Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

kOk. országos ütés 1909 január 26-án kedden. 185 szerűen arra utalok, hogy a mikor ezeknek az állampapíroknak adómentességet biztosítottunk, az a tekintet érvényesült, a melyet többször helyesen hangoztatott a pénzügyminister ur, hogy ügyelnünk kell a magasabb közgazdasági szempontokra is, és nem kell megállani azoknál a kicsinyesebb szempontoknál, a melyeket a szorosan vett pénzügyi érdekek képviselnek. A magasabb közgazdasági szempontok közé tartozik az, hogy nemcsak a múltban kellett arra ügyelnünk, hogy állampapír] aink és egyéb értékeink megfelelő árfolyam mellett legyenek elhelyezhetők, hanem szomorú és ma kutatni nem kivánt körülmények következtében újra ilyen helyzet állott elő. Értékeink árfolyama oly alacsony és oly rohamos sülyedést mutat, körülbelül három esztendő óta, hogy önkéntelenül fel kell vetnem a kérdést, hogy ha egyéb okokból ez az intézkedés helyes volna is, jól megválasztottuk-e az időpontot, mikor ezzel a törvényhozás elé lépünk ? Nem szabad elfelejtenünk a kérdés elbírálásánál azt sem, hogy kik azok, a kikre ezt az adót szándékozunk vetni ? Azok, a kik állampapírjainknak külföldi tulajdonosai 1 Azok ez alól az adó alól mentesek. Tisztán az állampapíroknak belföldi tulajdonosait kívánjuk ezzel sújtani. Már most milyen helyzet fog előállani ? A tőzsde nincs olyan geográfiai határokkal körülvéve, mint a föld vagy a ház. A tőzsde sok tekintetben nemzetközi és kell is. hogy az értékek szempontjából megtartsa nemzetköziségét. Ha mi a magunk értékpapírjait idehaza megadóztatjuk, kétségtelen, hogy ezeknek itthoni árfolyamában ez a megadóztatással előálló kisebb jövedelmezőség kifejezésre fog jutni, mert ha nem kapok a papirom után négy koronát, hanem csak 3 korona 60 fillért, akkor itt azt a papirost alacsonyabb árfolyamon fogják jegyezni. Az értékek terén fennálló kölcsönös visszahatás következtében azonban kikerülhetetlen, hogy mikor itt, e papírok hazájában alacsony azok árfolyama, akkor ne váljék alacsonyabbá azoknak a kurzusa a külföldön is. Viszont ha az volna a helyzet, hogy ezeknek árfolyama a külföldi piaezokon nem száll le, akkor meg az fog bekövetkezni, hogy azokat a papírokat a tőkések nem a külföldi börzén fogják megvásárolni, hanem megvásárolják nálunk és egy kis postaköltség segélyével kiviszik külföldre. A mikor pedig ez következik be, a külföldön mutatkozó kereslet teljes hiánya ott is le fogja szállítani ezeknek az árfolyamát. De nemcsak a multakra kell gondolnunk, t. ház, hanem az uj kibocsátásokra is. Ha az uj emissziókkal szemben fentartjuk ezt az álláspontot és ez a papir idebenn is adózás alá esik, a külföldön azonban nem, akkor azt a helyzetet idézzük elő, a melyből minden áron ki akar bontakozni a magyar közgazdaság, hogy ezeket a papírokat nem helyezhetvén el idebenn, gyarapítjuk a külföldtől való függésünket, a mit sem politikai, sem közgazdasági szempontból kivánatos czélnak és eredménynek nem tarthatunk. Még csak egy részlet az, a melyre azon t. képviselőtársaim figyelmét hivom fel, a kik a mezőgazdasággal foglalkozók körébe tartoznak és a kik különös éllel hangoztatják, hogy : kérem, ne tessék a Wertheim-szekrényeket félteni. Hogy fog e tekintetben állani a dolog ? Azt méltóztatik talán gondolni, hogy a jelzálogkötvények árfolyamánál nem jut majd kifejezésre ez a megadóztatás ? Ezeknek az árfolyama okvetlenül csökkenni fog ez után az intézkedés után. Már az utóbbi időben nem 98-as árfolyamon számitolta le a gazda a jelzálogkötvényeket, hanem 94-es és 93-as árfolyamon ; ez az árfolyam a jövőben még lejebb száll és a gazda terhe a kölcsön felvétele alkalmával gyarapodni fog, a nélkül, hogy ő e mellett kisebb annuitást, kisebb kamatot fizetne. Ezért van az, hogy minden olyan intézkedést, a melyet a közgazdaság terén teszünk, meg kell vizsgálni annak egész határvonalán, mert ezek olyan jellegűek, hogy egy foglalkozási ágat nem érintenek izoláltan, hanem, a kérdések gyűrűzetes kapcsolatánál fogva, kiterjednek a talán ellentétes foglalkozási ágakra is. T. ház! Befejezem felszólalásomat; csak még egy kérést kívánok intézni a t. pénzügyminister úrhoz : Ez a kérésem pedig abban áll, hogy bennünket, mindazokat, a kik ennek a törvényjavaslatnak birálatával foglalkozunk, ugy méltóztassék tekinteni, mint a kik e nagy mű megalkotásánál szerény tehetségünkhöz képest az ő munkatársai akarunk lenni. Mi meg vagyunk arról győződve, .hogy e törvényjavaslat nem pártok számára készül és tul fogja élni a pártokat. Nem a koalicziónak lesz a dicsősége, ha jól alkotjuk meg, nem a koalicziónak lesz a bűne, ha rosszul alkotjuk meg. (Mozgás a középen.) Eredménye és kihatása nem erre a körre fog szorítkozni. Ezt a törvényt a magyar nemzet számára alkotjuk meg ; egyénenkint is ránk hárul a feladat, hogy igyekezzünk arra, hogy ez a törvényalkotás a lehető legtökéletesebb, minden osztályt lehetőleg kibékítő és minden érdeket lehetőleg kielégítő legyen. Ez vezet engem felszólalásomban, ez vezet birálatomban, s vezet azonkívül az a nagyrabecsülés, a melynél fogva tudom, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur minden olyan kívánságot, a mely itt felhangzott, tárgyilagos elbírálásban részesít és, a mennyiben lehető, a közérdek szempontjából azt figyelembe is venni kész. A törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök *. Szólásra ki következik 1 Hammersberg László jegyző: Várady Imre! Várady Imre: Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Ugy veszem ki, hogy a ház a kért engedélyt megadja. (Helyeslés. Zaj.) Csendet kérek. Mielőtt megtenném előterjesztésemet a következő ülés idejére és napirendjére nézve, bejelentem a házszabályok 204. §-a értelmében, hogy a ministeremök ur felelni kíván KÉPVH. NAPLÓ, 1906 1911. XXIII. KÖTET. :!4