Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-405

190 W5. országos ülés 1909 január 27-én, szerdán. hogy végérvényesen és végső fokban a pénzügyminister ur fog dönteni azon kérdés felett, hogy vájjon elrendeltessék-e a kiigazítás vagy sem, most pedig az országos földadó-bizottság fog e tekintetben határozni. Távol áll tőlem, hogy akár azokkal szemben, a kiket a képviselőház, akár a kiket a főrendiház fog majd bizalmával megtisztelni, a legtávolabbról is bizalmatlanságot fejezzek ki. De nézzük, hogyan áll ez a dolog ? (Halljuk ! balról.) Az országos földadó-bizottságba választani fog 8—8 tagot az országgyűlés olyképen, hogy nyolcz tagot választ a képviselőház, nyolcz tagot a főrendiház, a többieket a pénzügyminister ur fogja kinevezni. Emlités és czélzás történt, a mint mondottam, arra, hogy el van terjedve odalenn a kisgazdák között az a nézet, hogy az országgyűlésnek mai összeállitása mellett, különösen a főrendiházat vetve itt latba, nem fognak kellő méltánylásra találni a kisgazdák jogos kívánalmai. Ha fel is teszem azt, hogy teljesen objektiv indokokból kiindulva . . . (Mozgás és ellenmondás.) Hódy Gyula: A főrendiházról beszél! Polónyi Géza : Én nem is bizom a főrendiházi tagokban. (Zaj.) Várady Imre: Nem támadom én a főrendiházat egy szóval sem, csak kifejezek bizonyos aggályokat, csak egy ódiumot akarok magunkról is elhárítani, a midőn ebben a szellemben felszólalok. (Helyeslés balról.) Történjék meg az, hogy teljesen objektiv indokok alapján az az országos földadóbizottság arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy, mondjuk, a Délvidéken, a hol annyi idő óta nagy a panasz, nem fogják a kiigazitást elrendelni, és tegyük fel, hogy teljesen igazuk van, hogy a tárgyi okok teljesen mellettük szólnak, mégis ki fogja megnyugtathatni odalenn a kisgazdákat az iránt, hogy ez teljesen objektiv indokok alapján történt és nem azért, mert a képviselőházat és a főrendiházat agrárius szellem vezeti ? Polónyi Géza: ügy van! Várady Imre ". De legyen szabad valamit mondanom. Hasonló terv . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Várady Imre : . . . már egyszer megfontolás tárgyát képezte, a mikor Kerkapoly volt pénzügyminister az első kataszterrevizió javaslatát benyújtotta volt. Akkor az volt az ő szándéka, hogy épen ugy mint most, az országgyűlés szintén rendeljen a földadó-bizottságba bizonyos számú tagokat. Akkor nagy aggályok merültek fel magában a bizottságban, a mely aggályok lényegileg abban kulmináltak, hogy a képviselőház, illetőleg az országgyűlés, mint törvényt alkotó testület, ne legyen egyszersmind a törvény végrehajtója; s azért Kerkapoly ezen ideáját akkoriban el is ejtették. Wekerle Sándor ministerelnök: Hát kik alkossák meg a bizottságot ? Várady Imre: Azt kérdi a pénzügyminister ur, hogy kik alkossák meg a bizottságot. E tekintetben utalok arra, hogy a pénzügyministernek 1875-ben még nem állott rendelkezésére az az apparátus, a mely ma rendelkezésére áll; ez kétségtelen. Ma az igen t. pénzügyminister urnak begyakorlott, jártas, felelősségük teljes tudatában levő kiváló szakközegei és tisztviselői tábor áll rendelkezésére. Sokkal megnyugtatóbb lenne tehát és sokkal inkább eloszlathatok lennének a felmerült aggodalmak, hogy ha azok döntenének a kiigazítás elrendelésének kérdésében, semhogy az ódiumot magunkra váüaljuk. Meggyőződésem szerint a felmerült nyugtalanságnak teljes lecsillapítására csak egy ut vezet, s ez a radikális gyógyítás útja. Nem az a toldozgatás és foldozgatás, a mely ezen törvényjavaslat szerint czéloztatik, hanem egy kötelező, az egész országra kiterjedő uj kataszter-revízió megállapítása. Mi szól, t. képviselőház, a mi kisgazdáinknak ezen kívánalma és kérelme ellen ? Ellene szól először is bizonyos fmancziális momentum, az t. i., hogy ez rendkívül sok pénzbe kerülne ; ellene szól továbbá az, hogy sok időt is venne igénybe, és ellene szól még egy, kétségtelenül rendkívül fontos momentum, a melynek Nagy Sándor igen t. képviselőtársam adott kifejezést, a ki a magasabb államrezon szempontjából bírálta el ezt a kérdést, és meggyőződésem szerint igen komoly és fontos érveket vitt a harczba a kötelező revízió ellen. Súlyt fektetek rá, hogy ennek teljes visszhangját adjam és azért felolvasom szavait. Azt mondja ugyanis Nagy Sándor t. képviselőtársam, hogy eredetileg ő is meg volt győződve arról, a miről itt az országban sokan, különösen e párton meg vagyunk győződve, hogy t. i. csak a radikális, teljesen uj kataszter lesz képes teljesen uj, a mai modern viszonyoknak megfelelő állapotokat teremteni és teljes megnyugtatást előidézni. De azt mondja t. képviselőtársam, hogy Wekerle Sándor pénzügyminister ur kijelentése őt teljesen meggyőzte és a revíziót követelők táborából a megelégedettek táborába hajtotta át. Azt mondja ugyanis, hogyha Magyarország át akar térni, — ez volt a pénzügyminister ur érve, — az általános jövedelmi adó rendszerére, akkor egy eminenter hozadéki adónak, a földadónak érdekében csak nem érdemes most 50 millió koronát kidobnia az államnak, holott épen az a czélunk, hogy a hozadéki adók jelentőségét minél inkább csökkentsük. A midőn, azt mondja, lelkesedésünk az általános, egyedüli jövedelmi adó eszméjeért, akkor most 50 millió koronát költeni azért, hogy egy hozadéki adó dolgát megreparáljuk, csakugyan hiábavaló volna. Ez kétségtelenül egyike a legfontosabb érveknek. De hogyan állunk ezzel ? A kormányok és a képviselőházak rendkívül fáznak valamitől: az adóreformjavaslatok tárgyalásától és meghozatalától. Ha elfogadom azt, a mit már sokszor megerősítettek itt, hogy ezen javaslatok nem adóemelést, hanem csökkenést eredményeznek, akkor Wekerle Sándor az első pénzügyminister Magyar-