Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

k08. országos ülés 1909 január 30-án, szombaton. 273 melyek körül a közérzés, a közérdeklődés épen akkor konczentrálódik. Tudjuk, hogy most az egész közvélemény, a parlamenti és politikai érdeklődés egyetlenegy nagy kérdés felé terelődik, oly kérdés felé, a mely az ország sorsát és gazdasági életünket, de közvetlenül parlamenti életünket is messze kihatóan befolyásolja. Ez a kérdés tudvalevőleg a nemzeti bank felállításának kérdése, és tudjuk azt, hogy ma tulaj donképen a közvéleményt és a politikai életet más kérdés, mint a nemzeti bank kérdése, nem érdekű, sőt ez a kérdés annyira a közérdeklődés középpontjába van állítva, hogy magának a kormánynak és a többségnek helyzete is ezáltal válságosnak tekinthető. Az sem egészen bizonyos, vájjon ebben a perczben politikailag jogositva van-e a t. kormány arra, hogy ezeket a törvényjavaslatokat, a melyek hosszú évtizedekre szabályozzák Magyarország adó- és pénzügyeit, itten előtérj eszsze és képviselje. Mikor egy lappangó kabinetválsággal állunk szemben, akkor ilyen nagyjelentőségű törvényeket itt képviselni és tárgyaltatni, azt hiszem, nem egészen parlamentáris dolog. Parlamentáris országokban ilyen esetben az a szokás, hogy vagy szüneteltetik a parlament működését vagy pedig olyan törvényjavaslatokkal és tárgyakkal foglalkoztatják a parlamentet, a melyekre nézve nagy nézeteltérések nem forognak fenn sem a politikai körökben, sem a közvéleményben, a melyek tulaj donképen a parlament technikai életműködéséhez tartoznak. Ez alatt alkalma van azután a politikai élet mozgalmainak kialakulni, ugy, hogy nem fordulhat elő az a sajnálatos eset, hogy itt nagyfontosságú törvényjavaslatok közérdeklődés teljes hiányával tárgy altatnak. Hogy pedig nemcsak etikai szempontból kifogásolható az, hogy a t. kormány ezeket az adójavaslatokat mintegy ágyutöltelékképen, időnyerés és a parlamenti válság elodázása czéljából tárgyaltatja, azt mutatja az a tény, hogy itt ilyen nagyfontosságú javaslatokat tulaj donképen üres padsorok előtt tárgyalunk, a legérdekesebb, a legfontosabb beszédek elhangzanak, a nélkül, hogy a vitatkozásnak, a meggyőzésnek eszközeivé lehetnének és a tulajdonképeni politikai élet odakünn folyik a folyosókon, a hol igazán heves érdeklődéssel tárgyalnak kérdéseket, ütköznek össze érdekek és törekvések, mig idebenn a javaslatok körül való érdekes és komoly felszólalásokat csak egy-két elbúsult mameluk hallgatja meg, (Derültség.) abban a tudatban, hogy neki kötelessége ezeket a beszédeket elszenvednie. Igaz, hogy ezeken az ügybuzgó és áldozatkész képviselőtársaimon kivül a ministerelnök ur is olyan figyelmes, hogy az ő törvényjavaslatairól elhangzó beszédeket meghallgatja. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a t. ministerelnök urnak ez az elismerésre méltó figyelme is csak olyan, mint az anyának a részvéte és szeretetteljes türelme, a melylyel vézna gyerJEÉPVH, KAPLÓ. 1906 —1911. XXIII. KÖTET. mekének betegségét kénytelen kisérni. (Derültség a halközépen.) Annyival inkább sajnálom, hogy így érdeklődés hiányában folyik ezen fontos törvényjavaslatok tárgyalása, mert el kell ismernem, hogy az itt történt felszólalások túlnyomó részében igen tartalmasak, igen tárgyilagosak és igen érdekesek voltak eddig. Zakariás János : Az eddigiek! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Igen, az eddigiek! Nekem ezen felszólalások ellen csak egy kifogásom lehet, és ez az, hogy talán majdnem kivétel nélkül egyoldaluaknak kell ezeket a felszólalásokat tartanom, azaz olyanoknak, a melyek bizonyos politikai, társadalmi vagy gazdasági szempontokat helyeztek előtérbe és ezen érdekek szemüvegén át egyoldalulag tekintették csak a szőnyegen lévő törvényjavaslatokat. Különösen láttuk az agrár és merkantil törekvéseknek heves összeütközését, még pedig oly heves összeütközését, hogy előfordult az is, hogy tulaj donképen a szőnyegen forgó törvényjavaslatról nem is volt szó, hanem inkább csak ezekről a külső, gazdasági és társadalmi törekvésekről, a metyek itt maguknak a megnyilatkozásra alkalmat vettek. Én, t. képviselőház, sem agrárista, sem merkantilista nem vagyok. Én sem a városi, sem a vidéki lakosság érdekét itt egymás fölé helyezni nem akarom, és ép azért állítom, hogy egészen objektíve, elfogulatlanul kívánok a javaslathoz hozzászólani. Megengedem azt is, a mi a t. ministerelnök urnak a legfőbb panasza volt, és a mit állandóan a házban és a házon kivül is hangoztatott, hogy t. i. talán nem egészen jogosult érdekek és törekvések is idéztek elő heves agitácziókat abból a ezélból, hogy a maguk érdekeit ezen javaslatokkal szemben megvédelmezzék és hogy lármás mozgalmak által esetleg a pénzügyi kormányzatot is befolyásolják. En megengedem, hogy ezekben az agitácziókban némi túlzás is van. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister: Nagy túlzás ! Farkasházy Zsigmond: Volt túlzás, megengedem, mert én teljesen konczedálom azt, hogy a mikor az egyes mozgalmak élén Hieronymi Károly és Lánczy Leó állanak, azoknak nem csupán az ország közérdeke és nem csupán a kis exisztencziák érdeke lebegett a szemük előtt, a kiknek a nevében beszéltek. De ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy volt mindezen mozgalmaknak egy jogosult alapja is, a mint arra lesz szerencsém reámutatni. De eltekintve ettől, még azt is jogosultnak és érthetőnek találom, hogy bármely érdekcsoport, akár a nagybirtokosoké, akár a nagytőkéseké, a maga érdekeit egy ilyen messze kiható javaslat előkészítésénél érvényesíteni akarja. A mit sajnálatosnak találok, az egyedül az, hogy a t. kormán}^ maga is belerántatta magát ezen mozgalmakba, ide-oda ránczigáltatta magát az egyes érdekcsoportok által és igy azon helyes intézkedéseket, a melyeket talán eredetileg az adótörvény35