Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-408

kOS. országos ülés Í909 január 30-án, szombaton. 271 késnek mondható, — mondom, minthogy ezt nem tudom, épen azért, nehogy ez a dolgozat, ez a munka eltemettessék a bizottság aktái közt, felolvasom a javaslatot. Csak magát a határozati javaslatot, hogy örök időkre legalább a ház naplójában legyen megörökítve akkor, ha a képviselőház nem helyezkednék hazafias álláspontomra és indítványom tárgyalását nem rendelné el; csak a határozati javaslatot olvasom fel, mert maga a munka óriási nagy terjedelmű, tíz fejezetben ismerteti a Fejérváry-kormány bűnös törvényszegéseit, és ennek felolvasása hosszú időt venne igénybe ; mondom, minthogy nem akarom fárasztani a t. házat, esak a határozati javaslatra szorítkozom, a mely a következőképen hangzik (olvasás) : »A képviselőház megállapítja, hogy alkotmányunknak nincsen egyetlenegy szilárd pontja sem, . melyet a Fejérváry-kormány megdönteni meg nem kísérelt volna. Midőn párt és parlamenti támasz nélkül a nemzet és a király közé állt, hatalmát és befolyását arra használta föl, hogy a királyt elidegenítse a nemzettől, és midőn találkozott egy öreg király aggodalmaival, a ki nehéz tanulságokon keresztül és súlyos megpróbáltatásoktól megtisztultál! megtanulta a magyar nemzet ősi erényeit tisztelni, ezeréves alkotmányát megbecsülni és a mit Szent István koronájának a fölkent apastoli főre tételekor az ország nagyjainak és a nemzet egyetemének szent esküben fogadott, koronázási hitlevelében megígért, azt mint uralkodása és a trón dicsősége legbiztosabb zálogát és a királyi hatalom legszilárdabb támaszát kívánta volna megóvni a jövő nemzedék számára, a mikor a kormány a királyi aggodalmakkal találkozott, akkor a törvény rendelkezései, az alkotmány intelmei és tételei eredeti értelmének kiforgatásával, jelentőségének meghamisításával igyekezett a királynak adott gonosz tanácsait törvényeseknek, a király által helybenhagyandó rendelkezéseket alkotmányosaknak feltüntetni. A kormány előtt semmi sem volt szent; kíméletlenül vállalkozott ama biztosítékok letörésére, a melyeken mint pilléreken egy ezer éves jogfejlődés vívmányaiként ma alkotmányos szabadságunk, parlamentáris kormányrendszerünk, a polgári szabadságjogok nyugszanak. A Fejérvárykormány saját nemzetének lett ellensége, a mikor az alkotmányba és a törvényes rendbe vetett hitet megingatta és a nemzet lángoló honszeretetéből fakadó, a nemzet alkotmányát minden támadástól megmenteni képes ellenálló erőt durva hatalmi eszközzel megsemmisíteni igyekezett. A Fejérváry-kormány a királyi hatalomnak is árulójává lett, a mikor a korona viselőjét elzárta a nemzeti igazak fölismerésétől és még a világos alkotmánytörvényeknek — a király esküvel fölszentelt kötelességeinek dőre, oktalan, ledér félremagyarázásával és az alkotmányos erényekben és a vallásos érzelmekben is tündöklő apostoli fejedelmet az alkotmány- és esküszegés katasztrófájához közel hozta. A Fejérváry-kormány saját nemzete ellen szövetségeseket toborzott mindazokban a táborokban, a hol ellenséges indulatot, gyűlöletet kicsinylést lenézést, félreismerést vagy ellenszenvet talált a nemzeti törekvések irányában, és sötét aknamunkára serkenthetett a nemzet védelmi harcza ellen. Befejezi határozati javaslatát a következőkkel : (Olvassa). »A képviselőház azonban az erkölcs és a jog örök törvényei, a nemzet elévülhetetlen igazai, az ősöktől öröklött, ezer év óta fentartott, nehéz és dicső küzdelmek által megszentelt alkotmányához való ragaszkodásában br. Fejérváry Gézát és társait, névszerint Krístóffy Józsefet, Lányi Bertalant, Vörös Lászlót, Bihar Ferenczet, Lukács Györgyöt, György Endrét, Kovacsevics Istvánt, br. Feilitzsch Artúrt, Hegedüs Ferenczet, Tost Gyulát, Papp Bélát és Geguss Gusztávot kiszolgáltatja a nemzeti közlelkiismeret sújtó Ítéletének, a mely felettük már amúgy is pálezát tört. Hogy örök intelmül szolgáljon a haza földjén és tanulságot meríthessenek belőle a jövő, egymást követő nemzedékek, mikép a kik a haza, annak alkotmánya és a törvények szentsége ellen vétenek és bűnös kézzel a nemzet szabadságai és az alkotmány biztosítékai ellen törnek, mint a nemzeti ügy árulói, mint a haza hűtlen fiai, mint gonosz tanácsaikkal a király lelkületének megrontói, megbélyegeztetnek.« Q T. ház ! Ezt az előadói tervezetet az igazságügyi bizottság november 22-én tartott ülésében vette tárgyalás alá. A bizottságnak egymás után felszólaló tagjai mindnyájan annak adtak kifejezést, hogy az egyetlen méltó megtorlás a vád alá helyezés lenne. Az első felszólaló, Kmety Károly, nyíltan ki is mondja, hogy a Fejérváry-kormány parlamenti felmentése a király részéről súlyos alkotmányjogi sérelem. Ugyanilyen értelemben nyilatkoznak a többi szónokok is, és csak az igazságügyminister felvilágosítása után, hogy a kormány a paktumban elállott a Fejérváry-kormány vád alá helyezésétől, kényszerűségből nyugosznak meg annyiban, hogy legalább megbélyegeztessék ezen Visontai-féle határozati javaslat elfogadásával a darabontkormány. A igazságügyi bizottság, miután alaposan és behatóan megvitatta Visontai Soma javaslatát, azt egyhangúlag elfogadta. Ez történt 1906. évi november hó 22-én. Azóta harmadfél esztendő múlt el és az igazságügjd bizottság életjelt többé magáról ebben a kérdésben nem adott, kötelességét megsértve nem terjesztett javaslatot a képviselőház elé. Hogy a javaslat nem került a ház elé, ennek igazi oka az volt, hogy ebben az időben a király Budapestre jött. Ugy látszik, sőt bizonyos, hogy kifogása volt, hogy az ő hű embereit, a darabontokat, kiket később azután kegydijjal jutalmazott meg a hazaárulásért, a nemzet törvényhozó testülete megbélyegzi. A király közbelépésére az igazságügyi bizottság kénytelen volt elaltatni az ügyet. A mint ilyenkor szokás, szövegező albizottságot