Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

kO'4. országos ülés 1909 január 26-án, kedden. 179 ellentétnek feltüntetése ezéljából, mely a különböző társadalmi osztályok közt fennáll. Ezzel a felszólalással, mely j ereszben az én adreszemre volt intézve, más alkalommal részletesen fogok foglalkozni, annyit azonban ki kell emelnem, hogy az a mozgalom, a melylyel kapcsolatosan a szövetkezeti kérdéssel a magam csekélysége foglalkozott, nem a szövetkezeti eszme ellen irányul, ellenkezőleg az a ozélunk, hogy azok a helytelenségek, melyek a szövetkezeti eszméhez hozzátapadtak, küszöböltessenek ki, és különösen szűnjék meg az a kapitalisztikus jelleg, melyet a szövetkezetek, az eszme természete ellenére öltöttek magukra. Azt talán csak nem tekinthetjük helyes eljárásnak a szövetkezés terén, hogy nem a vásárló közönség számára téritik vissza a nyereséget, hanem csupán azon kis kör számára, mely a szövetkezeti jegyeket jegyezte, a mikor is egy részvénytársasági forma áll elő, mert kevés kapitalista kapja azt a nyereséget, mely a vásárlók nagy zömét illeti meg, Ezeknek a szövetkezeteknek jelentékeny része — távol áll tőlem túlzó állítás — oly nagy nyersáru nyereséggel dolgozik, melynél nem beszélhetünk altruisztikus tendencziákról. És helytelenítjük, hogy a legfőbb szempontokra mutassak, hogy ezek a szövetkezetek miért törik magukat annyira az italmérési engedélyek elnyeréséért, a melyek elvégre a szövetkezetek nagy és nemes eszméjével összhangban semmikép nem állanak. (Igaz ! Ugy van ! Mozgás. Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Bernát István t. képviselőtársam szóba hozta, hogy egy egész körzet alakult a múlt időkben, a mely különös kedvezésekben részesült. Felhozta a városi lakosság szempontjából a házak adómentességét, a gyárak adókedvezményét és szubvenczióját és az állampapírok adómentességének dolgát. Olyan országban, a mely annyira tőkeszegény, a milyen mi voltunk és vagyunk, igazán magasabb közgazdasági és kultúrai szempontok igényelték azt, hogy a házak adómentessége biztosittassék. Ez az adómentesség nem elsősorban és kizárólag a háztulajdonosnak szólott, hanem az építkezési kedv felkeltésének és mindazon ipari és kereseti ágaknak javára vált, a melyeknek sorsa össze van kötve a házépítésekkel, így sikerült annyira, a mennyire a városi életet megteremteni és lépést tartanunk a külföldi államoknak haladó kultúrájával. Ugyanígy áll a dolog a gyárak szubvencziójával. Hiszen a világon nincs még egy állam, a mely oly sajátságos közgazdasági helyzetben volna, mint mi vagyunk. Közöttünk és Ausztria között vámsorompók nincsenek. Ha tehát gyárvállalatokat akarunk létesíteni, ha ipari állammá akarjuk fejleszteni ezt az országot, ha nem tévesztjük szem elől azt, hogy egy modern, haladó, fejlődő állam a maga sokoldalú igényeit nem képes egyoldalú termelésre alapítani, akkor közgazdasági követelmény és kötelesség volt az, hogy ezeket a gyárakat igyekezzünk életrekelteni és segélyekkel pótolni náluk azt, a mit más állam a maga iparának a vámvédelemmel nyújt. Ugyanezek a szempontok azok, melyek az állampapírok adómentességénél nyilvánulnak. Ne méltóztassék azt hinni, hogy valamikor Magyarországon vagy akárhol máshol, a hol az állampapírok adómentességet élveznek, valami különös szerelemmel viseltettek volna a tőkepénzesek iránt. Állami érdekek játszottak itt szerepet. A mi államunk oly kevéssé volt ismerős a külföldön, oly kevéssé viseltettek iránta rokonszenvvel, különösen pénzügyi téren, oly kevéssé volt meg a hazai közönségben is a hajlandóság, hogy hazai állampapírokba fektesse a maga kis tőkéjét, hogy a helyes politikának egyenes követelménye volt az, hogy ezek a papírok adómentességben részesüljenek. Ne méltóztassék megfeledkezni arról sem, a mire beszédemnek későbbi folyamán rá fogok mutatni, hogy épen azoknak az osztályok érdekében, kiknek olyan meleg szószólója volt a mai napon Bernát István képviselőtársam, milyen hatása volna annak, ha ezek a papirosok nem részesülnének adómentességben, vájjon a jelzálogkötvények adómentességének megszűnése milyen mértékben hat vissza azok árfolyamára, és ezen árfolyamok csökkenése milyen mértékben hat vissza arra a gazdaközönségre, a mely a maga hiteligényének kielégítését keresi. Azokkal a megjegyzésekkel, melyeket Bernát István t. képviselőtársam még felhozott volt, helyesebben fogok foglalkozni a magam beszédének folyamán ugy, hogy inkább a magam gondolatmenetébe igyekszem azokat beolvasztani, és azon sorrendben felelni meg rájuk, a mely a helyes logikai sorrend szerint kívánatos. Kétségtelen, t. képviselőház, hogy ezek az adóreformjavaslatok országos mozgalmat keltettek. Ezen országos mozgalom rugói részint társadalmiak, részint politikaiak. A társadalmi okok természetesek, sőt örvendetesek is. örülnünk kell, hogy elvégre a magyar társadalom megmozdul oly kérdésekben is, melyek a szó szoros értelmében reális kérdések, a melyek az ő anyagi jólétét elsősorban érdekhk. De én nem fogom fel túlságos tragikusan azt a politikai mozgalmat sem, a melyet a javaslatok előidéztek. Elvégre érthető, hogy olyan kérdéseknél, melyek a társadalomnak legszélesebb köreit olyan hullámzásba hozták, mint a minőbe ez a törvényjavaslat hozta, a politika belekapaszkodik a kérdések uszályába és igyekszik azokat a maga különleges pártpolitikai czéljaira felhasználni. Ezzel, a törekvéssel szemben a mi helyesen felfogott feladatunk az, hogy részesítsük ezeket a törvéiiyj avaslatokat mi magunk tüzetes és tárgyilagos bírálatban, vonjuk el az esetleges sérelmeknek objektív alapjait, mutassuk meg azt, hogy épen oly kevéssé engedjük ezeket a dolgokat pártpolitikai czélokra kizsákmányolni, mint a mennyire nem vezet bennünket a javaslat megítélésénél más szempont, mint azoknak anyagi fajsúlya, és azon nép jóléte, melyet mindnyájan egyforma melegséggel, szeretünk. (Élénk helyeslés.) Egy hang (a közéfen) : Sándor Pál is szereti ? 23*