Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

214 Í05. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. hogy szerb szinű pántlikák vannak ott, törül­közők, csutorák, kulacsok, Péter király képe, ez volna a felségárulás kísérlete, előkészülete? Ez képtelenség. (Mozgás.) Nagyon örvendek, hogy itt van a t. igazságügyminister ur. 0 volt a királyi biztos a pátriárchaválasztásnál. Hiszen ott méltóztatott látni nagyszámban szerbszinű lobogókat, méltóztatott látni a pátriárcha palo­tájában szerb czimereket, nemcsak künn, de benn is. Mi van ebben ? Tiltott cselekmény ez ? Felségárulás gyanújára ad alapot? (Mozgás.) A szerb szinek, szerb lobogók használása nem tiltott cselekmény, legfeljebb rendőri kihá­gás. (Zaj. Elnök csenget.) De még az sem, mert Khuen-Héderváry gróf bánságának idejéből van rendelet, hogy Horvátországban a szerbeknek szabad használniuk a szerb szineket, mert ezek nemzetiségi és egyházi szinek. (Helyeslés a hor­vát képviselők padjain. Zaj. Elnök csenget.) A mostani bán sem veszi oly komolyan a szineket és zászlókat. Épen az a báni helyettes, a kit emliteni méltóztatott a t. ministerelnök urnak, elment a Szerémségbe, a hivatalos appa­rátus szép fogadtatást készített, de csak szerb zászlókkal, szerb czimerekkel és neki semmi kifo­gása sem volt. Ha egy horvátországi képviselő beszámolóra megy és ott szerb zászlókkal, szerb czimerekkel fogadják, akkor az felségárulás; de ha Ornkovich báni helyettest fogadják, ugy akkor nem felségárulás! Általában nagyon könnyen veszik Horvát­országban ezt a felségárulást. (Zaj.) Mondok egy esetet. Egyszer a mostani bán elment egy trafikba, hogy czigarettát vegyen. Időközben az utczán összecsődült a nép, és mikor kijött, erő­sen abczugolták. Másnap a félhivatalos lapban az állott, hogy ez a demonstráczió nem a bánt illeti, hanem illeti 0 felségét. Mikor én harmincz év előtt képviselő voltam, tudom, hogy nagyon abczugolták Tisza Kálmánt a Sándor-utczában, sőt volt eset, hogy betörték az ablakait. Kinek jutott volna eszébe ebben valami felségárulást találni? (Zaj és ellenmondás.) Pedig az a Tisza Kálmán erősebb ember volt, mint a mostani bán. Csak azt akarom ezzel jelezni, bogy milyen olcsón bánnak Horvátországban a felségárulás­sal, és az argumentáczió az, mivel 0 felsége nevezte ki a bánt, tehát a demonstráczió ő ellene irányul. Akkor Tisza Kálmánról is azt lehetett volna mondani, hogy az ellene történt demonstráczió 0 felsége ellen irányult, (Zaj.) Azt lehetne kérdezni, honnan van az, hogy ezek a szerbek épen azokat a czimereket és szineket használják, mint a szerbiaiak % Megmondom. Nem mi kölcsönöztük ezt Szerbiától, hanem Szerbia vette tőlünk. Mikor Szerbia megszabadult a török igától, kellettek neki állami czimer és szinek, és akkor azt a czimert és szineket vette, melyek a karloviczi metropoliában voltak. De van valami ott Horvátországban, a mi, sajnos, sehol Európában nincs. Ugy tudom, hogy toborzásokat megengednek, ha a toborzottak más országba mennek harczolni. így volt ez az amerikai szabadságharcz idejében, mikor Eraneziaország­ban voltak úgynevezett bureaux d'inscriptions, igy volt ez Angliában, mikor Görögország szabad­ságharcza folyt. De hogy egy és ugyanazon ország számára folyjon toborzás, ezt még nem hallottam. Pedig a horvát bán protekcziója alatt toborzások történnek a horvát légiókra. Nagy Dezső: Mi annak a czélja ? Polit Mihály. Az, hogy a szerbek ellen har­czoljanak ezek a légiók. (Felkiáltások: Milyen szerbek ellen ?) A mi szerbjeink ellen. Azt mondják, hogyha valami történik, ők a szerbek ellen akar­nak harczolni. S ezt tűri a horvát bán, tűri a magyar kormány, holott ilyesmi nem fordul elő egész Európában. Van valami ezekben a felségárulási perekben, a mi nagyon hasonlít a középkori boszorkány­perekhez. Ne méltóztassék ezt túlzásnak vagy viccznek tartani. Csak egy-két esetet említek. Mi volt a boszorkányperek alapja 1 Az, hogy valónak tartották azt, a mi lehetetlen, a mi nem exisztál és nem exisztálhat. Hát exisztálhat-e a felségárulás Horvát-Szlavonországban 1 Én kere­ken kimondom, hogy nem exisztálhat. Ha a szerb­nek ott Horvátországban volna elszakadási vel­leitása, hisz ez nemcsak képtelenség volna, hanem őrültség is, mert a monarchiának olyan óriási hatalma és ereje van, hogy ezt elgázolná, össze­tiporná. Hát ki volna olyan őrült ? Pedig ezek művelt emberek, a kik be vannak zárva. Hát ezek­nek volna elszakadási velleitásuk 1 (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Polit Mihály: Megmondom, miben hasonlí­tanak ezek a vádak a boszorkánypörökhöz. Jelentés tétetett, hogy egy szerb pap egy katholikus templomot kerülgetett, ott sétált a holdvilágnál és látták, hogy van a zsebében valami. Előadták akkor azt, hogy ez a pap dinamittal légbe akarta röpíteni a katholikus templomot. Ez persze kép­telenség ; ez hasonlít ahhoz az öreg asszonyhoz, a ki a középkorban a kútra megy vagy a patakhoz és konzíliumot tart ott az ördöggel. így van ez ezzel a pappal is, a kinek dinamit van a zsebében, hogy légberöpitse a templomot. Ez talán még nevetségesebb. Jelentés tétetett, hogy Gradiskában — ez pedig nem falu, hanem kis város, ott volt a határőr­vidék idejében a kompániának székhelye — a templom kupoláján van a dinamitraktár. Eljött a vizsgálóbíró, a kerületi előljáró, a ki minálunk a főszolgabírónak felel meg, eljött az ácsmester és eljött a kőmives is. Nagyon óvatosan felmásztak egészen a torony keresztgombjáig, a kupolát óva­tosan felnyitották, hogy van-e ott dinamit. És mit találtak ? Találtak egy jegyzőkönyvet abból az időből, a mikor ez a kupola és ez a kereszt ott fel­állíttatott. Hát nem hasonlit-e ez a boszorkánypörökhöz, a melyek nem exisztáltak ? De ismerjük azt a dekré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom