztéseit, a melyekkel ezen adóreform ellen éltek. A kereskedelmi kamarák, az ügyvédi kamarák, a városok, a városi lakosságok, a különböző ipartestületek összes feliratait ő mind pakkoló papirosnak minősítette, a mivel egyúttal megmagyarázta nekem azt, hogy honnan van az a rendkívüli rokonszenv, a melylyel iránta, mint hallom, a sátoraljaújhelyi iparos és polgári elemek viseltetnek. (Derültség.) De, t. képviselőház, Búza Barna t. képviselőtársam Sándor Pál ellen azt a merész kijelentést koczkáztatta meg, hogy ő rosszhiszeműen járt el a javaslat elbírálásánál, ugyanakkor pedig olyan érveléseket hozott fel, a melyek legalább is meglepők valaki részéről, a ki magát jóhiszeműnek kívánja feltüntetni. Példának említem fel azon apodiktikus kijelentését hogy ezen törvényjavaslat a kisgazda adóját harmincz százalékkal le fogja szállítani. Hát én kérem a mélyen tisztelt képviselőtársamat arra, hogy legyen szives megkérdezni valakitől, a ki e törvényj avaslatokat elolvasta, vájjon igaz-e, hogy ez a törvényjavaslat akár a kisgazdának, akár bárkinek az adóját leszállítja ? De, t. képviselőház, itt van egy másik bizonyíték arra, hogy t. Búza Barna képviselőtársam inkább a gorombáskodás terén, mint az adójavaslatok tanulmányozása terén tüntette ki magát, hogy t. i. ellentétet kíván feltüntetni a városok és a lakosság felterjesztései között, mert a városi lakosság adójának emelkedéséről panaszkodik, a városok maguk pedig a pótadó csökkenéséről panaszkodnak. Hát, kérem, kérdezze meg valakitől, a ki e törvényjavaslatokat elolvasta, vájjon lehet-e ebben ellentétet találni, vagy igenis, összefér-e a kettő egymással ? T. képviselőtársam talán nem tudja, hogv a városi lakosok a jövedelmi adó emelkedéséről panaszkodnak, a jövedelmi adó pedig a pótadó emelkedését kizárja, tehát a városok igenis kedvezőtlenebb helyzetbe juthatnak az adóemelkedés daczára, mivel a pótadót nem lehet a j övedé mi adóra is kivetni. Sándor Pá!: Ezt ő nem tudja. Nagy György". Sátoraljaújhelyen bizalmatlanságot szavaznak Búzának. Nem lesz ott választás a nélkül, hogy ott ne legyek. Buza Barna : Ott volt Debreczenben is ! Elnök (csenget): Kérem, ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a tanácskozás menetét. Ezt tiltja a házszabály. Farkasházy Zsigmond: Visszatérek a t. ministerelnök urnak azon érveire, a melyekkel azt akarta bizonyítani, hogy a javaslat védi a kisemberek érdekét. Hivatkozott a minsterelnök ur arra, hogy a javaslat a létminimum és az adóprogresszió alapján áll. Ezzel szemben egyszerűen konstatálni akarom, hogy ezekben a törvényjavaslatokban a létminimum és az adóprogresszió nincsen meg nagyobb mértékben, vagy pedig csak igen kevéssel nagyobb mértékben van meg, mint az eddigi adótörvényben. Ezért ha az itt szőnyegen lévő törvényjavaslatokat olyanoknak lehet feltüntetni, mint a melyek a létminimumon és a progresszión alapulnak, akkor ugyanezt lehet mondani eddigi adórendszerünkre is. Bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, a mit úgyis tud mindenki, a ki e kérdéssel foglalkozott, hogy a IV. osztályú kereseti adónál eddig is volt bizonyos létminimum és bizonyos progresszió, ugy szintén az általános jövedelmi pótadónál is találunk létminimumot és progressziót; de azért kérdem, van-e ember, a ki ennélfogva joggal azt mondhatná, hogy eddig a magyar adózási rendszernek alapja a létminimum és a progresszió volt ? A ház előtt fekvő törvényj avaslatokban egyedül és kizárólag a jövedelmi adónál található meg a létminimum és a progresszió, de nem az összes egyenesadójövedelemnél, a mely körülbelül 240 milliót tesz. Ehhez jön körülbelül 80 millió pótadó, a melynél szintén nincsen létminimum és progresszió és igy ez összesen 320 milliót tesz ki. A jövedelmi adó bevételét 40 millióban kontemplálja a minister ur és csak ennél van biztosítva a progresszió és a létminimum. Túlzás tehát az, a mit a ministerelnök ur mond, mert tény az, hogy ez a reform az egyenesadóknak alig hogy egy nyolczad részénél hozza be a létminimumot és a progressziót, a többi marad egyenlőtlen és iránytalan, illetve depresszív. T. ház ! Azt mondotta ismételten a t. minister ur, hogy a földadónál és a többi reáladóknál nem volt lehetséges a létminimum és a progresszió biztosítása. Hogy miért nem volt lehetséges, azt sem a házban, sem azon kivül nem indokolta. Azt az egy érvet hozta fel, hogy létminimum és progresszió a földadónál sehol a világon nincsen. Hát ez először is nem áll, mert az angol földadónál igenis van 1600 koronás létminimum. De azonkívül is igen helytelen okoskodás az, hogy nem valósitható meg valami azért, mert eddig még nem volt. Ha ezt az elvet elfogadjuk, akkor tulaj donképen kizárjuk a haladást, akkor mindig csak olyasvalamit lehetne csinálni, a mi már volt, holott jól tudjuk, hogy az emberiségnek és a nem-